Töprengek, közreadhatom-e ezt az alig egy órája érkezett történetet. A küldője valami égi sugallatra mindig megérzi, hogy mikor van szükségem lelki támaszra. Egy találó viccre, vagy csak egy jó szóra.

A ma reggeli levelet Klári tíz emberrel osztotta meg. Gondoltam, mi lenne, ha én itt sok ezer embernek adnám tovább. Annál is inkább, mert jó pár évvel ezelőtt jártam Idahóban, és megismerkedtem egy Miller nevű jókedvű zöldségkereskedővel és a feleségével. Hogy az a Miller úr ez a Miller úr? – honnan is tudnám. De a történet szempontjából ez teljesen mindegy. Íme a levél.

„Akkoriban egy dél-idahói falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldségesstandja előtt vásárolni. Pénz igen kevés volt abban az időben, sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók. Egyik nap Miller úr krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány, szakadt kisfiút, aki epekedve nézett egy halom friss zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, ránéztem a zöldbabra. Vegyek, ne vegyek, s közben végighallgattam Miller úr és a kisfiú beszélgetését.

– Helló, Barry, hogy vagy?

– Helló, Miller úr! Jól, köszönöm. Csak csodálom a babot. Nagyon jól néz ki.

– Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?

– Erősödik, napról napra.

– Az jó. Segíthetek valamiben?

– Nem, uram. Csak csodálom a babot.

– Szeretnél belőle hazavinni?

– Nem, uram. Nincs mivel fizetnem.

– Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?

– Csak egy üveggolyóm van.

– Tényleg? Hadd nézzem csak!

– Tessék. Nagyon szép.

– Igen, azt látom. Hm, csak egy baj van, ez kék, és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?

– Megnézem…

– Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot, és amikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.

– Rendben van. Köszönöm, Miller úr!

(Fotó: Getty Images)

Miller asszony, aki a közelben állt, odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:

– Van még két ilyen fiúcska ebben a faluban, ők is nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almáért, paradicsomért, ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal – és mindig visszajönnek –, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.

Meghatódva jöttem el Miller úr üzletéből.

Nem sokkal később messzire költöztem, de soha nem feledtem a zöldséges üzletelését a fiúkkal.