Hogy Miranda Liu miért él Budapesten, és miért beszél ilyen jól magyarul? Egyrészt mert az egyetemi évei alatt beleszeretett az országba, már magyar állampolgár is, másrészt mert rendkívül szorgalmas és elhivatott. Kaliforniában látta meg a napvilágot, kétévesen kezdett zongorázni zongoratanár édesanyja segítségével, akit annak idején a neves New York-i művészeti egyetemen, a Juilliardon Bartók Béla egyik tanítványa, Sándor György oktatott, tehát a magyar zenei múlt nem volt ismeretlen számára.
Miranda kilencévesen döntötte el, hogy a hegedű lesz az ő útja – de zongorázni mind a mai napig tud és szeret. Tízévesen felvételt nyert a Salzburgi Mozarteum Egyetem tehetséges gyerekek számára létrehozott intézetébe, a Leopold Mozart Institute-ba. Anyukájával ekkor Európába költöztek, és hat évig éltek az osztrák városban, mérnök-informatikus édesapja pedig annyiszor látogatta meg őket, ahányszor csak tudta.
– 2013-ban Erasmus-ösztöndíjjal érkeztem Magyarországra – emlékszik vissza Miranda. – Pár évvel korábban ismertem meg Perényi Eszter hegedűművészt, és mindenképp nála szerettem volna továbbtanulni, ezért kerestem a lehetőséget, hogy Budapestre jöhessek.
Nagyon megtetszett a város, a zenei élet, a Zeneakadémia, úgyhogy maradtam. A klasszikus zenei gyökerek, a nagy zeneszerzők, előadók, a kiváló oktatás pedig mind az országunk büszkeségei! Budapesten fantasztikusan pezsgő a koncertélet, elképesztő előadókat láthatunk-hallgathatunk, ami számomra nagyon inspiráló.
Ez is érdekelhet: „Hiába játszol jól, ha nem tudsz magadnak lehetőségeket teremteni” – korábbi interjú Miranda Liúval
Színpadon a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekarral
Zenélni olyan, mint tolmácsolni
Miranda elsősorban szólistaként lép fel: a repertoárján több mint hetven, hegedűre és zenekarra komponált mű szerepel.
– A kedvenceim Bartók és Beethoven, de mindenevő vagyok: a barokktól a kortársig bármi jöhet – mondja mosolyogva. – Szerintem egy előadónak nagyon nyitottnak kell lennie, mert ez a munka egyfajta tolmácsolás, fordítás. Úgy kell megszólaltatnunk minden darabot, hogy azzal átadjuk a közönségnek a zeneszerző iránti tiszteletet, és ők majd véleményt alkotnak róla.
Épp ezért tartom küldetésemnek, hogy kevésbé ismert zeneművekkel is színpadra álljak, és ezeknek is helyet biztosítsak a zenei életben.
Hiszek benne, hogy egy jól eljátszott szóló és egy kocka étcsoki ugyanúgy hathat az emberre: mindkettő intenzív, letisztult, és boldoggá tesz.
A hegedűművész még 2016-ban vett részt egy maratoni, háromórás próbajátékon, amelynek eredményeként tizenkilenc évesen az ország legfiatalabb koncertmesterévé választották a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekarnál.
– Kiváló szólistákkal dolgozunk, a műsorunk nagyon gazdag, és remek a közösség, így tíz éve örömmel végzem ezt a munkát – teszi hozzá.
Miranda napi tíz-tizenkét órát is próbál vagy gyakorol, de emellett például Magyarországot képviseli a V4 Vonósnégyesben, amelynek első hegedűse, a kvartett vezetője. A formáció négy tagja négy országban él, de így is rendszeresen lemezfelvételeket készítenek, koncerteznek Bukaresttől, Varsón át Tallinnig.
Uborkaszezon helyett
Bár azt gondolhatnák, több feladat már egyszerűen nem férhet bele egy fiatal művész életébe, Miranda erre rácáfol, ugyanis fesztivált és akadémiát is alapított. Idén augusztus 22. és 30. között nyolcadik alkalommal hozza tető alá a kamarazenére fókuszáló MiraTone Fesztivál és Akadémiát, amely lelkes munkájának köszönhetően Európa egyik legjelentősebb nemzetközi fesztiváljává nőtte ki magát, és a világ számos országából hoz össze kiemelkedő művészeket, világsztárokat.
Az Európai Fesztivál Szövetség három alkalommal díjazta már az esemény művészi színvonalát, innovatív szemléletét, közösségi hatását.
– Huszonkét évesen vágtam bele, és boldoggá tesz, hogy mekkorára nőtt ez a rendezvény, már-már kihívás, hogy kezelni tudjam az egy éven át tartó szervezést a koncertezés mellett – vallja be. – A kamarazene a klasszikus zene legszemélyesebb műfaja, ami a párbeszédről, a kapcsolódásról, a bizalomról szól, és elképesztően gazdag az irodalma – ezt szeretném minél többeknek megmutatni.
Büszke vagyok rá, hogy számtalan országból komoly művészek és tettre kész diákok érkeznek a mesterkurzusokra, a kamarazenei vagy szólókoncertekre, és hogy egy élő, sokszínű, szeretetteljes társaság formálódott a résztvevőkből.
A klasszikus zene rajongói számára az lehet vonzó a fesztiválban, hogy augusztus végén Budapesten még nem kezdődik el a koncertszezon, itt azonban kiváló előadókat hallhatnak a nyári uborkaszezonban is. Sok ötletem, vízióm van, amit még szeretnék megvalósítani. A zenének nagyon erős a közösségépítő ereje, és hiszem, hogy általa tényleg szebb világot építhetünk.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!