- Sokan észre sem veszik, ha szabotálják a saját fejlődésüket.
- Természetes vágyaink és igényeink azonban akár szorongást is okozhatnak.
- Kiderül, hogyan tanulhatsz meg együtt élni a negatív érzelmekkel úgy, hogy nem ártasz magadnak!
A külsők mellett számos belső tényező befolyásolja, hogy mit gondolunk, hogyan érzünk és cselekszünk. A legfontosabbak a vágyaink és az igényeink, amelyekről sokszor nem is tudjuk, hogy mennyire hatással vannak az életünkre. Meghatározzák a mindennapi döntéseinket, a jövőképünket, az életminőségünket.
Vágyai mindenkinek vannak, a nagy kérdés inkább az, hogy miképpen próbáljuk kielégíteni azokat. Sok esetben sajnos haszontalan, olykor önpusztító módon, ami komoly károkat okozhat.
6 vágy, ami visszatart a fejlődésben
A vágyak közül kiemelkedik hat, melyek alapvetően érintik a személyiségünket, és ha nem kezeljük őket, hosszú távon alááshatják az egyéni fejlődésünket. Tudatos hozzáállással és gyakorlással azonban kiaknázhatjuk ezeket az igényeket, hogy ténylegesen gazdagítsák az életünket.
1. Tartozás utáni vágy
A társadalmi elvárásoknak való megfelelés, a mások általi elfogadás igénye gyakran arra késztet bennünket, hogy létrehozzunk egy „maszkot”, egy másik identitást, ami megfelel a környezetünk elvárásainak és nem utasítják vissza.
Kapcsolódó: Így változik a személyiség nyugdíj után
A vágy, hogy lássanak és elfogadjanak minket, egyre inkább elhomályosíthatja valódi énünket, amit egyre kevésbé tudunk mi is elfogadni. A probléma akkor kezdődik, amikor az önértékelésünk kizárólag a külvilágtól függ: egyre jobban rejtegetjük a hibákat, eltúlozzuk az erősségeket.
A bizonytalanságok elnyomása ugyanakkor a szorongás ördögi körébe vezet.
Az őszinte kapcsolódás csak úgy jöhet létre, ha sebezhetőségeinkkel együtt képesek vagyunk önmagunkat elfogadni.
Ne hagyjuk, hogy az agyunk kizárja a negatív tapasztalatokat (Fotó: Getty Images)
2. Igazodási vágy
Az emberi agy folyamatosan arra törekszik, hogy támpontokat találjon a jövőre és a múltra vonatkozóan, különösen akkor, ha bizonytalanságot érzünk. Keresi a múltbéli nyomokat, és előrevetíti a helyzetet, hogy a kirajzolt minták alapján megnyugvást találjon. Ez az állandó mentális pásztázás azonban visszaüthet, és könnyedén az aggódás és szorongás csapdájában találjuk magunkat.
A mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét gyakorlása segíthet abban, hogy a múlt hibáinak feltárása vagy a jövő aggodalmainak elemzése helyett teljes figyelmünket a jelen pillanatra összpontosítsuk. Ahelyett, hogy irányítani próbálnánk mindent, amit nem tudunk, foglalkozzunk azzal, amink van.
3. Vágy az érzelmekre
Már csecsemőként arra vagyunk huzalozva, hogy minden érzékszervünkkel felfedezzük a világot, és folyamatosan keressük az érzelmeket. Mire azonban felnövünk, kialakul bennünk egy ellentmondásos ösztön: kerüljük a túl heves, túl fájdalmas, túl kiszámíthatatlan érzéseket. Elménk arról győz meg minket, hogy ha ki tudjuk szűrni a kellemetlenségeket és ragaszkodunk a pozitív dolgokhoz, akkor csak örömteli tapasztalásaink lesznek. Ezzel a viselkedéssel azonban mindattól elzárjuk magunkat, ami emberivé tesz.
Ahelyett, hogy elutasítanánk a negatív érzelmeket, tanuljunk meg velük élni, és hagyjuk, hogy azok formálják tapasztalatainkat.
