- A kádár-korszakkal kapcsolatos nosztalgia legalábbis felemás.
- Emlékszel még, milyen ügyben fordulhattunk a GELKÁ-hoz?
- Most kiderül, hány Kádár-kori szó jelentését ismered még.
A Kádár-kor nemcsak jellegzetes tárgyakat, üzleteket és intézményeket hagyott maga után, hanem külön szókincset is. Kvízünk megmutatja, mennyit értesz még ebből a mára részben eltűnt nyelvből.
Mi volt a Kádár-kor?
Kádár János 1956-tól 1988-ig állt a Magyar Szocialista Munkáspárt élén, a róla elnevezett korszakot pedig általában az 1956-os forradalom leverésétől a rendszerváltásig tartó időszakkal azonosítjuk. A Kádár-kor elejét kemény megtorlás jellemezte, később azonban a rendszer enyhített a mindennapi életet átszövő szigoron.
A hatvanas évektől valamelyest javult az életszínvonal, elterjedtek a háztartási gépek, épültek a lakótelepek, egyre több család jutott autóhoz vagy hétvégi telekhez. Sokan biztos munkahelyre, kiszámítható árakra, olcsó nyaralásra és lassú, de érzékelhető gyarapodásra emlékeznek. Innen ered a „gulyáskommunizmus” vagy a „legvidámabb barakk” elnevezés is.
Miért felemás a Kádár-nosztalgia?
A Kádár-kor emléke ma is heves vitákat képes elindítani. Van, aki a biztonságot, a teljes foglalkoztatottságot és a könnyebben tervezhető hétköznapokat emlegeti, más a szabadság hiányára, a cenzúrára és az állami megfigyelésre emlékeztet.
A két tapasztalat nem feltétlenül zárja ki egymást. Az emberek ugyanis nem történelmi rendszerként őrzik a saját múltjukat, hanem személyes emlékeken keresztül. A balatoni nyaralások, az első panellakás, a munkahelyi közösség vagy a nagyszülők kertjének hangulata megszépíti az emlékezést. Aki akkor volt fiatal, gyakran nemcsak a korszakra, hanem a saját fiatalságára is nosztalgiával gondol.
A Kádár-kornak jó ideje búcsút intettünk! (Forrás: Fortepan/Glósz András)
Ettől azonban a Kádár-rendszer még diktatúra maradt. Nem volt valódi politikai verseny, a sajtót és a kultúrát ellenőrizték, az utazást korlátozták, a rendszer bírálata pedig következményekkel járhatott.
A puha diktatúra tehát nem demokráciát jelentett, csupán azt, hogy a későbbi évtizedek elnyomása kevésbé volt nyílt és brutális, mint az ötvenes években.
A viszonylagos jólétnek gazdasági ára is volt. A boltok választéka szűk maradt, egyes termékekért éveket kellett várni, más árukhoz csak ismeretséggel lehetett hozzájutni. A hivatalos fizetést sok család háztáji gazdálkodással, maszekolással vagy fusizással egészítette ki. Az életszínvonal fenntartásához az állam egyre több külföldi hitelt vett fel, így a korszak végére súlyosan eladósodott az ország.
Egyetlen szóban benne lehet egy egész korszak
A Kádár-kori kifejezések azért érdekesek, mert sokat elárulnak arról, hogyan működtek a hétköznapok. A maszek és a fusizás azt mutatja, hogyan szivárgott be a magánmunka az állami gazdaságba. A protekció és a pult alól kifejezés a hiányról és az ismeretségek erejéről mesél. A kék útlevél és a valutakeret pedig arra emlékeztet, hogy a külföldi utazás korántsem számított magától értetődő lehetőségnek.
A Kádár-kori kvíz kérdései egy olyan világ apró részleteit idézik fel, amely egyszerre tűnhet ismerősnek, furcsának és ellentmondásosnak. Induljon a kvíz!
Kapcsolódó: Talált hagyaték fedi fel a Kádár-kori nők életét
Kiemelt kép: Fortepan / Péterffy István
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!