Hallgatom Fruzsinát egy kellemes budai kávézóban, és váratlanul eszembe jut egy népszerűtlen tanárom a bölcsészkarról. Ő gyakran mondogatta, ha elégedetlen volt a tudásunkkal, hogy kapjuk össze magunkat, mert a huszonnegyedik születésnapunk után már nem fogunk változni, legfeljebb visszafejlődni. Nos, kedves tanár úr, tévedni tetszett, gondolom Fruzsi hatására, akit az esküvője után ismertem meg életvidám, harmincéves tánctanárként, ám ma, tizennyolc esztendővel később egy másik nő ül velem szemben. Bölcs, pikírt humorú, csak a csinossága változatlan.
Lekésem a temetésem
– Kísérteties a fénytelen téli temető, de én bátran futok a sírok felé – meséli Fruzsina furcsa mosollyal, majd nem törődve a csodálkozásommal, magyarázat nélkül folytatja. – Késésben vagyok, mint általában, pedig időben kell érkeznem. A saját temetésemre! Kibomlik a sálam, eső áztatja az arcomat, mégis rohanok, ami hulla létemre komoly produkció.
Végre megpillantom a temetési menetemet, aminek örülök, mert tudom, mindjárt a sor elejére érek, hogy végre bebújjak a koporsómba, közben kiugrik a menetből egy férfi – alig ismerem meg a férjemet talpig feketében –, és dühödten kiabálja felém az unásig ismert mondatot: „Siess már, megint elkésünk miattad!”
No, ekkor szoktam megrázkódni és ijedten felülni az ágyamban e tébolyult rémálom után, majd menetrendszerűen rápillantok a mellettem szuszogó férjemre, aki így, alvás közben még hasonlít az erős, de kedves férfira, akibe húsz évvel ezelőtt beleszerettem – fejezi be szürreális történetét, majd megkönnyebbülve felsóhajt. – Köszönöm, hogy csak csodálkozol, de nem nézel őrültnek!
(Fotó: Getty Images)
Ugyanis már régen elhatároztam, neked mesélem majd el, miként jutottam el a temetésemről szóló álomhoz a kezdetben tökéletesnek tűnő házasságomban. Bizakodom, hogy sok nőtársamnak segítek a butaságom történetével, ha már nekem nem segített senki…
Persze a házasságuk kezdetén senki sem gondolta, hogy Fruzsi támogatásra szorul, hiszen Zoltán, az ingatlanokkal foglalkozó, tizenkét évvel idősebb férje rajongott érte. Dicsekedett a szép és tehetséges feleségével, akinek tánccsoportjai remekül szerepeltek hazai és nemzetközi versenyeken. Persze Fruzsi nem kapta ajándékba a sikereket, rengeteget foglalkozott a táncosokkal, közben maga is gyakran fellépett, ráadásul a szeretett ikertestvére éppen vált.
A sokféle teendő is szerepet játszott abban, hogy megkérte Zoltánt, intézze egyedül a családi és céges pénzügyeket, hogy neki több ideje maradjon a testvérére és a munkájára. A férje lett a kasszakulcs őrzője, ő döntött a pénzügyekről, a jól kereső Fruzsi nem volt társa a gazdálkodásban.
Megleplek, mert szeretlek!
Már hat éve éltek együtt, amikor Fruzsi nem tudta anyagilag segíteni a bajba került ikertestvérét, mert Zoltán épp akkor fizetett jelentős foglalót egy badacsonyi nyaralóra, és az utolsó fillérjeiket is feláldozta, hogy ne szoruljanak bankhitelre. Ekkor érzékelte először, hogy gyerekstátuszban él a férje mellett, tehát hatalmas patáliát csapott, hiszen nem tudott e tranzakcióról, Zoltán pedig imamalomként hajtogatta, meglepetésnek szánta a vásárlást, örömöt akart szerezni…
– Talán ekkor rontottam el mindent – mondja Fruzsi tárgyilagosan –, hiszen a hisztis nagyjelenetem után beletörődtem, hogy egyedül döntött a közös pénzünkről, és aláírtam a papírokat, hogy a kettőnk nevére kerüljön az ingatlan. Meg is sajnáltam a férjemet, aki sokszor magyarázta könnyes szemmel, hogy az ízléssel berendezett nyaraló kiváló üzlet számunkra, és később simán hozzájárult, hogy jelentős összeggel támogassuk a tesóm vidéki lakásvásárlását.
A férjemben olyan furcsán keveredett a fenntartás nélküli szerelem és az uralomvágy, hogy elvesztettem az egészséges kritikai érzékemet, közben a szingli barátnőim kórusa az ikertesómmal együtt zengte Zoltán dicsőségét. Szorgalmas, kiváló üzletember, jól keres, fenntartás nélkül szeret…
Kapcsolódó: 4 szokás, ami párkapcsolatban pénzügyi stresszt okozhat
Főparancsnokká dagadó férj
Fruzsi szerint Zoltán úgy elaltatta a látványos gesztusaival – kéretlen ajándékokkal, különleges utazásokkal, a tizenkettedik házassági évfordulójukra egy új Suzukival –, hogy ő lassan elfogadta, a férje ügyesebb, tehetségesebb, jobb szervező, neki való a családfőnöki szerep. Zoltán nem győzte hirdetni a baráti körükben, hogy Fruzsi boldogsága a legfontosabb, amitől mindenki meghatódott, hiszen tudták, hogy a házaspár elvesztette az egy hónapos kisbabáját a Covid idején, és Fruzsi összeroppant.
