Tizenhárom éve ismerjük egymást, és három éve viseli az MTA doktora címet – amit csak véletlenül tudtam meg. Miért nem szólt, hogy a cikkekben tegyem ki a neve elé a prof. rövidítést? És korábban miért nem újságolta el, hogy a szegedi gyógyszerészkaron már tanszékvezető?
Rengeteg kiváló embert ismerek, aki nem doktor, nem professzor, hanem csak önmaga. Azt gondolom, a címeken és a rangokon semmi nem múlik. Emlékszem, még a PhD-­fokozatom sem volt meg, amikor egy évig – az első fiunk születése után – Ausztriában éltünk. Ott hatalmas rangkórsággal szembesültem, azt láttam, hogy még a kaputelefonra is ki van írva a mag. rövidítés, ha valakinek van egy MSc-diplomája. Bennem ez nincs meg, én szeretnék megmaradni önmagam.

Szegeden végzett, de a gyerekkorát Erdélyben töltötte. Mire emlékszik azokból az időkből?
Marosvásárhelyen születtem, de annyit költöztünk, hogy nincs egyetlen település sem, amire azt mondanám: a szülővárosom. Az erdélyiség nekem egyfajta világszemléletet, értékrendet adott. Mivel akkoriban még Ceaușescu volt hatalmon, tudom, milyen a diktatúra, és ismerem azt az életszínvonalat, ami a nyolcvanas évek Romániáját jellemezte.

Ott semmi nem volt természetes, amit ma annak veszünk, még az sem, hogy van tej és kenyér. A csokoládé egyenesen ünnepi dolog volt. És nem kívánom senkinek, hogy nélkülözzön, de utólag azt érzem, mindez nem ártott, sőt része lett a jellemfejlődésemnek. Talán emiatt tudom értékelni a kis dolgokat, és tartom fontosnak az értékek megőrzését.

Mikor jöttek át Magyarországra?
Tizenegy voltam, amikor Jakabszállásra költöztünk, de ott csak egy évet jártam iskolába. Utána hatosztályosban folytattam a tanulmányaimat, a Kecskeméti Református Gimnáziumban. Az ilyen képzések akkoriban indultak, és máig örülök a váltásnak. Tanrendtől és a tantervtől függetlenül hatalmas előnynek tartom, hogy a gyerekek ebben a nagyon meghatározó életszakaszban hat éven át együtt lehetnek az osztálytársaikkal, barátaikkal. A nagyobbik fiunk is ilyen iskolát választott, és már a középső is ilyenbe jár.

Örülne, ha a gimnázium után ők is a gyógyszerészi pályát választanák?
A legnagyobb most érettségizett, és matematikusnak készül, de a középső természettudományos érdeklődésű, szóval belőle akár gyógyszerész is lehet. Ő most tizennégy éves. A legkisebb hatodikos, és egy hatodikosból még bármi lehet.

De bennem nincs vágy arra, hogy gyógyszerészdinasztiát – édesapám gyógyszerész, és a feleségem is az – építsek.

Azt gondolom, hiba is ilyesmire törekedni. Nekem volt olyan évfolyamtársam, akit a szülők azért tereltek erre a pályára, hogy vigye tovább a hagyományt, de nem jött be a terv. A gyerekük elvégezte az egyetemet, megszenvedett vele, de a végén nem a szakmában helyezkedett el.

Mit gondol a kritikus gondolkodásról? Feltételezem, igyekeznek átadni a fiaiknak ezt is.
Ezt nagyon fontosnak tartom, nemcsak a természettudományokkal, hanem a politikával, a szépirodalommal, a filmekkel, és általában mindennel kapcsolatban. Annak, hogy ezt megtegyük, egyetlen módja van: beszélgetünk a gyerekekkel. Mi ezt tesszük, méghozzá úgy, hogy ha felmerül bennük bármilyen kérdés, akkor igyekszünk velük megtárgyalni a különböző nézőpontokat, és megmutatni, melyiknek mi az előnye és a hátránya.

