„Nagyon gyorsan jöjjetek!” – kérte egy édes gyerekhang a felvételen, amely december közepén került fel a mentőszolgálat YouTube-csatornájára. A mentésirányító kérdéseire válaszolva a kisfiú elmondta, hogy anyukája fekszik, lélegzik, de nem beszél. A mentők hamar kiérkeztek, és stabilizálták Renáta állapotát.
Az Országos Mentőszolgálat advent idején megosztott néhány lélekemelő történetet, köztük ezt is. Talán maguk sem sejtették, hogy ez a néhány perces hangfelvétel felrobbantja majd az internetet, és mindenki Medárdra és az anyukájára lesz kíváncsi. A család a feléjük áradó szereteten kívül a hirtelen jött hírnév árnyoldalait is megtapasztalta, ezért hamar hátrébb is léptek a rivaldafényből, de Renáta még egyszer összefoglalta nekünk a megható történetet, egyszersmind el is oszlatott néhány félreértést.
Felkarikázott banán
– Harminc éve vagyok egyes típusú cukorbeteg, és bármennyire is igyekeztem odafigyelni, előfordult, hogy Medárd előtt lettem rosszul – mondja Kovács Renáta, aki korábban kórházi adminisztrátorként dolgozott. – Az egyensúlyt bármi felboríthatja, például a menstruáció, egy megfázás vagy akár a stressz is, így nem lehet teljesen kikerülni a rosszullét esélyét.
Medárdnak elmagyaráztuk, mi ez, és mit kell ilyenkor csinálni. A számokat is a vércukormérő kijelzőjéről tanulta meg.
Mint Renáta meséli, nála a vércukorszint hirtelen leesése (hipoglikémia) fokozatokban jelentkezik. Először lelassul a beszéde, és zavarttá válik. A közeli családtagok ilyenkor már érzékelhetik, hogy baj van, tudják, hogy valami cukrosat kell etetni vagy itatni vele, még akkor is, ha ő erősködik, hogy jól van, nem kér semmit. Ha ekkor nem kerül cukor a szervezetébe, akkor remegni kezd, és artikulálatlan hangokat ad ki.
Renáta modern vércukorszintmérő szenzort használ, a karja bőre alá szúrt, finom érzékelőt, amely folyamatosan méri a szövetközi folyadék vércukorszintjét, az értékek pedig egy telefonos appon követhetők. Ezt a mérőt hetente tölteni kell, ám ezúttal valamiért már öt nap után bemondta az unalmast.
– Medivel évekig éltünk kettesben, így nagyon egymásra vagyunk hangolódva, ha már egy picit másképp pislogok, azt is észreveszi. Ezen a hajnalon az általam kiadott furcsa hangokra lett figyelmes, amikor átjött hozzám. Nagyon jól tudta, mit kell ilyenkor csinálni. Csak később vettem észre, amikor már túl voltunk az egészen, hogy a konyhapulton a kis játék vágódeszkáján ott volt egy banán, amit a műanyag játék késével felkarikázott nekem, de már nem tudta odaadni, mert annyira rosszul voltam.
Az anyuka a telefonhívást csak homályosan érzékelte. A mentők hamar kiérkeztek, és gyors beavatkozásuknak köszönhetően Renáta rövidesen magához tért, és végül stabil állapotban szállíthatták kórházba. Mint mondja, hozzá sajnos már többször ki kellett hívni a mentőket, és teljesen mindegy, hogy ez hol történt, a szülővárosában, Mezőtúron-e, vagy Budapesten, minden alkalommal pillanatok alatt ott voltak, és tökéletesen végezték a munkájukat.
Kaptak hideget-meleget
Az eset valamikor nyáron történt, így Renátát váratlanul érte, amikor egy téli reggelen tucatjával kapta az érdeklődő üzeneteket: jól van-e. Amikor azonban a testvére elküldte a felvételt, amelyet nem sokkal korábban rakott ki a mentőszolgálat, hogy „úristen, ezt hallgassátok meg!”, mindent megértett. Az egész család nagyon büszke volt Medárdra, aki először nem is értette a felhajtást. „Miért, mit kellett volna csinálnom? Természetes, hogy megmentem az anyukám életét.”
A gyerekeket minél korábban érdemes megtanítani a segélyhívó számokra (Illusztráció: Getty Images)
– Medi egy csoda, kezdve onnan, hogy koraszülött kisbabaként a huszonnyolcadik hétre született, 950 grammal. Ma pedig olyan ügyeseket tud szólni, hogy egyből kirángat bennünket a legnehezebb helyzetekből is. Hiszem, hogy senki nem véletlenül születik oda, ahová. Ő hihetetlenül fogékony, komoly támaszom.
Nagy felelősséget vállalt magára azzal, hogy vigyázni próbált rám, miközben tudom, hogy egy kisgyereknek nem ez a dolga.
Renáta két éve boldog kapcsolatban él, párjával nyáron költöztek össze. Medárd érzi, hogy alapvetően már nem az ő feladata, hogy anyát óvja, bár Renátát ha csak kirázza a hideg, ő már árgus szemmel figyel. Idő kell még, mire valóban megnyugszik. Szerencsére Renáta párjával is remekül kijönnek, jó csapatot alkotnak így hárman.
A családot hamar megtalálta a média, szárnyára vette őket a hírnév, kaptak hideget-meleget, rajongó leveleket és kritikát egyaránt. Volt, aki azt sérelmezte, Renáta miért nem tanította meg a kisfiát az udvarias köszönésre: nem tegezünk le egy felnőttet… Azt is az arcába vágták, hogy felelőtlen anya, amiért rosszul lett a gyereke előtt. A politikába is megpróbálták belerángatni.
A „Na, szia, mentő” mondat egyfajta szlogenné vált, amelyet az Országos Mentőszolgálat is használni kezdett, és elindította a védjegybejegyzési kérelmet. Mint Renáta most tisztázza, a sajtóban megjelenő hírekkel ellentétben neki ezzel nem volt problémája. Többen javasolták neki, hogy védesse le a mondatot, ő azonban eleinte úgy gondolkodott, legyen ez nyugodtan mindenkié. Később azonban a fülébe jutott, hogy egy vállalkozás üzleti céllal szeretné levédetni a szlogent, ekkor már ő is akcióba lépett, és ügyvédi segítséggel elindította a bejegyzés iránti kérelmet.
Medárdhoz szerencsére csak a kedves visszajelzések jutottak el.
– Sok ajándékot kapott, de neki nincs szüksége ennyi mindenre, úgyhogy megbeszéltük vele, hogy a holmik egy részét félretesszük, és olyan gyerekeknek adjuk oda, akikhez nem tud menni a Jézuska – meséli Renáta.
Kapcsolódó: 1000 emberből 17 tudna újjáleszteni valakit – te közéjük tartozol?
