Néhány évvel ezelőtt egy barátnőmnek volt egy kirohanása a férje ellen, amelynek során a válás lehetősége is felmerült. Amikor néhány héttel később érdeklődtem a fejleményekről, örömmel mesélte, hogy sikerült átkereteznie a helyzetet, és már nem gondol válásra. Azt hiszem, akkor hallottam először az „átkeretezés” kifejezést, és rögtön megláttam benne a fantáziát.
Az utóbbi években pedig szinte mágikus varázsszóvá vált, mert egyszerű, de felszabadító ígéretet hordoz: ha megváltoztatjuk a nézőpontunkat, elviselhetőbbé válnak a nehézségek. Ebben a bizonytalan világban gyakran érezhetjük, hogy kicsúszik a kezünk közül az irányítás, az átkeretezés azonban lehetővé teszi, hogy bár a történteken nem tudunk változtatni, azon igen, hogyan tekintünk rájuk.
Ez biztonságot és reményt ad, miközben jól illeszkedik a modern önfejlesztő kultúrához, amelyben a lehetőség és a felelősség is az egyén kezében van. De ez az oka annak is, hogy a kifejezés túlhasználttá válhat, és vagy leegyszerűsített, „gondolkodj pozitívan, és minden jó lesz” típusú sallang lesz belőle, vagy átcsap önbecsapásba. Az átkeretezéshez szükséges mély belső munkáról, valamint a fogalmak közötti különbségekről Póta-Salgó Réka coachcsal, mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk.
Önámítás vagy átkeretezés? Van különbség!
Vanda éveken át készült egy bizonyos pozícióra, már egyetemista korában tudta, ez lenne álmai munkája. Amikor megkapta az állást, úgy érezte, beteljesült a régi vágya: végre ott ülhetett a tárgyalóban azok között, akiket korábban példaképének tartott. Az első hónapokban mindent elnézett: a túlórákat, a feszültséget, a kíméletlen tempót. Ha valami nem működött, mindig talált rá magyarázatot: „biztos mindenhol ilyen”, „minden munkának van árnyoldala”, „nem lehetek ennyire kényes”.
Kapcsolódó: 10 hazugság, amivel valószínűleg te is becsapod magadat
Sokáig azt hitte, alkalmazkodik. Csak később jött rá, hogy valójában önámítást gyakorol: megmagyarázta magának a rosszat, mert nem bírta volna elengedni az álmot, amibe annyi energiát és hitet fektetett. Az áttörés akkor jött, amikor kimondta magának, hogy a helyzet nem jó, és ez nem azt jelenti, hogy ő kudarcot vallott. Onnantól kezdve már nem magyarázatokat, hanem kiutakat keresett. Ez volt az első valódi átkeretezése.
– Talán a legnagyobb különbség az átkeretezés és az önámítás között, hogy utóbbi nem rólunk, hanem a másik emberről vagy helyzetről szól – mondja szakértőnk. – Ezekbe képzelünk bele illúziókat, és magyarázzuk meg magunknak, hogy mindez jó nekünk. Mert mindenáron bele akarjuk illeszteni a másik embert vagy az adott helyzetet abba, amit elképzeltünk, amire vágyunk, amit keresünk.
Az önámítás a másik emberről szól, az átkeretezés viszont rólunk (Fotó: Getty Images)
Biztosan sokan látták Pokorny Lia A majdnem tökéletes boldogság receptje című előadását, amely nagyon szépen mutatja be azt az önámítást, amelyet – különösen a nők – évekig, évtizedekig fenn tudnak tartani. Ez iszonyú energiákat emészt fel, hiszen ilyenkor a másik helyett is az dolgozik, aki önámításban van.
Az átkeretezés ezzel szemben rólunk szól.
Nem az a lényege, hogy magyarázkodunk magunknak, hanem hogy a saját negatív gondolatainkat, a túlgondolást, a túlaggódást vagy épp a túlstresszelést írjuk át úgy, hogy értelmezhető legyen a helyzet számunkra.
Az átkeretezés tulajdonképpen nem más, mint problémamegoldó üzemmód: keletkezik bennünk egy belső konfliktus, mert valami vagy valaki nem úgy működik, ahogy szeretnénk, és ahelyett, hogy kétségbeesnénk vagy megkérdőjeleznénk önmagunkat, és áldozattá vagy tehetetlenné válnánk, illetve ahelyett, hogy letagadnánk azt a csalódást, amit átéltünk, elkezdjük feladattá vagy céllá formálni.
