Mi, magyarok talán nem is vagyunk tisztában vele, de a világon a legmisztikusabbnak tartott hely Erdély, amit a legtöbb európai nyelven úgy neveznek, hogy Transylvania. Különösen angol nyelvterületen ragadta meg az emberek fantáziáját, akik ugyancsak elcsodálkoznak, amikor kiderül, hogy Transylvaniát nem a képzelet szülte, hanem valóban létezik. Ellentétben a Sylvania nevű országgal – ezen túl kezdődne Erdély ugyebár –, ami viszont soha nem létezett, hiába van vele tele az internet. És ez csak egy a félreértések, illetve félremagyarázások közül, amelyek Drakula gróf történetét övezik.
Drakula gróf mint vérszívó vámpír, a holtak fejedelme, aki koporsóban alszik transylvaniai kastélyában, és retteg a napfénytől, Bram Stoker ír író fantáziájából pattant elő 1897-ben. Stoker Bécsnél keletebbre soha nem merészkedett, Erdélyben vagy Romániában sosem járt, ellenben bizonyíthatóan olvasta William Wilkinsonnak, Havasalföld brit konzulának könyvét, amelynek címe: Beszámoló különböző politikai megfigyelésekről Havasalföld és Moldva fejedelemségei kapcsán. A mű behatóan foglalkozik Karóbahúzó Vlad – románul Vlad Tepes (ejtsd: cepes) – személyével és történetével. Stoker róla mintázta Drakula grófot. „A Drakula vlach nyelven ördögöt jelent. A vlachok szokás szerint ezt a nevet adták vezetéknévnek bárkinek, aki bátorságával, kegyetlen tetteivel vagy ravaszságával hívta fel magára a figyelmet” – írta egy, a könyvéhez készült jegyzetben. A Drakula ugyan eredetileg nem ezt jelentette – ma már, Stokernek köszönhetően, igen –, de nem ez az egyetlen félreértés a vérszívó gróf személyét illetően. Szintén Stokernak köszönheti töretlen népszerűségét a Drakula-kastély, azaz a Castelul Bran Törcsváron. Ez az egyetlen olyan kastély, amely megfelel a regény leírásának, ám Vlad Tepes valószínűleg sosem járt benne.
A Sárkányfi trónra ül
De ki is volt valójában ez a III., vagy melléknevén Karóbahúzó Vlad, aki a Hunyadi-sorozat számos brutális szereplője közül talán a legkegyetlenebb, és hogyan lett belőle Drakula? A leghosszabban, több mint fél évszázadon át uralkodó magyar király, Luxemburgi Zsigmond, akit a sorozatban Gálffi László alakít, 1431-ben vette fel az általa alapított lovagrend, a Sárkány Társaság tagjai közé II. Vladot, Havasalföld vajdáját, aki így jogosulttá vált használni a Dracul (Sárkány) utónevet. Ugyanez évben született meg a vajda fia, a későbbi III. Vlad, akit a „Sárkányocska” vagy „Sárkányfi” néven kezdtek hívni, így lett belőle Dracula. Noha Zsigmond nevezte ki Havasalföld vajdájává, II. Vlad nem maradt hűséges hűbérurához, hanem egy alkalmas pillanatban átállt az Oszmán Birodalom oldalára. II. Murád szultán örült új vazallusának, ám mivel nem bízott benne, amolyan biztosítékként túszul ejtette II. Vlad két fiát, Sárkányfi Vladot és „Szép” Radut. A Hunyadi-sorozatban míg Radut kényelemben és pompában tartották fogva, addig Vladot embertelen körülmények között – ezért lett belőle vérengző szörnyeteg. Más források ezt nem támasztják alá, ezek szerint mindkét fiút királyi túszként tartották, és elit nevelésben részesítették, csak míg Radu eltörökösödött és áttért az iszlám hitre, addig Vlad nem.
Hunyadi János már kormányzóként felbujtotta a havasalföldi bojárokat II. Vlad ellen, akit meg is öltek, és a helyére Hunyadi a magyarbarát II. Vladiszlávot ültette. Ugyanez évben a törökök elengedték a fogságból Radut és Vladot, és ez utóbbi az Oszmán Birodalommal a háta mögött egyből ringbe is szállt a trónért. A hatalmi csatározás váltakozó sikerrel folyt, míg Vlad a végső ütközetben kézitusában győzte le és ölte meg II. Vladiszlavot 1456-ban, amikor Hunyadi János éppen azzal volt elfoglalva, hogy Nándorfehérvárt védelmezze a töröktől. Ezzel megkezdődött III. Vlad uralma.
A békülékenység és megbocsátás jeleként húsvétra nagy lakomára hívta az apja ellen lázadó bojárokat és családtagjaikat, mintegy kétszáz családot. És amikor együtt volt mindenki, katonáival elfogatta és karóba húzatta a nőket és gyerekeket, a férfiakat pedig rabláncra fűzve kényszermunkára vitette. Velük építtette meg későbbi kedvelt lakóhelyét, a Poenari-várat a Kárpátok bércei közt.
Egyes történészek szerint III. Vlad nem tért el a kor uralkodóitól, semmivel sem volt véreskezűbb vagy brutálisabb, csak éppen a már a középkorban is jól ismert karaktergyilkosság áldozata lett. Csupán ellenfelei – köztük Hunyadi János és Mátyás, illetve II. Mehmed szultán – terjesztették róla, hogy minden mértéket felülmúlóan kegyetlen. Ám ez sem lett volna elég, ha nem éppen a korszakban találják fel a könyvnyomtatást, aminek segítségével a róla szóló pamfletek pillanatok alatt elterjedtek az egész művelt világban. De nézzük meg, hogy a rendelkezésre álló történelmi dokumentumok mennyire támasztják alá ezt a „rágalmazás”-teóriát.
Vérszomjas Drakula
A bojárokkal történő leszámolás után Vlad nekilátott uralma megszilárdításának. Mivel a nemesség jelentős részét kivégezte, a közhatalmi pozíciókba személyes megbízottait, egyszerű közembereket ültetett, akik csak tőle függtek. Az országában addig uralkodó káoszban igyekezett rendet tenni. Kisebb bűnöket is keményen megtorolt, egy egyszerű hazugságért is könnyen karóba húzva találhatta magát valaki. De nem bánt kesztyűs kézzel azokkal sem, akiket a társadalom ingyenélőinek tartott. A bojárokhoz hasonlóan szintén nagy lakomára hívta össze az országában lévő koldusokat, hontalanokat, vándorcigányokat, és amikor összegyűltek, rájuk gyújtatta a termet. Az erdélyi szászok különösen kivívták haragját. Egyszer, amikor a Magyar Királyság fennhatósága alá tartozó Kronstadt, mai nevén Brassó, egy politikai ellenlábasának nyújtott támogatást, seregével kifosztotta és felgyújtotta a várost, valamint harmincezer (!) embert karóba húzatott. Hiteles források tanúskodnak arról, hogy Vlad ekkor a szabadban költötte el a vacsoráját, hogy közelről szemlélhesse a felnyársaltak haláltusáját. Ekkor nyerte el a melléknevét: Karóbahúzó Vlad.
