Hetilap
„Az egész világunk összeomlott” – Üzenet Kárpátaljáról
Kárpátaljának elég hányatott sors jutott az elmúlt száz évben. Az itt élők közül sokan voltak úgy öt országnak is az állampolgárai, hogy közben el sem hagyták az otthonukat. Popovics Pál például még az Osztrák-Magyar Monarchia idején született, aztán volt Csehszlovákia, a Magyar Királyság, a Szovjetunió és végül Ukrajna állampolgára úgy, hogy mindvégig ugyanabban a házban […]
Vadkacsától a kolibriig – Szabó Judit, a madarak védelmezője
A vadkacsával kezdődött. Egy bajai házban, sünök, gőték, békák, madarak és mindezek mentett példányai között. A vadkacsa nem akart sólyom módján megülni a kis Judit karján, például, mert a természet nem adott neki kapaszkodó lábat és megfelelő gravitációs központot. A városszéli kertben az araszoló lótetűtől a fészekből kiesett verébig mindenki biztonságban érezhette magát, a kiskorú […]
A védett ház lelke – Toszeczky Renáta szociális munkás
Az ukrajnai háború elől most menekülő nők és gyerekek veszélyben vannak. Aki menekül, nincstelen, a legkisebb segítségért is hálás – az emberkereskedők ezt használják ki. Gyakran a „loverboy módszert” vetik be nők ellen – feltűnik a nő körül egy férfi, felajánlja segítségét, sőt szerelmet hazudik, aztán rabszolgaként bánik áldozatával. Megelőzni a bajt kizárólag törvényi hátteret […]
„Imádok élni!” – Szeniorörömtánc
Őrmező egy festői részén keresgélem a közösségi házat. Bal kéz felé tízemeletes szürke panelek borulnak fölém, jobb kéz felé egy P+R parkoló sivataga, mögötte meg a messzeségbe vesznek a kelenföldi pályaudvar végtelen sínpárjai. A fantasztikus vasárnap délutánt az teszi még szebbé, hogy a böjti szelek egészen a csontomig hatolnak. Kellett nekem szenior örömtánc… Piros kalapkák […]
A szépség atlasza
A román Mihaela Noroc tizenhat éves korában festő édesapjától kapta ajándékba a fényképezőgépet, ami aztán mestersége címere lett. Eleinte édesanyját és nővérét fotózta, 2013-ban pedig elindította nagy ívű projektjét: nők arcát és történetét örökíti meg szerte a világban. Mint meséli nekünk, körülbelül száz országban járt eddig, és ebből harmincban ma már hároméves kislányával együtt. Azt […]
„Istenem, hogy szerethetsz ennyire?” – Balázs Klári és Korda György
Korda György: Keressük száz év legjobb magyar dalát. Ez borzasztóan szubjektív dolog. Egy dalt én mindig a gyémánthoz szoktam hasonlítani. A gyémánt a nem szakértő számára egyformán szépen csillog. De aki érti, az tudja, hogy nagyon fontos, milyen a csiszolása, a színe, mekkora a tömege. Nagyon szeretik a műsort a nézők, rögtön az első adás […]
Búcsúzunk: Görgey Gábor
Választhat-e elegánsabb időpontot egy költő, egy sokoldalú irodalmár a távozásra, mint április tizenegyedikét, a költészet napját, József Attila születésnapját? Feltehetően nem, bár Görgey Gábor kapcsán nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a lényéből, viselkedéséből, kedvességéből, csibészes mosolyából, szarkasztikus humorából, a műveiből és nyilatkozataiból is elegancia áradt. Nem is oly rég, tavaly ősszel készíthettem vele az utolsó […]
„Éjfélkor, a Vajdahunyad váránál” – Lékai-Kiss Ramóna és Lékai Máté
Mindketten elmondtátok többször is a közelmúltban, hogy talán nem is lehetne a mostaninál idillibb az életetek. Hogy megtaláltátok a társatokat, van egy csodás kisfiatok, és nagyon sikeresek vagytok abban, amit csináltok. Aztán kitört a háború a szomszédunkban, és ez szinte mindenkinek átkeretezte a jelenét. Nektek is? Tovább olvasnál?Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze […]
A jövő szórakozása – Hogyan lehet lenyűgözni a 21. század gyerekeit?
Március végén néhány napig szinte kora nyári időjárást élvezhettünk. A jó idő az én rokonságomat is a szabadba csalta. Sütött a nap, illatoztak a fák, végre nem hideg szél fújt. Mindenki a maga módján élvezte az enyhülést, az idősebbek a kerti munkában lelték örömüket, a kicsik a homokozóban, a negyvenesek nyugágyakban, könyvvel a kezükben. Két […]