Miképp csöppentél a coaching világába?
Miután közgazdászként lediplomáztam, egy nagy nemzetközi tanácsadó cégnél kezdtem el dolgozni. Az első munkanapom Chicagóban telt, majd a fél világot bejártam, de amikor megszületett a lányom, tudtam, hogy nem szeretném egy hétig maláj oviba hordani, majd két hétig norvégba. Megbeszéltük a férjemmel, hogy úgyis két gyereket szeretnénk, így lesz hat évem kitalálni, merre tovább a multik világából.

A lányom hathetes volt, amikor megkeresett az egyik bank ügyvezetője, hogy lesz egy nagy projekt, vezessem én. Mondtam neki, hogy megtisztelő, de egy kisbaba mellett nem oldható meg a napi tizennégy órás munka. Két hét múlva újra hívott, hogy megfelezi a projektet, és legyek négy órában, de ezt sem tudtam vállalni, mire visszakérdezett, mégis mennyit lennék hajlandó dolgozni.

A válaszomra, miszerint heti két órát tudok itthonról elmenni, leszögezte, hogy ilyen munka nincs.

Két hét múlva mégis felhívott, hogy felvett egy srácot projektvezetőnek, és én heti két órában beszélgessek vele. Erre szívesen igent mondtam, örültem, hogy kicsit kiszabadulhatok a szoptatás, gyereksírás, pelenkázás háromszögéből.

Amikor megláttam, hogy a szerződésben business coachként szerepelek, megilletődtem. Korábban tanultam a coachingról Chicagóban, de nem éreztem magam profinak, ezért ingyen vállaltam a munkát, és elkezdtem összerakni magamnak, hogy mi is ez pontosan. Kerítettem egy osztrák és egy svájci mentort; a férjem megvette az Amazonon elérhető összes könyvet a témában, én pedig elkezdtem tanulni baba mellett.

Pár hónap múlva felhívott az igazgató, hogy annyira jól fejlődik a srác, hogy szeretne még pár embert hozni, de azokért már mindenképpen fizetne. Így indultunk el, és amikor azon kaptam magam, hogy már majdnem annyit dolgozom, mintha állásban lennék, elkezdtem csapatot építeni a volt kollégáimból, akik szintén kismamák voltak.

Pocsék a magyarok önbizalma

Mekkora volt a kereslet a szolgáltatásotokra a kétezres évek elején?
Érdekes módon az, hogy megismertek minket, a Nők Lapjának is köszönhető. Megjelent a csapatunkról egy nagy riport, aminek hatására egyre többen érdeklődtek, hogy ők is jönnének, és a cég második lába lett a coachképzés, amit ma már ötödik éve a Corvinus Egyetemen tanítunk angolul és magyarul egyaránt.

Az üzleti coach alapvetően vállalkozóknak, cégvezetőknek, középvezetőknek segít munkával kapcsolatos kérdésekben, ami lehet stresszkezelés, konfliktuskezelés, delegálás, motiválás, de lehet egy dilemmában való támogatás is. Mindig van valamilyen konkrét cél, az egész megoldásfókuszú.

Más jellegű kérdések voltak előtérben a kétezres években, mint most? 
Sajnos manapság rengetegen érkeznek kiégés miatt. A Covid nagyon sokakat megviselt, most pedig a mesterséges intelligencia okoz szorongást; rettegnek, hogy meg fog szűnni a munkájuk, és nem tudják, mi legyen a B tervük. Régebben a hatvanasok, legfeljebb az ötvenesek „luxusa” volt a burnout, de ma egyre több fiatal is úgy kel föl reggel, hogy nyomorultul érzi magát, nem depressziós, a munkáját még el tudja látni, de valami nincs rendben.

Hogyan kezdtél el mélyrehatóbban foglalkozni az önbizalommal?
Gyakran nyertünk nemzetközi tendereket; ugyanannál a cégnél coacholtam külföldi és magyar vezetőt, és azt láttam, hogy a külföldiek sokkal merészebb célokat mernek kitűzni, mint a magyarok, akik ugyanolyan okosak, tehetségesek, képzettek voltak. Ezt egy idő után nem tudtam a véletlennel magyarázni.

Csináltunk egy nemzetközi kutatást, és bebizonyosodott, hogy tényleg rossz a magyarok önbizalma.

Nemcsak európai, de világszinten is az átlag alatt van. A kitöltők tizennégy és kilencvenéves kor között voltak, akadt köztük a japán jógaoktatótól a svájci postáson keresztül a mexikói egyetemi tanárig mindenféle, és két csoportban nagyon szembetűnő volt a probléma: a magyar diákok brutálisan önbizalom-hiányosak, csakúgy mint a tanárok. És ha őket összezárod napi hat-nyolc órában, az egy negatív spirál lesz.

