Mikulás Veronika nyugodt. Elégedett. Derűs. Harminc évet húzott le ugyanazon a gyártósoron. Szerette. Aztán mást akart. Negyvenöt évesen iskolába ment, szociális gondozást tanulni. Azóta egy nyugdíjasotthonban nővér. Amikor kimondták a Richter Aranyanyu díjátadóján a nevét, csak zokogott. Azt mondja, nem hős ő. Hogy csak jó embernek kell lenni, ennyi az egész.