A boldogság nem a fájdalom elkerülésében rejlik, hanem abban, hogy befogadjuk az érzelmeket, bármilyenek is legyenek, és megtanuljuk általuk az élet leckéit.
4. Jelentőség utáni vágy
Talán ettől a vágyunktól szabadulunk meg a legnehezebben, hiszen folyamatosan érnek minket az ezzel kapcsolatos ingerek. Mivel a sikert társadalmilag megkonstruált mércékhez viszonyítjuk, mint például a státusz, a gazdagság vagy a követők száma, éhezünk a külső megerősítésre. Ahelyett, hogy a belső hangjainkat követnénk, és próbálnánk önmagunkhoz képest, autentikusan megélni a tapasztalatokat.
Felesleges görcsösen ragaszkodni bizonyos tervekhez, elképzelésekhez (Fotó: Getty Images)
Emiatt habozunk például meghozni merész döntéseket, mert félünk a kudarctól vagy az elutasítástól. Hogy nem kapjuk meg a vágyott megerősítést kívülről. Ez azonban csalóka ösvény, mely csalódottsághoz, kiégéshez vezethet. Érdemes lecsendesíteni a külső hangokat, és befelé koncentrálni, hogy rájöjjünk: mi az, ami számunkra a boldogságot és a sikert jelenti.
5. Összefüggések utáni vágy
Az emberi agy hajlamos egyszerűsített narratívákat keresni, hogy értelmet találjon a zűrzavarban és a komplexitásban. A gondolkodásunk arra ösztönöz, hogy minden ellentmondást egy problémaként oldjunk meg. Ezért állunk bele felesleges konfliktusokba, ezért foglalunk oldalt egy olyan vitában, ahol mindkét félnek igaza van.
Függünk az agy által kínált narratíváktól még akkor is, ha tudjuk, hogy torzítják a valóságot.
Ám pontosan akkor fogjuk tisztán látni a dolgokat, amikor elengedtük ezt a kényszeres vágyunkat. Amikor képesek vagyunk elfogadni, hogy nincs mindig egyértelmű helyzet. Próbáljunk minél többször hátrébb lépni, hogy megfigyelőként vegyünk rész egy-egy eseményben – ha tudatosan tapasztalatként tekintünk a gondolatainkra, nem pedig abszolútumként, az elménk is hálás lesz.
6. A jutalom iránti vágy
Nem csupán a legprimitívebb igényeinket, de a magasabb szintű vágyainkat is azonnal ki akarjuk elégíteni. Hajszoljuk az eredményeket minden területen, és annyira fókuszálunk a remélt díj elérésére, hogy a folyamat megélésére már nem is figyelünk.
Jók akarunk lenni, nem pedig jobbak, ezzel pedig elveszítjük a tanulás örömét.
Érdemes felidézni a gyerekkort, amikor órákig bíbelődtünk valamivel, és csak élveztük a felfedezést, az újdonságot. Ezt a képességünket felnővén elveszítjük, és ismét az elmének adjuk át a hatalmat, ami nem szereti a lassú, fokozatos haladást. Emiatt leszünk csalódottak, frusztráltak, emiatt dobjuk kukába egy hét után a fitnesz bérletet vagy a nyelvtanuló appot.
Tehetségtelennek könyveljük el magunkat, miközben arról van szó, hogy nem viseljük el a folyamat nehézségeit. A valódi kompetencia azonban nem a veleszületett képességekben rejlik, hanem az akaratban, az erőfeszítésben.
Mindannyiunknak megvannak a saját rejtett vágyai, amelyek befolyásolják a döntéseinket és a gondolatainkat. Ne engedjük, hogy félrevezessenek, inkább tudatosan használjuk fel őket a saját fejlődésünkre. Ha megértjük a vágyaink természetét, felszabadulunk a kényszerük alól, és utat nyithatunk egy szabadabb, őszintébb fejlődés irányába.
Kapcsolódó: Íme 6 jel, hogy kiismerhetetlen személyiséged van
Kiemelt kép: Getty Images
