Milyen nagymama vagy? Kérdezte nemrégen valaki. De őszintén!, emelte föl a mutatóujját.
Sajnos nem vagyok az a mesebeli! Ha nézegetem a régi fényképeket, mindig a férjem kezében, nyakában, vállán, ölében ülnek, másznak a gyerekek. Nekem a kókuszos kocka, az „isteni” krumplisaláta, a sajtos stangli volt a „terepem”, meg talán a sok hirtelen született és nem szokványos ötlet, ezeket nagyon élvezték a gyerekek.
Egyszer egy születésnapot az erdővel körülölelt szőlőben ültünk meg, késő ősz volt, sehol semmi virág, akkor teliraktam színes krepp-papír virágokkal a bokrokat. Mesés lett. Kora tavasszal a nagyi kertjében a kopár almafára több tucat piros almát akasztottam. A gyerekek csak néztek, aztán nekiálltak almát szedni – márciusban!
A pünkösdi kuglófba belesütöttem egy százforintost, s az lett a király, aki megtalálta. Hú, micsoda evés volt! Régi, trükkös játékokra vadásztam, röppentyűkre, becsapós szerkezetekre, nagy sikongatások közepette játszottunk. Sokat meséltem, rögtönzött, kreált meséket, beleszőttem a saját életünket.
Az első, legnagyobb öröm, amikor megszületik valaki, aki a te unokád. Egyszer csak megérzed, hogy folytatódik az élet, az életed… És újraéled a kisgyerekkor minden izgalmát és örömét – valljuk be – szülői felelősség nélkül, ez egy másfajta öröm. Ami persze nem igaz, mert nagyszülőként is érez az ember felelősséget, de az más.
Amivel nem tudok betelni, látom a gyerekeimet szülővé válni.
Látom, ők hogyan csinálják. Mit vettek át, mi az, amit másként tesznek. Van ebben a figyelemben sok kritika is, aminek – ha kibírom – nem adok hangot. Ha mégis, azt nagyon okosan, szeretettel, bölcsen kell tenni. De az a leírhatatlan, boldog öröm, hogy a gyerekeidnek gyerekei lesznek – semmivel nem mérhető ajándék.
Az első, legnagyobb öröm, amikor megszületik valaki, aki a te unokád (Illusztráció: Getty Images)
Hogy hogyan fogadtam, hogy nagymama lettem? Ötvenéves voltam, amikor megszületett az első unokánk, és akkor még a legkisebb lányunk tizenkét éves volt. Volt még kisgyerekünk. Ráadásul még nagyon benne voltam a munkában, utazás, találkozás, izgalmas emberek, írás, könyvek, sikerek – elfoglalt sok minden, és hát, így igaz, nem voltam az a szupernagyi.
