Azzal, hogy gyerekkorom egyik kedvence, a hazánkban Menő Manóként futó rajzfilmsorozat eredeti címe La Linea, bevallom, csak nemrég szembesültem. Az olasz elnevezés – biztosan kitalálták – vonalat jelent, és mára az animációtörténet egyik legismertebb és legegyszerűbb formanyelvvel dolgozó sorozatával forrt egybe.
Az alkotó, Osvaldo Cavandoli 1969-ben találta ki a figurát, egy olasz konyhai eszközöket gyártó cég, a Lagostina reklámfilmjéhez rajzolta meg. Menő Manó viszont gyorsan több lett, mint reklámarc.
A kis pukkancs elindul
„Minél kevesebb vonalat használsz, annál pontosabbnak kell lenned” – vallotta Osvaldo Cavandoli, akit csak Cavának hívtak a kollégái. A Menő Manó alapötlete pofonegyszerű, de a látszat ellenére egyáltalán nem könnyű előállítani. A főszereplő, a határozott orrú emberfigura, Vonal Úr egyetlen folyamatosan húzott vonalból épül fel, és ugyanebből jön létre az őt körülvevő univerzum is.
„Egy olyan figurát kerestem, amit nagyon gyorsan meg lehet rajzolni, és azonnal működik, könnyen felismerhető. A hátteret elhagytam, ahogy az apró részleteket is, mert azok csak elvonják a figyelmet a lényegről, a poénokról. Az ötlet érdekelt, nem a rajz bonyolultsága” – nyilatkozta a legendává vált Cava.
Kapcsolódó: Kvíz: Találd ki, melyik rajzfilm-párosé a szerelmes dal!
A rajzfilm epizódjainak történetei általában abból a helyzetből fejlődnek ki, hogy Menő Manó megindul, majd séta közben különböző akadályokba ütközik, amelyeket a rajzoló segítségével meg kell oldania, nehezebb esetben túl kell élnie. Az animáció pikantériáját és állandó poénforrását az adja, hogy a felháborodott vagy boldog karakter sűrűn kapcsolatba lép az alkotójával, mintha tudatában lenne annak, hogy egy éppen készülő rajzfilm főszereplője.
Ez a kikacsintás, önreflektív metahumor az egyik legfontosabb újítása a sorozatnak, a néző ettől úgy érzi, mintha részesévé válna az alkotás folyamatának. Ez a „bekukucskálás” pedig évezredek óta csábító, vonzó a közönség számára.
Nem értjük, de tudjuk, mit mond
Osvaldo Cavandoli 1920-ban egy Garda-tó melletti városban született, de kétévesen Milánóba költözött a szüleivel – később a város díszpolgárává avatták. Szakmunkásképzőbe járt, majd tizennyolc évesen az Alfa Romeo műszaki rajzolójaként állt munkába. Szabadidejében már ekkor szívesen rajzolt karikatúrákat a barátairól, munkatársairól. A második világháború után egy filmstúdióban helyezkedett el, ahol kitanulhatta a szakmát, részt vett az első egész estés olasz animációs film készítésében is.
Osvaldo Cavandoli
1950-ben önállósodott, egy gyerekkori barátjával, Ugo Moronival megalapította a Pupilandia stúdiót, ahol bábokat szerepeltető reklámfilmeket gyártottak. Ezeket a mozifilmek előtt vetítették, és Cava zsenialitása, humora már itt megmutatkozott. Saját kezűleg készítette el a filmekhez szükséges összes díszletet, valamint a gyönyörű, stop-motion technikával animált bábokat. (Ennél az eljárásnál a tárgyakat vagy bábokat apránként mozgatják, minden lépést lefotózva, majd a képek egymás utáni lejátszása a mozgás illúzióját kelti.)
Kapcsolódó: Régi mesék, nyugodtabb gyerekek?
Munkássága azért is jelentős, mert nem a hagyományos (például Disney-típusú) részletgazdag animáció irányából közelítette meg a műfajt, hanem tudatosan egy kísérletező, később totálisan redukált stílust választott. Interjúiban beszélt arról, hogy a minimalizmus számára nem korlátozást jelentett, hanem lehetőséget arra, hogy tisztábban fejezze ki, ami a fejében van.
Elárulta, hogy Vonal Úr és a rajzoló közötti „párbeszéd” spontán ötletként jutott eszébe. Menő Manó gyakran „panaszkodik” vagy „utasítja” az alkotót, mit rajzoljon neki, ami különleges kapcsolatot hoz létre köztük. Cavandoli többször hangsúlyozta, hogy nem számított ekkora sikerre, a figurája egyszer csak önálló életre kelt, és körbejárta a világot, óriási népszerűségre téve szert.
Szerinte ennek oka az,
