• A konyhai eszközökből mikroműanyagok juthatnak az ételekbe és végső soron a szervezetbe.
• Összehasonlítottuk a különböző anyagokat, és kiderül, melyek számítanak biztonságosabb választásnak, valamint melyekkel érdemes óvatosabban bánni.
• Szakértőink gyakorlati tanácsokat is adnak arról, hogyan csökkenthető a mikroműanyag-terhelés a főzés, tárolás, tisztítás és mindennapi használat során.

Konyhai eszközök készülhetnek többek között műanyagból, bevonat nélkül, vagy teflonnal és egyéb anyagokkal bevont fémből, fából, kerámiából és üvegből. Régebben ez a kérdéskör maximum olyan értelemben került szóba, hogy miben égnek le a legkevésbé az ételek. Ám a mikroműanyagokkal kapcsolatos egészségügyi hatások és környezeti károk nyomán egyre több szó esik a témáról.

A mikroműanyagokról mind több kutatás jelenik meg, amelyekből látszik, hogy negatívan befolyásolhatják a termékenységet, állatoknál pedig azt is igazolták, hogy emelkedtek miattuk a gyulladásos paraméterek. Megfigyeléses vizsgálatokból következtetni lehet arra is, hogy a mikroműanyagok rossz hatással lehetnek a mikrobiomra.

Mikroműanyagok a konyhában: hol jelenhetnek meg?

– Rengeteg kutatás jelenik meg erről a témáról világszerte, amelyeket mi összesítünk egy nagy tanulmányban, úgynevezett metaanalízisben. Fontos tudni, hogy a mikro-, és az annál is kisebb nanoműanyagok nemcsak a tápcsatornán, hanem a légzőrendszeren és a bőrön keresztül is bejuthatnak a szervezetbe, és jelen lehetnek akár a vérerekben is.

Kapcsolódó: A mikroműanyagok az agyunkba is feljuthatnak

Számolni kell azzal is, hogy esetükben az apró, szilárd részecskék szintén jelenthetnek kockázatot, ahogyan a műanyagokból kioldódó anyagok is – mondja dr. Agócs Gergely gyógyszerész, a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetének adjunktusa, a Semmelweis Egyetem Transz­lációs Medicina Központjának csoportvezetője.

A szakember kiemeli, hogy a mikroműanyagok legfőbb forrása a városi és ipari környezet, és az abban lejátszódó degradációs folyamatok. Sok érkezik például a gumiabroncsokból és építési anyagokból, a műszálas ruhákból és a lakástextilekből, vagy éppen azokból az élelmiszerekből – ilyenek lehetnek a tengeri herkentyűk –, amelyekben felhalmozódnak az ilyen darabkák. A konyhai eszközök – összehasonlítva az ipari terheléssel – nem annyira fajsúlyos források, de ettől függetlenül fontos figyelni rájuk.

A konyhai eszközökből az ételekbe és a lakás belső tereibe jutó mikroműanyag mennyiségét leginkább azzal tudjuk csökkenteni, ha azokat a legkevésbé tesszük ki súrolásnak, vegyi hatásoknak és hőnek. Erre akkor is érdemes törekedni, ha ezek az eszközök elvileg strapabírók. Kulcskérdés az is, hogy a sérült vagy elöregedett darabokat leselejtezzük.

– A mechanikai kopásra nemcsak azoknál a konyhai kellékeknél, például tálaknál és tárolóedényeknél, spatuláknál, keverőkanalaknál és merőkanalaknál, polietilén vagy polipropilén vágódeszkáknál kell figyelni, amelyek szemmel láthatóan valamilyen műanyagból készültek, hanem a teflonbevonatú edényeknél is.

Kapcsolódó: 4 étel, amit soha ne készíts tapadásmentes serpenyőben

Ezek karcmentes állapotban elvileg nem problémásak, de amint megsérül a teflonbevonatuk, nagyfokú mikroműanyag-leválás történhet belőlük, amit csak tovább ront a hőhatás. Mivel a mosogatószivacsokból is képződhet mikroműanyag, azokat is le kell selejtezni a túlzott elhasználódás előtt – emeli ki szakértőnk.

Kioldódás és melegítés: mi történik az edényekben?

Külön figyelmet érdemelnek a műanyag tányérok, bögrék és evőeszközök, amelyekből hő és savanyú ételek hatására a melamin és a formaldehid is kioldódhat. Ezek ugyan nem mikroműanyagok, de problémás vegyületek lehetnek.

