Kevés olyan meglepő és felemelő fordulatot láttunk az elmúlt évtizedekben Hollywoodban, mint Colin Farrell története. Az ír színész pályája igazi hullámvasút: a féktelen, botrányoktól hangos évek után mára az egyik legelismertebb drámai színészként tartják számon. A sziget szellemei című filmben nyújtott alakításáért 2023-ban Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában – ezzel végérvényesen bebizonyította, hogy a hírhedt „rosszfiúból” komoly művész lett.

Az elmúlt két évben is egymás után jöttek a kritikai és közönségsikerek. A Sugar című krimi-drámában a gyötrődő magánnyomozó alakját hozta zseniálisan, majd a Pingvin című HBO-sorozat címszerepében egyértelművé tette, hogy Gotham városa Batman nélkül is megér egy misét. A kritikusok szerint ebben eddigi legnagyobb alakítását nyújtotta, sokan már most díjesővel jutalmaznák.

És még idén bemutatják két igen ígéretes filmjét: az ősz kétségtelenül egyik legnagyobb durranása lesz a Mágikus, merész, meseszép utazás című mágikus realista dráma, amelyben Margot Robbie lesz a partnere. Az Egy szerencsejátékos vallomása című film streamingcsatornán lesz elérhető, és már az előzetesek alapján borítékolható, hogy Farrellt újra rangos díjakra jelölik majd – ezúttal talán az Oscart is megkaphatja.

A Mágikus, merész, meseszép utazásban Margot Robbie a partnere

Egyértelmű, hogy a negyvenkilenc éves ír színész képes teljesen feloldódni egy szerepben, ám a valódi átalakulás nem a képernyőn történt meg vele, hanem az életben. Nem is olyan rég még kevesen hitték volna, hogy képes lesz botrányokkal övezett, önpusztító korszakát maga mögött hagyni, de Farrellt mára nyugodt, kiegyensúlyozott és meglepően szelíd embernek tartják kollégái.

A kétezres évek elején szinte minden elképzelhető hollywoodi klisé megtörtént vele: drogfüggőség, alkoholizmus, szexvideó, rendőrségi ügyek, vad partik, forgatási balhék, és természetesen mindig más nővel az oldalán mutatkozott. 

Kapcsolódó: Jamie Lee Curtis azt mondta, már régen nem élne, ha most lenne ópiátfüggő

Maga volt a dekadens hollywoodi életstílus, amely oly sokakat döntött már romba. Bár tehetsége és karizmája mindig is vitathatatlan volt, úgy tűnt, hogy sebesen robog a tragikus végkifejlet felé. 

Önpusztítás mesterfokon

Colin Farrell már kamaszként is nehéz eset volt. Több középiskolába is járt, Dublin egyik legjobb hírű magániskolájából botrányos magaviselete miatt csapták ki. Járt drámaiskolába is, de végül onnan is eltanácsolták – túlságosan független személyisége nem fért meg az intézmény elveivel. Végül Londonba költözött, kisebb reklám- és tévés szerepekhez jutott, majd jött az 1999-es áttörés.

Beválasztották Tim Roth Hadszíntér című filmjének szereplői közé – a dráma a családon belüli erőszak témáját dolgozta fel. Ezután egyre-másra­ következtek azok a hollywoodi alkotások, amelyek által az egész világ megismerte a nevét: A fülke, Beavatás, Különvélemény, S.W.A.T. – Különleges kommandó, ő pedig az álomgyár rosszfiújává vált.

Az Erőszakikban Brendan Gleesonnal alakított először felejthetetlen duót

Mindig is nyíltan mesélt függőségeiről és arról, hogy mekkora önpusztításban élt. Egy időben pszichiáterhez is járt, mert depressziósnak érezte magát. Orvosa megkérte, hogy jegyezze le, hányféle tudatmódosítószert, és azokból mennyit fogyaszt egy héten (az alkoholt is beleértve). Elég, ha annyit mondunk, hogy a listán szinte minden szerepelt, méghozzá hatalmas mennyiségben.

Nem az a csoda, hogy depressziós volt, hanem az, hogy egyáltalán életben maradt.

Közben nemcsak a drogok pusztították, hanem a hazugságok rendszere is, amivel környezetét félrevezette. „Az a mennyiségű energia, amit a függőség életben tartásához be kell fektetni, óriási. Az egész életed hazugság” – mondta 2012-ben a Details magazinnak.

Az apaság mindent felülírt

2003-ban lett apa, de ekkor még nem változtatott féktelen életmódján, hiszen eleinte úgy tűnt, a kis James­szel minden rendben van. 2005-ben már viszont látták, hogy a kisfiú nem fejlődik rendesen. Két évvel később beszélt róla először, hogy fia Angelman-szindrómában szenved, amely elsősorban neurológiai tünetekkel, többek között szellemi visszamaradottsággal, beszédzavarral, görcsökkel és viselkedésbeli zavarokkal jár.

Kapcsolódó: 5 botrányos eset, ami megrázta Hollywoodot

A színész később azt is bevallotta, hogy ekkor olyan állapotban volt, hogy barátként sem volt képes funkcio­nálni, nemhogy egy speciális igényű gyerek apjaként, ezért fia és saját érdekében meghozta élete legjobb döntését: elvonókúrára ment. Kim Bordenave modellel, fia édesanyjával nem maradtak együtt, de Jamesről közösen gondoskodnak azóta is.

Farrell második fia 2009-ben született. A gyermek édesanyjával, Alicja Bachleda-Curuś lengyel színésznővel is szakítottak, de közösen nevelik Henry Tadeuszt. Farrell pedig ettől kezdve teljes szívvel fordult az apaság felé.

A színész többször is nyíltan beszélt arról, milyen nehézségekkel jár egy különleges gondozást igénylő gyermek nevelése. Egy interjúban elárulta, hogy minden apró siker mérhetetlen örömöt jelent számára. Amikor James megtette élete első lépéseit, majdnem megszakadt a szíve a boldogságtól.

Kisebbik fia, Henry tizenhat éves lesz októberben

Azóta is ünnepli a mérföldköveket: az első kimondott szavakat hat-hét évesen, az első önálló étkezést tizenkilenc évesen, vagy csak a rohamok enyhülését. „James gazdagabbá tette az életemet, de nem szeretném elhallgatni, milyen sok fájdalommal és félelemmel jár ez a betegség a családok számára” – nyilatkozta egyszer.

A fogyatékossággal élők hangja lett

Idén tavasszal nehéz döntést kellett meghozniuk Bordenave-val: intézetbe adják Jamest, mert attól tartanak, ha bármi történne velük, fiuk „az állam gondozottjává” válna, és egyáltalán nem biztos, hogy jó helyre kerülne. Ezért aztán keresik számára a tökéletes helyet, ahol szerető környezetben élhet, látogathatják, és ahonnan természetesen rendszeresen ki is vihetik majd magukkal.

Farrell egyébként többször hangot adott már a szociális ellátórendszer hiányosságai miatt kialakult frusztrációjának. Méltatlannak tartja, hogy sok családnak okoz hatalmas nehézséget támogatást és segítséget találni szellemi fogyatékossággal élő gyermekeik gondozásához, különösen mivel Amerika egyes államaiban az elérhető szociális támogatások huszonegy éves korban megszűnnek.

„Nyilvánvalóan rendelkezem bizonyos anyagi eszközökkel, mivel több mint húsz éve dolgozom a filmiparban, és még így is nehézséget okoz számunkra, hogy olyan támogatást találjunk, amelyet James megérdemel, és amely jogosan járna neki” – mesélte.