Novella a Nők Lapja Irodalom rovatából.

Ez a novella a szakításról szól. Mert ha van olyan, hogy szakítólevél, meg szakítóesemes, jó, ilyet csak a nagyon szemetek küldenek, de azért egyszer az életben mindenki volt már nagyon szemét, akkor van olyan is, hogy szakítónovella. Egyik jellemzője, hogy hosszabb, mint a szakítólevél, de rövidebb, mint a szakítóregény.

Ebben írjuk meg, amire már régen készültünk, mert érdemes készülni a szakításra, mert ha nem mi készülünk, akkor a másik megelőz, és ő fog szakítani, és kinek kell ez a fájdalom. Szóval ebben megírjuk, hogy miért szakítottunk, miért volt a szakítás időszerű vagy esetleg törvényszerű, hiszen ebben a kapcsolatban már eleve ott ketyegett egy időzített bomba.

Az a csoda, hogy eddig nem robbant fel!

Pedig én már… ez a novella rólam szól, mert én fogok benne szakítani. Szóval én már évek óta készültem rá, de soha nem volt alkalmas az időpont. Mert mindig van olyan történés, amihez mégiscsak alkalmazkodni kell, mert senki nem akar a szükségesnél szemetebb lenni.

Először volt az, hogy a válás. Az igaz, miattam volt, de azért ez egy kicsit így félre van értelmezve, mert amúgy is készült a válásra, nem miattam, hanem azért, mert elege volt a házasságból. Na, ez megvolt, nyugodtan szakíthatunk. De akkor jött, hogy gond van a gyerekekkel, mert azok a rohadt gyerekek mindig tovább akarnak tanulni, vagy épp marha betegek. Ezt az évet is elszalasztottuk.

Utána volt, ez már egy másik év, amikor kirúgták. Hát akkor sem lehet lelépni, mert azért ott maradni fizetés nélkül egy valagnyi hitellel. Ezután jöttek a szülők. Hát azok is mindig betegek, ha szerencsénk van, meggyógyulnak, ha nincs, akkor jön egy évnyi gyász, plusz a betegség éve, az ugye már két év.

Kapcsolódó: Beszélgetés Háy Jánossal

Én már vártam a pillanatot, hogy rendesen, ahogy az kell, megmondom. Jó, senkinek nem esik jól a szakítás, azt azért nem lehet tőle elvárni. Elindul a zsarolás, hogy tudja, hogy van valaki más, de tesz róla, hogy az is megtudja majd, hogy ő is van. Szóval ilyesmik. Itt az idő, mondtam Petőfi Sándor versét idézve az alsó tagozatból. De jöttek a kifogások, hogy ma nem rontom el a kedvét, meg nem nyitok egy zaklatásos telefonsorozatot, inkább nézek valamit a Net­flixen. Majd legközelebb, holnap vagy a jövő héten.

És akkor azok a napok és hetek is eljöttek. Én már különben szakítottam is, mármint gondolatban. Hátha látja rajtam, és akkor szépen magától elmegy. Ki akar olyan társsal együtt lenni,

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó