A kulturális sokszínűség, a sajátos elbeszélésmód, a korszerű technikai megoldások, valamint a streamingszolgáltatók térnyerése együttesen tették lehetővé, hogy a távol-keleti filmek és sorozatok a nyugati piacon is megállják a helyüket. Jó példa erre a dél-koreai kultúra, amely az elmúlt években globális szinten is meghatározóvá vált – részben az ázsiai ország tudatos kulturális építkezése, részben a médiafogyasztási szokásokban bekövetkezett változások miatt.

A külföldi tartalmak ma már néhány kattintással elérhetők bárki számára, melynek egyik látványos eredménye a hazánkat is elérő koreai hullám, vagyis a Hallyu, amely a k-popot és a k-drámát is megismertette a nemzetközi közönséggel. 

A zenék és filmek mellett ráadásul a koreai szórakoztató műsorok és valóságshow-k is megjelentek a színen, szintén nem kevés sikerrel. És itt jön képbe mai főszereplőnk, a Culinary Class Wars, magyarul a Gasztrocsaták című főzős műsor, ami világszerte nézők ezreit szegezi a képernyők elé jelenleg is, és ami a visszajelzések szerint messze kiemelkedik a műfaj számos képviselője közül.

Kapcsolódó: Dél-Korea varázsa, ahol mindenki szép, cuki és okos

Bár azt tegyük hozzá, régóta nem követek sem hazai, sem külföldi reality-tartalmakat. Összahasonlítási alapom azért mégis akad valamennyi. Az a néhány részlet ugyanis, ami megtalált az interneten, többnyire nem azt sugallja, hogy a valóságshow-k jelenlegi formátuma a kulturált szórakoztatás irányába mozdulna.

Mindenesetre a Gasztrocsaták miatt megérte legyűrni az előítéleteimet, gondolván, egy főzős műsor csak nem lehet annyira botrányos, (mű)balhés, durva és megalázó, mint némely reality-show és tehetségkutató. 

A siker receptje: mitől más a Gasztrocsaták, mint egy átlagos főzős show?

A Gasztrocsatákban 100, javarészt dél-koreai származású szakács méri össze a tudását – ez idáig nem kifejezetten újdonság. A csavar inkább magukban a résztvevőkben rejlik. A műsor két csoportot állít szembe egymással. Az első csoportot a fine dining éttermek tapasztalt, Michelin-csillagos, világszínvonalú sztárséfjei (fehér kanalasok) alkotják.

Az őket kihívó szakácsok pedig a fekete kanalasok, akik kevésbé ismert, ugyanakkor rendkívül tehetséges szakmabeliek, akik szerényebb körülmények között, sokszor autodidakta módon sajátították el mesterségük csínját-bínját.

Kapcsolódó: Rangos elismeréseket gyűjtöttek be magyar séfek

A Culinary Class Wars lényege már az angol nyelvű címben is fellelhető, ami sokkal összetettebb jelentést hordoz, mint amit elsőre gondolnánk. A „class” ugyanis nem kizárólag társadalmi osztályt jelent, hanem tudásszintet és tapasztalati fokozatot is. A többértelműség az egész műsort végigkíséri, szembe állítva egymással mestert és tanítványát, az elit és a populáris konyhát, illetve a végzettséget az egyéni tehetséggel és autodidakta tudással.

Nagyszabású konyhacsata, melyben Korea gasztronómiai legendái és 80 tehetséges kihívó csapnak össze (fotó: IMDb)

A műsor ügyesen lavíroz a különféle értelmezések között, miközben mélyen elmerül a kiváltság és az ambíció témájában. Mindezt ráadásul anélkül teszi, hogy bármelyik mellett egyértelműen állást foglalna – és épp ez az, ami a Gasztrocsatákat többé teszi egy átlagos főzős műsornál.

Kapcsolódó: Korea tükröt tart Magyarországnak – interjú Kangyu Garam rendezővel

A séfeknek számos gasztronómiai területen kell bizonyítaniuk kreativitásukat és tudásukat. Példának okáért: az első évad Endless Cooking Hell nevű kihívásában a versenyzőknek 6 különböző ételt kell megalkotniuk egymás után, melyeknek fő összetevője a tofu. De a jelenleg futó második évadban is jócskán akadnak érdekes feladatok. Az egyik során a szakácsoknak egymással semennyire nem passzoló, például tengeri és szárazföldi alapanyagokból kell finom és élvezetes fogásokat alkotniuk.

Ahogyan halad előre a széria, a versenyzők személyisége, specialitásai és egyedi módszerei fokozatosan bontakoznak ki a szemeink előtt. A feszített tempójú, embert próbáló kihívások láttán nehéz volna nem gondolni a Squid Game című, szintén dél-koreai sorozatra – bár megnyugtató különbség, hogy vér a Gasztrocsatákban legfeljebb átvitt értelemben folyik.

Sportszerűség és alázat mindenek felett 

A koncepció néhol túldramatizált, önmagában viszont mégis nagyon szórakoztató és érdekes. Az pedig különösen nagy előny, hogy a készítők nem a harsányságra, hanem magára a tartalomra, a kreativitásra és a teljesítményre fókuszálnak. A hangsúly valóban a tehetségen, a főzésen, az ízeken és a séfek mögött húzódó történeteken van.

A tiszteletteljes, sportszerű és alázatos légkör pedig külön értékelendő, mind a résztvevők, mind a zsűritagok részéről, ami manapság ritkán tapasztalható a tévés tehetségkutatók tengerében. 

Látványból, drámából és kellemes meglepetésekből nincs hiány a Gasztrocsatákban – aki érdeklődik a különféle gasztronómiai kultúrák iránt, szereti a mélyebb tartalmakat, az ázsiai konyhát, és szívesen csorgatná a nyálát olyan alapanyagokra is, amelyek a nyugati világban szinte teljesen ismeretlenek, annak igazi felüdülést jelenthet a műsor.

Ha felkeltettük az érdeklődésedet, irány a Netflix, ahol teljes egészében megtekinthető a sorozat második és nem kevésbé izgalmas évada, és ahol a buddhista szerzetestől az első széria fekete kanalas, 300 millió wont bezsebelő győzteséig ismét számos főzőzsenit láthatunk.  

Ez is érdekelhet: Szívvel, szellemmel, lélekkel – így főz egy buddhista szerzetes

Kiemelt kép: Edward Lee séf és versenytársai a Gasztrocsaták első évadában (forrás: IMDb)