A felnőttkori önbizalomhiány komoly próbatételt jelent számos helyzetben

Már gyerekkorban építeni kell a magabiztosságot

Meséld el, kérlek, pontosan, hogyan működik az ÖnbizalomNövelde!
Amikor a kutatás kész lett, kitettem egy posztot, hogy én a következő években azon fogok dolgozni, hogy megerősítsem a magyarok önbizalmát. Bíztam benne, hogy lesz még két ilyen megszállott, mint én, és mostanra lett háromszáz, aki azzal tölti a szabadidejét, hogy másokat épít.

Fontos megjegyezni, hogy ez egy önkéntesekkel dolgozó nonprofit vállalkozás.
Így van, aki ebben részt vesz, az beleteszi az idejét, energiáját, tudását, tapasztalatát. Én betanítottam háromszáz embert, és ők kétszer negyvenöt percben – ami lehet osztályfőnöki órán, tanítás nélküli munkanapon vagy pályaorientációs délutánon – segítenek. Az első etap arról szól, hogy a résztvevők erősségeit összegyűjtsük, hogy legyen mindenkinek egy húsztételes listája arról, hogy ő miben jó, illetve miképp tudja ezt magáról prezentálni.

A másik negyvenöt percben pedig arra fókuszálunk, hogy kitűzzön magának egy célt, amiért dolgozni fog. Mert az önbizalom és a siker kéz a kézben jár: ha magabiztos vagy, akkor nagyobb az esélyed a sikerre; hogyha sikeres vagy, az megnöveli az önbizalmadat.

A program alapvetően az iskolásokat célozza meg?
A módszer onnantól működik, amikor már tudnak írni-olvasni, vagyis nyolcéves kortól bármeddig. Zala megyében tartottunk növeldét egy idősek otthonában, ahol az egyik bácsi felajánlotta, hogy ő szívesen szimultán sakkozna a falubeli iskolásokkal, egy néni pedig rájött, hogy társadalmilag hasznos lehet, ha megtanítja horgolni a lányokat.

Ez most óriási trend a TikTokon, így nemcsak lányok járnak horgolni, hanem fiúk is, és feléledt az egész idősek otthona. Mindenkinek tudunk segíteni, mert mind a tizenkilenc megyében vannak önkénteseink. 

Hogyan lehet jelentkezni?
Az ÖnbizalomNövelde oldalán van egy teszt, és ha ott valakinek átlag alatti eredmény jön ki, vagy csak szeretne fejlődni, akkor megtalálja, hogy hozzá közel mikor lesz csoportos foglalkozás. De nagyon sok érintettnek annyira alacsony az önbizalma, hogy az egyéni lehetőséget választja, és akkor a háromszáz nagykövet közül valaki tart neki háromórányi egyéni fejlesztést.

Sokan ezt is csak online merik bevállalni, és még a kamerát sem kapcsolják be! „Olyan csúnya vagyok, hogy nem szeretném, ha látnál” – mondja ezt tizenhat évesen, majd a harmadik órára eljut odáig, hogy már mosolyog a kamerába. A programot háromévesre terveztük, idén augusztusban ért volna véget, de annyira lelkes mindenki, és annyira sokan profitálnak belőle, hogy folytatjuk.

Annyi a kérésem ahhoz, aki nálunk a nagyköveti képzést végigcsinálja, hogy öt ilyen alkalmat tartson egy évben, de vannak, akik negyvenet tartanak, keresik a lehetőségeket, programokat szerveznek.

Ha sokat mondják, elhisszük, hogy rosszak vagyunk

Az önbizalom alapvetően min múlik?
Nagyon sok dől el otthon, majd utána az iskolában. Ha valaki többször hallja a tanár nénitől, hogy ne menjél egyetemre, elég lesz neked az érettségi, akkor egy idő után ő is ezt gondolja. De az is megdöbbentő, mennyien hozzák ugyanezt a családjukból, és ez nem függ össze a szülők végzettségével vagy anyagi helyzetével.

Van, aki tizennégy éves korára összesen nem hallott annyi jót magáról, mint a programban tíz perc alatt a társaitól, de az is gyakori, hogy nincs merszük elmondani a szüleiknek, hogy nem akarnak a generációs hagyományt követve sebészek vagy ügyvédek lenni. Azok a gyerekek, akikről azt hiszed, hogy nagyon stabilak, bizonyos helyzetekben teljesen el tudják veszíteni a magabiztosságukat. A szüleikkel, a tanáraikkal vagy az ellenkező nemmel szemben. 

Vagyis az önbizalom nem egy általános tulajdonság, hanem függ az adott helyzettől?