Kinga és Gergő egy este arra lettek figyelmesek, hogy a három és fél éves első gyermeküknek, Balázsnak hőemelkedése van. A lázcsillapító két hétig nem hatott, ezért az orvos beutalta vérvételre. Kiderült, hogy a kisfiúnak vérképzőszervi betegsége van, azonnal be kellett vele vonulniuk a Tűzoltó utcai gyermekklinika hematológiai osztályára.
Elkezdődtek a vizsgálatok, és nyilvánvalóvá vált, hogy Balázs a leukémia egy ritka, nehezen gyógyítható fajtájában szenved. Egyetlen lehetőségnek a csontvelő-átültetés látszott. És megkezdődött a család három éven át tartó elkeseredett küzdelme a gyermek életéért…
– Sajnos sem engem, sem Gergőt nem találták alkalmas donornak, ezért a klinika egy nemzetközi „bankból” igényelt Balázs számára őssejtet – kezd bele a történetükbe az édesanya. Szabatosan beszél, szemlátomást igyekszik eltartani magától a traumát. Az apa egyelőre csendben figyel.
– Amíg megérkezett az őssejt, előkészítették a fiunkat a befogadására – folytatja Kinga, miután vált egy pillantást a férjével. – Kemoterápiát kapott, amihez bent kellett maradnia a kórházban, de szerencsére mi is éjjel-nappal ott lehettünk vele. 2016 augusztusában derült fény a betegségére, és a következő év januárjában esett át a csontvelő-átültetésen. Meglepően jól viselte, ahogy a felkészítő kemoterápiát is.
Ez is érdekelhet: 4 dolog, amitől fals képet adhat a vérvétel
Mindennap feszülten vártuk az újabb és újabb vérvizsgálat eredményét, és úgy tűnt, megnyugodhatunk. Gyorsan beindult az új sejtek képződése a fiunk szervezetében. De sajnos korai volt az örömünk, a nyár folyamán ismét felütötte fejét a betegség. Az orvosok újabb csontvelő-átültetéssel próbálkoztak, de erre újra fel kellett készíteni Balázst. A második alkalommal már sokkal rosszabbul reagált a kezelésekre, és a mesevilág sem mindig működött, amibe ringatni igyekeztünk.
Kinga és Gergő a gyerekeikkel, Csengével és Marcival a Lélekmadár Táborban
Visszatért remény
– Én akkor teljesen összetörtem, minden megkérdőjeleződött bennem, amiben addig hittem – nyílik meg lassan az édesapa. – Mélyen vallásos családból származunk mindketten, és óriási csalódás volt azt tapasztalni, hogy a hitem nem tart meg ebben a nehéz helyzetben. A feleségem gyakorlatiasabbnak bizonyult.
A tennivalókra koncentrált, a kórházban is azonnal feltalálta magát, tudta, kinek kell szólni, ha baj van, milyen csengőt kell megnyomni, melyik nővérhez kell odamenni, én meg csak csetlettem-botlottam abban a környezetben. Máig nehezen vagyok képes beszélni arról a sok szenvedésről, amit ott tapasztaltam, láttam.
Kétnaponta váltottuk egymást a fiunk ágya mellett a steril szobában, reggel hétre mentünk, este tízkor értünk haza, és egész nap nyakig védőruhában meséltünk, játszottunk, legóztunk Balázzsal. Közben pedig gondoskodni kellett az egyévesről is idehaza. Szerencsére a nagymamák, sőt az egész család segített, ahol tudott, ahogy a templomi közösség is, amelynek tagjai vagyunk. Rengeteg támogatást kaptunk, de így is minden erőnkre szükség volt a küzdelemhez.
Végül úgy tűnt, a szülők erőfeszítéseit eredmény koronázza.
A kisfiú a második csontvelő-átültetés után a gyógyulás útjára lépett. 2018 nyarán már egyáltalán nem látszott rajta, hogy beteg lett volna. Végre fény gyúlt az alagút végén, a szülők felbátorodtak. A kórházi folyosó falán olvasták a Bátor Tábor Alapítvány hirdetését, és örömmel vállalkoztak a kalandra a gyerekeikkel együtt. Egy félelmük volt, hogy a táborban esetleg az átélt szörnyűségekről kell majd beszélniük, de erre nem került sor.
Ez is érdekelhet: Ott voltunk az első Bátor Rallyn
Az apa így emlékszik vissza röpke boldogságukra:
– Akkora örömmel fogadtak minket a cimborák – így hívják a táborban az önkénteseket –, hogy az szinte sokkolt bennünket annyi fájdalom után. Bevallom, a könnyeimmel küszködtem. Szó sem esett betegségekről, igaz, kizárólag gyógyult daganatos gyerekek voltak jelen. Az önkéntesek a felhőtlen kikapcsolódásra koncentráltak, így telt el négy nap.
Mintha az élet indult volna újra! Tele voltunk reménnyel: végre magunk mögött hagyjuk ezt a rémálmot, és minden visszazökken a régi kerékvágásba. Semmit nem kívántam jobban.
A búcsúzás pillanata
A sors azonban másképp akarta.