Kézi mosogatás helyett praktikusabb a gépi, mert ott nincs mechanikai hatás (Fotó: Getty Images)

– Említeni kell még a műanyag vízforralókat, kávéfőző-alkatrészeket és cumisüvegeket is. Ezek hőstabil műanyagokból készülnek, amiket direkt a stabilitásuk miatt választottak ki erre a célra, de a komoly és tartós hőhatás ezeknél is számíthat. Emiatt jobb őket elkerülni. Teflonbevonatú edényeknél és műanyag főzőeszközöknél kioldódással akkor kell számolni, ha megsérülnek. Például ha forró olajban sütünk bennük valamit, és azt még műanyag spatulával is kevergetjük, akkor

különböző vegyületek – például lágyítók, stabilizáló és színező anyagok – oldódhatnak ki belőlük.

Történhet kioldódás akkor is, ha valamilyen műanyag edényben hosszabb ideig tárolunk savanyú ételeket. Emiatt ilyen célra kiemelten fontos megfelelő tárolóedényt választani. Az alumínium esetében még sértetlen állapotban is történhet kioldódás: ez az anyag lúgokkal és savakkal is reagál, feloldódva pedig az étellel könnyen a szervezetbe jut – magyarázza dr. Agócs Gergely.

Jobb az üveg, acél és kerámia?

Szakértőnk kiemeli, hogy bár olyan tanulmányok nincsenek, amelyek kockázat szerint egyértelműen sorrendbe rakják a konyhai eszközökhöz használt alapanyagokat, van pár dolog, ami általánosságban enélkül is kijelenthető. A rozsdamentes acél, a kerámia és az üveg, ami funkciótól függően lehet hőálló is, jó választás, így amiből csak lehet – például tárolóedényből, sütőedényből, vízforralóból, fazékból, serpenyőből, merőkanálból – érdemes ilyet választani.

Kézi mosogatás helyett pedig azért praktikusabb a gépi, mert ott nincs mechanikai hatás. És persze megoldás lehet az is, ha természetes anyagból készült szivacsot használunk a műanyagok helyett.

Tényleg biztonságos a fa vágódeszka?

Sokan a fából készült vágódeszkáktól és konyhai eszközöktől is tartanak, azt gondolván, hogy felülete nem tisztítható kellőképp, illetve hogy repedéseiben visszamaradhatnak esetlegesen káros anyagok. Például amikor valaki a hússzeletet klopfolja vagy vagdossa egy vágódeszkán. Aggodalomra adhat okot az is, amikor a faeszközök felületén fekete foltok jelennek meg, amelyek penészgombára utalhatnak.

Kapcsolódó: Ezért nem mindegy, hogyan tisztítod a teflon bevonatú serpenyőt

– Különböző mikroorganizmusok csak akkor tudnak megtelepedni a faeszközökön, ha azokat a tárolás előtt nem hagyják teljesen megszáradni. Erre mindig figyelni kell, enélkül nem szabad elpakolni például egy vágódeszkát. A teljes kiszáradást lehet segíteni azzal is, hogy a kisebb faeszközöket időnként berakjuk pár percre a mikrohullámú sütőbe. A nagyobb vágódeszkák a sütőben kaphatnak hasonló hőkezelést.

Ehhez elég a sütőt 100 fokosra melegíteni – a penészgombák ezen a hőmérsékleten elpusztulnak –, és betenni a deszkát néhány percre.

Ennyi idő alatt a faeszköz nem károsodik. Alkalmas lehet a fafelületek fertőtlenítésére a gőzborotva is – mondja Király Béla faipari mérnök, faanyagvédelmi szakértő, címzetes egyetemi tanár.

A fa megfelelő tisztítása megoldható hagyományos háztartási mosogatószerekkel és szivacsokkal, illetve kefékkel. Attól nem kell félni, hogy az ilyen célra használt anyagok bejutnak a fa belsejébe: ha a tisztítás utáni öblítés megfelelő, akkor erre a fa szerkezete nem ad lehetőséget.

Egyedül arra kell figyelni, hogy a fa ne ázzon vegyszerekben. Ha a vágódeszka felületén fekete penészfolt jelent meg, akkor azt le lehet csiszolni csiszolópapírral is. A penészfélék ugyanis nem jutnak be a fa belsejébe, így az eltávolításuk, és az azt követő sterilizálásuk megfelelő védelmet ad ellenük. A vágódeszkát időnként érdemes bedörzsölni lenolajjal, mert az is ad egyfajta védelmet a faanyagnak.

Kapcsolódó: Alumínium edény és Alzheimer? Öntöttvas? Még több tudnivaló az edényekről

Illusztráció: 123RF