Moai

– Tudod, mit gondolok a múzeumokról, drágám – mondta anyám –, most mégis azt szeretném, hogy elkíséreljél a Louvre-ba. Úgy érzem, ránk férne egy kis kultúra ebben a dögmelegben.

– Jó, de csak ha megígéred, hogy nem futócipőben jössz – mondtam erre én.

– Tudod jól, hogy magas sarkúban is gyönyörűen futok, sőt, ha kell, mezítláb is – mosolygott rám.

– Tudom – mondtam –, de te meg azt tudjad, hogy semmi kedvem eljátszani a Bande à part múzeumon keresztülrohanós jelenetét, hiába lett megint az a kedvenc filmed mostanában.

– Ezt honnan veszed?

– Már három hónapja az én fiókomat használod filmnézésre – mondtam –, nem is tudom, hányszor kértelek, hogy lépj át szépen a sajátodba, de nyilván fogalmad sincs, hogy kell.

– Ne legyél undok – mondta anyám.

– Ha undok akarnék lenni, akkor további pikírt megjegyzéseket tennék a lejátszási listádra – mosolyogtam rá. Erre ő, ha csak egy kicsit is, de elpirult, és rá nem jellemző módon teljes három másodpercig nem tudott megszólalni.

Ez is érdekelhet: Dragomán György többi írása itt olvasható

– Ha te látod, hogy mit nézek, akkor én hogyhogy nem látom, hogy te mit? – kérdezte, amint  sikerült összeszednie magát.

– Én csináltam magamnak egy másikat. A saját vendégem vagyok.

A Louvre (Forrás: Mika Baumeister / Unsplash)

– Ez nekem magas – mondta anyám. – Tulajdonképpen szép, hogy kinézed belőlem, hogy az a tervem, hogy kilenc perc alatt átrohanok a múzeumon.

– Te bármire képes vagy – mondtam –, de mióta elvitték onnan azokat a koronákat, nem hiszem, hogy jó szemmel néznék a biztonságiak, ha valaki végigsprintel a főfolyosón.

– Ha már olyan okos vagy, nyilván azt is tudod, hogy Bertolucci is leforgatta ugyanazt a jelenetet egyszer – mondta, de láttam rajta, csak az időt húzza.

– Nem, de nem is érdekel – mondtam. – Mit akarsz a múzeumban?

Ez is érdekelhet: Így rabolták ki a Louvre-t az évszázadok során

– A Húsvét-szigetre akarok utazni – mondta anyám.

– Logikus – elhatároztam, hogy csak azért se kérdezek rá. – Nagylelkű tőled, hogy engem is magaddal viszel, mindig is vágytam oda, mióta olvastam, hogyan faragott ki Thor Heyerdahl egy moait kőbaltával, hogy aztán fel is állítsa egy kavicsrakás segítségével.

– Most csak blöffölsz, ugye? – anyám megint mérgesen nézett.