Lami Juli jegyzete a futás imádatáról és utálatáról.

„Na jó, én ide többet nem jövök, nekem ez az utolsó” – zsörtölődött a nővérem a telt házas szeptember eleji budapesti félmaraton előtt. Épp próbáltuk magunkat visszaverekedni a rajthoz, miután reménytelennek ítéltük, hogy beálljunk valamelyik kígyózó sorba a mobil vécék előtt.

„Erről azért majd megkérdezlek, miután lefutottuk” – feleltem, és felhívtam a figyelmét, hogy kifigyeltem egy bokrot, ahol szerintem diszkréten elintézhetjük, amit az erre dedikált helyen nem sikerült. Mire visszaértünk, kiderült, hogy az említett bokrot már mások is kifigyelték, sőt, addigra tulajdonképpen spontán női és férfi „szárnya” is létesült. Ennyit a diszkrécióról. 

futás futóverseny

(Fotó: Getty Images)

Maga a rajt­zóna olyan hosszú volt, hogy mi – lassú futóként – legalább százötven méterre a rajtvonaltól tudtunk elhelyezkedni és várakozni a sorunkra. Ahogy elindultunk a tömeggel, belegondoltam, hogy én ezért fizettem, fél hatkor keltem, hogy mindent lerendezzek, mielőtt eljöttem otthonról, és tettem mindezt azért, hogy a bokorba pisilhessek, majd lefussak egy csomó kilométert a melegben.

De ezt a gondolatot már az első kanyarban elengedtem, és átvette a helyét egy másik, miszerint itt vagyok negyvenhat évesen, úgy tudtam rajthoz állni, hogy egészséges vagyok, nem fáj sehol, és hiába van tömeg (amely persze a táv előrehaladtával oszlani kezd), jó ide tartozni.

Nekem többet jelent itt lenni, mint a másik oldalamra fordulni az ágyban egy meleg vasárnap reggelen.

„Aki nem fut, sosem fogja megérteni, milyen örömöt ad a futás. Vagy milyen fájdalmat.” Az internet tele van patetikusabbnál patetikusabb, futással kapcsolatos idézetekkel, és az van, hogy szinte mind igaz. Ez is. A nővérem végül megvárt a célban. Felragyogott az arca, amikor megjelentem, és rögtön tudtam, hogy már rég visszavonta, amit reggel mondott.

„Dehogy ez volt az utolsó” – mondta nevetve, miközben alapos elismerésben részesítettük egymást. Egyre többen futnak, egyre többen akarják ezt az örömöt… és ezt a fájdalmat. Hiszen miközben ezeket a mondatokat írom, érzem a combomban és a derekamban a tegnapi kilométereket. De már azt nézem, melyik lesz a következő. Gondolom, a nővérem is. 

Kapcsolódó: Te is kacérkodsz ezzel a sporttal? Pár tipp kezdő futóknak

FOTÓ: GETTY IMAGES

Ajánlott videó