Amikor közel vagyunk a természethez, könnyebb gyakorolni a jelenlétet. Száraz ágak roppannak a talpunk alatt, gesztenyék lapulnak a zsebünkben, a levegőben tűzifa füstje száll, és halljuk, ahogy varjak ereszkednek a kert végébe. Az ősz fáradt napsugaraitól fellángolnak a levelek, vörösre és aranyra váltanak. A mezőn járva csak az adott pillanat létezik; nem kell a múltba révednünk, sem terveket szövögetnünk. Minden apró jel arra int, hogy az ősz a lassulás, a befelé figyelés és a megérkezés ideje. 

A természet azonban nem csak a jelen pillanatát ismeri – előrelátó, évszakokon átívelő ritmusban él. Akárcsak a tanya.

Ilyenkor, októberben ültetjük el a tavaszi hagymásokat, előkészítjük a vetésforgót, gondoskodunk az újonnan érkező gyümölcsfák helyéről, melyek csak később fognak majd termést hozni. Már május óta szárítjuk a téli tüzelőt, eltároljuk a nyári takarmányt, és figyelünk arra is, hogy a rágcsálóknak ne hagyjunk bevackolásra alkalmas ­réseket. 

A jövőbe tekintés mégsem ördögtől való gondolat – épp ellenkezőleg, része a mindennapi jelenlétnek. A természet ebben is példát mutat, megerősíti a még láthatatlan eredményekbe vetett hitünket. Elein­te kételkedtem, vajon lesz-e virág abból a hagymából, amit a földbe rejtek, hiszen a tavasz még oly távolinak tűnt. Aztán áprilisban egymásra hajlottak a tulipánok, jácintok és nárciszok, mi pedig hálát adtunk értük a hónapokkal korábbi önmagunknak.

Idén úgy tűnt, öreg birsalmafánk is már csak magának tartogatja kincseit. Aztán az őszi esőzésekre nagyot nőttek az apró, zöld termések, és előkerülhetett a jól bevált birsalmasajtrecept. A szőrös héjú gyümölcsöt (körülbelül két ­kilót) először alaposan megmossuk, majd felnegyedeljük, és annyi vízben puhára főzzük, hogy épp ellepje. Lassú tűzön pároljuk, míg teljesen megpuhul és kiadja a színét. Ezután botmixerrel krémesre törjük. A pépet visszatesszük a lábasba, hozzáadjuk a cukrot (80 dkg) és egy citrom levét, majd kevergetve, kis lángon sűrű masszává főzzük (kb. 40-50 perc).

Az így kapott krémes almaszószt fóliával bélelt formába simítjuk, másnap kiborítjuk, és hűvös helyen hagyjuk kiszikkadni. Mindennap egy kicsit szilárdabbá válik, míg végül mély borostyánszínűre szárad.

Október az utolsó hónap, amikor