Lugosi Béla generációk számára alapjaiban határozta és határozza meg, milyennek képzeljük Drakulát, és általában véve a vámpírokat. A fekete köpeny, a hátrafésült haj, a mély hang és az átható tekintet összeforrt az általa eljátszott vámpírgróf alakjával, de az út nagyon hosszú volt, és a világsiker után sem lett göröngyöktől mentes.
A vámpírt Dezsőnek is hívták
Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született 1882-ben az erdélyi Lugoson. Már gyerekként vonzotta a színház, tizenkét éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Színészként több vidéki társulatnál megfordult, majd a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, 1913-ban pedig a budapesti Nemzeti Színház tagja lett.
Kapcsolódó: Lugosi Béla: a magyar, aki megteremtette a Drakula-mítoszt
Vonzó külseje hamar felkeltette a szakma és a közönség figyelmét, Kosztolányi Dezső egy 1918-as kritikájában „csinos, magyar hősszerelmes”-nek nevezte. Pályája ígéretesen indult, amikor közbeszólt az első világháború. Bár színészként felmentést kaphatott volna, önként jelentkezett katonának. A fronton megsebesült, és a háború testi-lelki nyomait élete végéig cipelte magával.
Minden idők legnagyobb horror show-ja!
Leszerelése után azonban folytatta a pályáját: 1917 és 1918 között tizenkét magyar némafilmben tűnt fel Olt Arisztid néven. A Tanácsköztársaság idején részt vett a színészszakszervezet megszervezésében, a rendszer bukása után azonban el kellett hagynia az országot. Előbb Bécsben, majd Berlinben telepedett le, ahol tovább játszott és filmezett, több Karl May-feldolgozásban is szerepelt. Innen már Amerika felé vezetett az útja: 1920-ban egy szállítóhajón indult el az Egyesült Államokba.
Eleinte egy emigrált magyarokból verbuválódott társulattal játszott, amikor azonban már angol nyelvű szerepeket kapott, hiányos nyelvtudása miatt a szövegeket fonetikusan írta le, majd tanulta meg.
Erős akcentusától nem tudott megszabadulni, ám később éppen ez lett egyik legfontosabb védjegye.
A nagy lehetőség 1927-ben érkezett: a Broadway-en színpadra állították Bram Stoker Drakula című regényének színpadi változatát, és a címszerepet Lugosi kapta. A magyar színész alakítása lehengerlő volt, a produkció óriási siker lett, és országos turnéra indultak.
Félelmetesen vonzó
A filmváltozat 1931-ben készült el Tod Browning rendezésében. A Universal eredetileg másnak szánta a főszerepet, ám az illető hirtelen bekövetkezett halála után megnyílt az út Lugosi előtt. A színészt nem érdekelte, hogy a fizetség mindössze heti ötszáz dollár volt, annyira akarta ezt a lehetőséget, hogy elvállalta.
A vámpírgróf alakja már a színpadon egészen más volt, mint korábban megszokhatták, Lugosi a saját elképzelései szerint formálhatta a figurát, és ezt a vonalat követte a filmben is. Az eredeti regényben a főszereplő egy öreg, patkányszerű, visszataszító, vérszomjas szörnyeteg,
Lugosi azonban elegáns, arisztokratikus, távolságtartó és különös módon vonzó figurát hozott ki belőle.
A gomblyukában viselt érdemrend, a hátrafésült haj, a méltóságteljes tartás és a fekete köpeny lendületes mozgása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a vámpír ne pusztán félelmetes legyen, hanem ellenállhatatlanul titokzatos is. És a tekintete! A forgatásokon keskeny fénysávot irányítottak közvetlenül a szemére, amitől a vásznon hipnotikus, természetfeletti hatást keltett.
Az 1931-es Drakula című filmben Helen Chandler volt a partnere
Ehhez társult mély hangja, kimért beszéde és erős magyar akcentusa. Az a nyelvi hátrány, amely Amerikába érkezésekor nehezítette az életét, Drakula esetében szinte természetfeletti tulajdonsággá változott, Lugosi akcentusát és beszédének ritmusát később más színészek is utánozták.
A film óriási közönség- és kasszasiker lett, Lugosi Béla pedig egyik napról a másikra világsztárrá vált. A Drakula után azonban hiába vágyott más feladatokra, a stúdiók kizárólag rémisztő szerepeket osztottak rá, mert úgy gondolták, a közönség imád rettegni tőle. Jött A Morgue utcai kettős gyilkosság, A fehér zombi, A holló, majd a Frankenstein-filmek.
Egyszer még Greta Garbo mellett is szerepelt a Ninocska című vígjátékban, de a horrorfilmes skatulyából nem tudott kitörni. Drakula egyszerre adott neki mindent: a világhírt, a rajongást, a megélhetést, de közben a változatos színészi pálya lehetőségét is bezárta előtte. „Drakula átka” – jellemezte később keserűen a helyzetét.
Küzdelem a sötétséggel
Lugosi magánéletét viharos kapcsolatok, házasságok, féltékenység és érzelmi hullámzások kísérték. Első feleségét, Szmik Ilonát még Magyarországon vette el, ő azonban az emigráció idején csak Bécsig követte, majd hazatért. Második feleségével, Ilona von Montagh-gal is három évig tartott a házassága, mielőtt 1929-ben a gazdag özvegy Beatrice Weeks lett a felesége, egyesek szerint mindössze öt napra. A korabeli pletykalapok szerint a villámházasság felbomlásában szerepet játszott Lugosi és a némafilmek sztárja, Clara Bow közötti viszony is.
Negyedik házassága
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!