Egyszer egy harmincas férfi azzal hívott fel, hogy a feleségével és két kislányukkal szeretnének eljönni hozzám. Az iskolapszichológus javasolta, hogy keressenek fel egy családterapeutát, és ők is érzik, hogy vannak nehézségeik, még ha nem is tudja pontosan megfogalmazni, hogy mik azok. Megbeszéltük, hogy mind a négyen eljönnek. Amikor a gyerekek okán érkezik hozzánk egy pár – magyarul, amikor a gyerekek a tünethordozók –, akkor ragaszkodni szoktunk ahhoz, hogy ők is jelen legyenek.
Ki a jó szülő?
Beszámolójukból az bontakozik ki, hogy mindkét szülő első generációs értelmiségi. György mérnök egy műszaki cégnél. Középvezető, akit saját megfogalmazása szerint „alulról és felülről is nyomnak”. Beáta pénzügyi végzettségű, de a gyerekek érkezése óta nem dolgozik. Munkát keres, de azért nem túl intenzíven.
Részmunkaidő legyen, jó fizetésért, nem túl messze, és jusson mellette elég energiája a családra – mindez valahogy nem akar összejönni. A nagyobbik lány sportos, nagyon szeret apával biciklizni. A kisebbik inkább otthon ül anyával, és bekapcsolódik a nő kreatív hobbijaiba, fest.
Kapcsolódó: Ez a 8 állítás igaz a gyerekedre? Remek szülő vagy!
Mint mesélik, vendégeket nem nagyon fogadnak. Mindketten messzire költöztek származási családjuktól, rokonok és barátok nem igazán vannak a közelben, a környékbeliekkel is csak köszönnek egymásnak, nincs náluk nagy vendégjárás.
Mintha lenne egy olyan íratlan szabály, hogy az a legjobb, ha ők négyen együtt vannak, nincs szükségük másra.
És lassan eljutunk a gócpontig: mint az anyuka fogalmaz, a lányok a suliban meglehetősen élénkek. Cserfesek, órán felállnak, jönnek-mennek, a tanárral egy időben beszélnek. És ahogy az lenni szokott, ez az élénkség, szabályozhatatlanság zavarja a pedagógusokat. Elküldték a gyerekeket az iskolapszichológushoz, aki úgy találta, hogy alapvetően semmi baj nincs a lányok egyéni fejlődésében, de a háttérben valamilyen családi feszültséget sejt, ezért családterapeuta felkeresését javasolja.
Az anyuka azt mondja, a szakember beletrafált, valóban vannak nehézségeik. Amikor rákérdezek, mik lehetnek ezek, György és Beáta elmondja, hogy ők nagyon szeretnének jó szülők lenni. Azt is kifejtik, hogy számukra a jó szülőség abban mutatkozik meg, hogy a gyerekek jól tanulnak, és mindenhol elismerést kapnak. Ha például hármast írnak be nekik, az annak a bizonyítéka, hogy ők rossz szülők.
Messze a gyökerektől
A tanulással alapvetően nincs gond, de nagyon sok a lányokra a panasz az iskolában és az edzéseken is. És tulajdonképpen otthon is. (Ahogy a rendelőben rajzolgatnak, a lányok ezekben a percekben elcsendesednek, figyelnek. Kicsit mintha szégyellnék magukat, de azért a dac is megjelenik az arcukon, a testtartásukban.)
Az apa mindennap fáradtan, kissé frusztráltan jön haza a munkából, szeretné, ha otthon rend és nyugalom lenne. Az anya a nem teljes szívvel végzett álláskeresés feszültségében él, ráadásul befelé forduló típus, ő is csendre és békességre vágyik. Ez az, ami nincs, amikor a lányok is otthon vannak, hiszen ők meglehetősen zajosan élik az életüket.
De csak miután a szülők kikérdezték tőlük a leckét. Ezt mindennél fontosabbnak tartják.
A lányok ezt elfogadják, utána viszont elengedik magukat, jöhet a viháncolás, a tévébömböltetés. Pontosabban jöhetne, ha ez nem idegesítené halálra a szülőket.
Elég nyilvánvaló, György és Beáta mennyire törekszik a fegyelmezettségre, a saját életükben is. A férfi egy dél-alföldi gazdálkodó családból származik, három fiú közül ő a középső. Mindig nagyon iparkodtak, de alig-alig gyarapodtak. A rendszerváltás után sem ők kerültek a nyertes oldalra. Egy kis sértett dacot is a magukévá tettek.
A beszélgetés során kirajzolódik, hogy Györgytől mindig azt várták, hogy ő teljesítsen be mindent, amire a családnak nem volt lehetősége. Szerezzen diplomát, teremtsen anyagi biztonságot, de sportoljon is, számoljon le a család férfijaira jellemző testes alkattal. És ő ezt mind hozza is, de nem igazán jó kedvében, inkább csak a fogát összeszorítva, muszájból. Beáta kisiparos-kereskedő családból származik, az ő vonalára az a jellemző, hogy a férfiak ittak, a nők pedig önfeláldozó életutat jártak be, megkeseredett, mártír asszonyokká váltak.
Mint a terápián megfogalmazzák, részben ezért is akartak messzire kerülni a származási családjuktól, hogy ne a korábbi, nyomasztó környezetben folytassák az életüket. De az a helyzet, hogy ők így is tovább nyomasztották a gyerekeiket.
Elengedni az elvárásokat
Az hozta el a terápiás fordulatot, amikor újragondoltuk: biztos-e, hogy a jó szülőség kizárólagos záloga az, ha a gyerekek jól tanulnak, és kifogástalanul viselkednek. Vannak-e esetleg más értékek is? Beáta és György összeszedte, mennyi egyéb életfeladata van egy gyereknek a tanulás mellett. Például hogy