Mert a tájékozottság a legjobb módszer arra, hogy az ember kritikusan gondolkozzon. Rossznak tartom, ha valaki csak egyetlen nézőpontból lát mindent, mert utána, ha szembesül azzal, hogy arra másképp is lehet tekinteni, akkor azt görcsösen elutasítja. Így beszűkül a tudat, és előbb-utóbb – bocsánat a megfogalmazásért – elkezd terjedni a hülyeség. Emiatt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy amikor új dologgal találkoznak, azt kritikusan kezeljék, és járják körbe kellőképp.

Ha már említette a terjedő hülyeségeket: ezek gyakran pont a gyógynövényekkel, gyógytermékekkel, különböző csodaszerekkel kapcsolatosak. Miért kezdett el ezekkel kiemelten foglalkozni? És egyáltalán: miért pont a gyógynövénykutatást választotta a gyógyszerészeten belül?
Az egyetemen azt éreztem, van még egy kis pluszenergiám, így körbejártam az intézeteket, hogy megnézzem, tudok-e még bármivel foglalkozni. Nem volt célom, hogy gyógynövényeket kutassak, de amikor eljutottam a későbbi témavezetőmhöz, megtetszett, amit csinált.

Gyógynövényekből nyertek ki új hatóanyagokat, ami nagyon megfogott.

Azt éreztem, így van esély arra, hogy felfedezzek olyan dolgokat, amiket korábban senki sem ismert. Ez egy fiatalnak igen vonzó dolog. A tévhitekkel csak később, frissdiplomásként kezdtem foglalkozni. Azzal kezdődött, hogy bár akkoriban az online világ nem tartott ott, ahol ma, de a butaságok körlevelekben már akkor is terjedtek – engem pedig egyre több ismerős keresett meg e-mailben azzal, hogy valamit elhihet-e.

Udvarias ember vagyok, így válaszoltam mindenkinek, de egy idő után mindez már sok volt nekem. A blogok ebben az időszakban kezdtek el megjelenni, és mivel azokat ingyen lehetett indítani, kitaláltam, hogy csinálok én is egyet. Így indult a Ködpiszkáló 2012-ben. A nevét Latinovits Zoltán Ködszurkáló című könyve ihlette – azon csavartam egyet –, mert valahogy azt éreztem: a tudatlanság és a tévhitek olyanok, mint a köd, amit az ember nem tud eloszlatni, de képes lehet megpiszkálni.

(Kép: Getty Images)

Önöknél mennyire van tele a konyhaszekrény gyógyteákkal és gyógynövényes termékekkel?
Használunk gyógynövényeket, nagyjából azóta, hogy a fiaink megszülettek. Igazából miattuk kezdtük el alkalmazni őket, és ma már a saját problémáinkat is kezeljük ilyen termékekkel. Vannak egyébként olyan gyógynövények, amiket inkább élelmiszerként használunk.

Például sok kamillateát iszunk, aminek a hátterében az áll, hogy tudjuk: gyulladáscsökkentő hatása van, a kismértékű gyulladáscsökkentés pedig hosszabb távon segíti sok krónikus betegség megelőzését. Ugyanez a helyzet az olívaolajjal, aminek fogyasztása nagyon előnyös. De mondhatnám példaként a gyömbért is, mert az egyszerre élelmiszer és gyógynövény.

Arra is önök jöttek rá, hogy a kenderolaj – és általában a CBD-tartalmú termékek – használata több rizikót rejt, mint előnyt. A nagy presztízsű Nature két, ezzel foglalkozó kutatásukat is publikálta.
Ez úgy kezdődött, hogy feltűnt: sorra nyílnak a kenderolajat és annak hatóanyagát tartalmazó étrend-kiegészítőket, füstölőket és e-cigarettákat áruló üzletek. Érdekelt, hogy mennyire biztonságos az alkalmazásuk, így utánaolvastam a témának, és mivel láttam aggodalomra okot adó jeleket, elkezdtünk kutatni. Így derült ki, hogy a CBD fogyasztása nagy valószínűséggel emeli a szívritmuszavar rizikóját.