• Füst Milán hét éven át szinte szerzetesi életmódot élt A feleségem története regény megírása közben.
• Négyezernyi oldalnyi vázlattal dolgozott.
• Itthon nem fogadták jól, de a francia fordítás után világsikerré vált és már a Nobel‑díjat rebesgették.

Ha a regény nem lenne elég világhírű, 2021-ben Enyedi Ildikó rendezésében készült el a Die Geschichte meiner Frau című film, amelyet a cannes‑i fesztivál díszbemutatóján állva tapsolt meg a közönség. Nem kérdés hát, miért vegyük elő újra Füst Milánt, A feleségem története olvasmányos, mély, örökérvényű, kamaszok és idősek is élvezni fogják. 

Így írta meg Füst Milán A feleségem története regényt

Az 1888. július 17-én született Füst Milán több volt, mint író: költő, drámaíró, esztéta, a magyar szabadvers megteremtője is volt, de jogász és tanár is. A 20. század magyar irodalmának egyik legnagyobb íróművésze, a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb – és a következő nemzedékekre Ady után alighanem a legnagyobb hatású – költője.

Életének kései, záró nagyregényeként tekintett 1942-ben megjelent A feleségem történetére. Ennek megfelelően hosszan dolgozott rajta: hét évig írta, elzárkózva a kultúrától, újságtól, színháztól, rádiótól. Saját szavaival élve szinte szerzetesi aszkézisban élt, amíg be nem fejezte a regényt. A célja eleve a nagyregény műfaja volt, ami szerinte megkívánta a teljes koncentrációt, a belső ihlet megélését.

Füst Milán és felesége, Hefler Erzsébet (Sisu) 1963-ban (Fotó: Fortepan/Hunyady József)

A magyarok eleinte nem fogadták jól

Ennyi év munka után végre megjelent a mű, a de az olvasók eleinte elmaradtak. A Nyugat-környezet elismerte Füst költőiségét, de a regény nem keltett különös figyelmet. Még maga Füst is kételkedett művében, és csodálkozott még a kis számú pozitív visszajelzésen is. 1958-ban azonban nagy fordulat érkezett: a regényt lefordították francia nyelvre, és hatalmas sikert aratott.

Ezután több mint húsz nyelvre fordították le, Füst Milánt pedig 1965-ben Nobel-díj‑jelöltként emlegették.

Ma már A feleségem történetét a magyar irodalom egyik legnagyobb regényeként tartjuk számon. A mű nemcsak a magyar lélektani próza csúcsa, de egyetemes érvényű is: a féltékenység erejét, a szeretetet, a magányt, a szorongást, az öregedést, a halálfélelmet, a hétköznapok és a vágyak közti szakadékot minden ember jól ismeri.

Olvassuk újra!

Füst érzékenysége, mélysége nagyon jó párost alkot a könnyen olvasható nyelvezettel, az árnyalt részletekkel. A könyv végső soron az önismeretről szól, ami a mai világban egyértelműen slágertéma. Csakhogy nemcsak önsegítő könyvek vagy modern alkotások segítségével kerülhetünk közelebb az egyetemes érzelmi világhoz, beleértve a saját életünket is.

A feleségem története elolvasásával vagy újraolvasásával is elmerülhetünk a lélek, az élet fordulataiban.

A lényeg ugyanis nem sokat változott: ugyanazokkal a belső viharokkal küzdünk, mint a regény szereplői: talán pont az ő történetükben találunk megoldást 21. századi problémánkra. 

Kapcsolódó:  5 féltékeny irodalmi karakter, akit érdemes megismerni

Kiemelt kép: Füst Milán 1942-ben – Fotó: Fortepan/Album087/nőklapja.hu