A lányom elkényeztet bennünket, mert jól tanul, és ezért én nem is követem, hogy hogy halad a leckéivel, őszintén szólva azt sem tudom, mi van a tankönyveiben. Talán ezért is lepődtem meg, amikor egy anyanyelvi verseny vármegyei fordulóján találkoztam a feladatokkal, amiket meg kellett oldania (a feladatlapot kihozhatta magával, mert egy másik lapon kellett beadniuk a megoldásokat). A következők kívánkoznak ki belőlem.

Csavaros nyelvtani észjárás

Számomra az volt a legszembetűnőbb, hogy milyen bonyolultak a feladatok. A többsoros leírás több csavart is tartalmazott, a kérdések végén rendszeresen megjelent a slusszpoén, miszerint a kivételt kell megjelölni. Mutatok rá példákat:

„Cserebere. A volt szóval játszunk, ennek mindig csak egyetlen betűjét változtatjuk meg. A nyíl elé írjuk azt a betűt, melyet lecserélünk, utána pedig megadjuk, melyik betűre. Melyik esetben nem kapunk értelmes szót?

A) v → h

B) o → á

C) l → n

D) t → d

Vagy:

„Az alábbi négy szóból igét (cselekvést jelentő szót) készíthetünk oly módon, hogy egyetlen betűt eléjük írunk. Melyikből nem tudunk igét csinálni kétjegyű betű felhasználásával?”

A) el

B) ahol

C) és

D) állt”

Vagy:

„Alkossunk a betűk átrendezésével azonos betűvel kezdődő foglalkozásneveket! Ha betűrendbe rakjuk őket, melyik kerül a harmadik helyre?

A) ÁOOCsKMRS

B) ÁÁDKR

C) ÁOCsKV

D) EŐŰKMSV”

Mindez nemcsak a nyelvtanról és az anyanyelv ismeretéről szól, hanem magas szintű logikai képességeket is igényel. Persze, mondhatjuk, hogy ez már egy vármegyei forduló, aki idáig eljut, dolgoztassa meg az agyát. De az az igazság, hogy én már akkorra elfáradtam, mire végigolvastam a feladatot, és futhattam neki újra, hogy egyáltalán megértsem, mit is kellene csinálni. Biztosan az is hozzájárult ehhez az élményemhez, hogy mindez péntek délután zajlott.

Régies, népies, falusias

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy az a világ, amelybe a feladatok elrepítenek, mennyire régies, népies, falusias – érzésem szerint nagyon távoli egy mai, városi gyereknek. Jelentkezzen, aki tudja például, mi az az üsző!

A legutóbb idézett feladatban szereplő korcsmáros foglalkozással hány gyerek találkozik? (Ha már itt tartunk, azt az r-t feltétlenül szükséges volt belerakni a szóba?)

Ahogyan értetlenséggel vegyes derültségben nézegettük a feladatokat a családi pedagóguskülönítménnyel, a szüleimmel és a férjemmel, poénkodni kezdtünk azon, hogy biztosan mindjárt jönnek a régi foglalkozásnevek. És mit ad isten, néhány feladat múlva jött a bodnár és a bognár, meg a kontár! Szerintem dicséretes, ha valaki ismeri ezeket a foglalkozásokat. De vajon elvárható-e egy mai tízéves gyerektől, hogy tudja, mik ezek?

Ami kimarad a nyelvi eszköztárból

Van egy olyan benyomásom, hogy a mai gyerekek nem igazán ismerik a szólásokat, közmondásokat. Na, ezt például én is sajnálom! Mert ízesnek, szépnek, beszédesnek tartom ezeket, sajnálom, ha valakinek kimaradnak a nyelvi eszköztárából. A lányom felismert ugyan egy összekevert szótagokkal leírt szólást, de nem tudta, mi a jelentése. Ez a verseny most arra inspirál engem, hogy megismertessem vele a kedvenceimet. Köszönet érte!

Abba is hagyom inkább a kritizálást. Szerencsére a lányom nem volt ilyen szőrözős, mint én, és a játékos kedve kerekedett felül. Még ha el is írták a nevét ezen a nyelvtanversenyen.

Kapcsolódó: Kvíz: Ly vagy j? Hogy írjuk helyesen?

Kiemelt kép: Canva