Kapcsolódó: Ha mégis megbocsátunk… Békét hoz az életünkbe?
Megfogalmazzuk, hogy a történteknek nemcsak negatív oldaluk van, hanem tanulhatunk is valamit belőlük. Nem az önmarcangoló dolgokra koncentrálunk, és nem is festjük rózsaszínre a helyzetet, hanem reálisan látjuk a problémát, és arra a részére fókuszálunk, amelyre van befolyásunk, amelyből tanulhatunk, vagy amiből pozitívan jöhetünk ki.
Az önámítás eltagadja a valóságot, az átkeretezés viszont nem eltagadja, hanem egy másik szempontrendszer szerint vizsgálja meg. A negatív szempontrendszer bénít és elbizonytalanít, egy valós pozitívumokra koncentráló viszont aktivizál. Fontos, hogy tudjunk a kapaszkodókra figyelni, az önámítás azonban olyan kapaszkodókra épít, amelyek ott sincsenek.
A felelősség új értelme: nem bűntudat, hanem tudatosság
Bár az átkeretezés kifejezés mostanában kifejezetten divatos, maga az elgondolás egyáltalán nem új keletű. Szakértőnk szerint sokkal inkább kultúra kérdése, hogyan kezeljük a felelősség kérdését.
– Az önámítás felelősséghárítás: a saját felelősségünké is, hiszen nem akarjuk reálisan látni a helyzetet, és a másiké is, mert helyette is magyarázkodunk. Az átkeretezés ezzel szemben olyan felelősségvállalás, amely nem a hibáztatásról és a bűnbakkeresésről szól, hanem a megoldás megtalálásáról – mondja Póta-Salgó Réka, és arról is beszél, hogyan valósíthatjuk ezt meg a mindennapi életünkben.
– Fontos, hogy kezdjünk el tudatosan bánni az érzelmeinkkel: ne féljünk a negatív érzéseinktől, muszáj ezeket is azonosítanunk. Ez nem azt jelenti, hogy belesüppedünk ezekbe, hanem hogy észre tudjuk venni, ha egy helyzetben csalódás ért minket. Az önismeret egyik legfontosabb pontja, amikor az érzéseinket nyakon csípjük és nevén nevezzük. Utána következik a realitáskontroll, vagyis át kell gondolnunk, mi történt pontosan, ami ezt az érzést keltette bennünk.
Nagyon fontos, hogy sose felejtsük, az érzéseinkért nem vagyunk felelősek, azért azonban már igen, hogyan reagálunk rájuk.
Fontos lépés, hogy el tudjuk dönteni, az érzelmeink mennyire arányosak a történtekkel. Mindenkivel megesik, hogy bizonyos helyzetekre érzékenyebben reagál, ez sokszor a gyerekkorból hozott dolgokon is múlik. Ezért is fontos az önismeret, hogy együtt érezzünk magunkkal, ha valamelyik fájó pontunkat nyomkodják.
Kapcsolódó: Ezek az önszeretet legfontosabb állomásai. Te hol tartasz?
Szakértőnk szerint az is elengedhetetlen, hogy mindenkinek legyen valamilyen jól bevált megnyugtató mechanizmusa, például futás vagy relaxáció, vagy egy barátnő, akit fel lehet hívni, de akár egy kiadós sírás is. Ezután sokkal könnyebb eldönteni, mi a racionális reakció, és ez már tudatos döntés lehet. A szakember azt mondja, a kisebb önismerettel rendelkezők is kezükbe vehetik az irányítást, ha mindig beismerik maguknak a negatív érzést, és megvizsgálják, mi lehet az adott helyzet pozitív végkimenetele.
Azt is hozzáteszi, az önámító emberek általában fekete-fehérben látják a dolgokat, ezért túl nagy tétet tulajdonítanak nekik. Azt gondolják, egy társ, egy munkahely, egy család csak jó vagy rossz lehet, pedig senki és semmi nem tökéletes, viszont mindenben van döntési lehetőségünk.
Az átkeretezés nem varázslat, és nem is instant boldogság. Csak akkor működik, ha nem a fájdalom elől futunk, hanem megengedjük magunknak, hogy megértsük, miért fáj. Aki így képes új nézőpontból ránézni a történetére, az nem önámítást gyakorol, hanem érett önismeretet. És ez az a különbség, ami végül nem feltétlenül szebbé, de mindenképp igazabbá teszi az életet.
Fotó: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!