1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Az 1940-es évek végén édesapám politikai okokból – mérnök létére – nem kapott munkát Kaposváron, ahol éltünk, sőt mindenünket elvették: irodát, lakást, kocsit. Évekig éltünk külön, amikor végül egy útépítő vállalatnál tudott elhelyezkedni mint mérnök. Kéthavonta egyszer látogatott haza, hiszen keveset keresett, és a pénzt hazaküldte a családnak. Olyankor apám feküdt középen egy vaságyon, két oldalán a bátyám és én. Az izgalomtól nem tudtam aludni. Akkor édesapám két ujját a szememre simította, és azt mondta: „Csukd be szemedet!” Az érintését ma is érzem… jó volt!