Néhány hete körbejártam a Balatont és a Velencei-tavat. Akkor még csak abból a szempontból vizsgáltuk a helyzetet, vajon milyen hatással lesz az alacsony vízállás a nyaralásra. A Balaton még egész jól tartotta magát, de a Velencei-tó apokaliptikus képet mutatott. A helyzet azóta fokozódott, és mára az ország jelentős része a Mad Max-filmeket idézi: elindult a harc a vízért, a paksi atomerőmű három turbinájának lekapcsolása után pedig az energiáért is.
Rekordalacsony Duna: előbukkant az Ínség-szikla
Átbotorkálok a budai alsó rakpart kövein, és lesétálok az Ínség-sziklához. Ez az a vízbéli sziklazátony – a Gellért-hegy felszín alatti folytatása –, amelyet többnyire víz borít. Ha megjelenik a csúcsa a Szabadság híd tövében, az azt jelzi, nagy a szárazság, és ínséges idők érkeznek. Dél van, záporozik rám és a néhány bámészkodó katasztrófaturistára az aznap negyvenegy fokot legyártó napsugárzás. Az Ínség-szikla mostanra félszigetté vált; simán ki lehet gyalogolni a spiccére. Aszály van.
A Duna vize valószínűtlenül zöldeskék, néhol már a zafírt idézi. Az alacsony vízállás és az enyhe sodrás miatt kiülepedett a hordalék. Beledugom a kezem a folyóba: meleg. Talán a környező, mederben most felszabaduló termálforrások is tovább fűtik. De itt még mindig jobb, mint a városban: a közeli Nagykörút aszfaltján 78 Celsius-fokot mértek.
Ez is érdekelhet: Mikorra nőhet meg a Duna vízszintje?
Miért ennyire súlyos a 2026-os aszály Magyarországon?
Dr. Goda Zoltán környezetmérnök, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusa szerint nem egyszerűen egy különösen forró nyárról van szó: a vízhez való viszonyunkat az otthonoktól a mezőgazdaságon át az iparig újra kell gondolnunk. A szakember Baján él, és arról számol be, hogy a város egyik jelképe, a Sugovica több szakaszon szinte kiszáradt, a Dunában pedig szokatlan helyeken bukkantak elő homokpadok és zátonyok.
Szárazság sújtotta kukoricatábla a Komárom-Esztergom vármegyei Pilismarót határában 2026. július 28-án (Forrás: MTI/Kocsis Zoltán)
Ami a partról különös látványnak tűnik, felülről nézve még riasztóbb: drónfelvételeken a mederfenék nagy része is kirajzolódik. Goda Zoltán szerint a bajai vízállás több mint fél méterrel alulmúlta az addigi legkisebb értéket. Ráadásul mindez a nyár közepén történt, amikor a forróság és a párolgás az élővilágot is fokozottan terheli. Nem az a legaggasztóbb, amit ma látunk, hanem az a tendencia, amely idáig vezetett, és hogy merre folytatódik.
Az éghajlatváltozás hatásai az utóbbi öt-hat évben nagyon felgyorsultak, és minden előrejelzés arra mutat, hogy a folyamat nem áll meg, végképp nem fordul vissza.
Ez is érdekelhet: Apadó vizeink nyomában – Mi történik a Balatonnal és a Velencei-tóval?
A szakember szerint félrevezető azzal elintézni a helyzetet, hogy régen is akadtak forró nyarak. Negyven fok közeli hőmérsékletek korábban is előfordultak, ám az extrém időszakok ritkábbak és rövidebbek voltak. Ma nem csak a csúcshőmérséklet magasabb: a hőség korábban érkezik és tovább tart. Az idei nyár első komoly hőhulláma már júniusban negyven fok körüli értékeket hozott, noha a három nyári hónap közül hagyományosan az első a legkiegyensúlyozottabb és legcsapadékosabb.
A következő forró időszakok pedig már nem egy-két napos kilengések, hanem tartósan velünk maradó állapotok.
A változás a víz körforgásában is gyorsan végigfut. A vízzel telített talaj kiszárad, a párolgás fokozódik, a levegő nedvességtartalma rettentően lecsökken. A hőhullám idején Baján huszonöt százalék körüli páratartalmat is mértek. Ilyenkor az esetleges záporok sem feltétlenül jelentenek valódi enyhülést: a víz gyorsan lefolyik vagy elpárolog, a mélyebb talajrétegekhez pedig alig jut el.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!