A vidám, kék pandákkal díszített szökőkút is jelzi: itt most mindjárt megnyílik egy dimenziókapu, és Kőbányáról azonnal Kínába teleportál bennünket. A körforgalom közepén trónoló művészi alkotás éppen csontszáraz – ilyen vízhiányos, aszályos időkben nem is baj, ha nem szökik a víz a szökőkútból –, de esetünkben azért fontos, mert itt várakozik ránk Wang mester, az egyik leghíresebb budapesti–kínai étterem-tulajdonos, hogy körbevezessen bennünket a piacon.

Wang olyan pontos, akár egy svájci atomóra, mi ellenben késtünk, mert elkezdtünk bámészkodni a Kőbányai út és a Vaspálya, valamint a Szállás utca által határolt kínai negyedben. Szupermarketek, éttermek, az utcán békésen fogyasztó és kvaterkázó kínaiak – már most olyan, mintha egy másik, izgalmas és egzotikus világba csöppentünk volna.

Kultúrák randevúja

„Wang Csiangot, azaz Wang mestert a kilencvenes években egy hazánkban élő pekingi osztálytársa hívta el Budapestre. Tetszett neki az új kultúra, a kedves emberek, és persze a gyönyörű lányok. 

– Szakácsként dolgoztam, később egy barátommal bárt nyitottunk a Blahán, de fél év múlva csődbe mentünk – meséli Wang. – Kínából ruhát hoztam be, amit piacon árultunk, autószervizt nyitottam egy magyar sráccal, de ő eltűnt a befektetett pénzemmel. Az akkori barátnőm éttermet akart nyitni, gondoltam, legyen.

A huszonöt fős vendéglőnkben pincér, szakács, mosogató voltam egy személyben, de nagyon jól ment. Amikor a párommal szakítottunk, neki adtam az éttermet, és Budán nyitottam egy sajátot” – 2020-ban írt már a Nők Lapja a kínai séfről. Aki most letámasztja hatalmas motorját, és beülünk a piacra, a sátorba. Wang jelenleg hét kínai éttermet visz a városban, és a piacon is van egy standja. 

Kacsák sülnek Wang mester kioszkjánál

– Már több mint tíz éve üzemel a piac – jegyzi meg kiváló magyarsággal. – Nem is emlékszem, ki találta ki, hogy lehetne itt egy olyan helyet csinálni, ahol a kínai éttermek megmutathatják, mit tudnak. Arra viszont jól emlékszem: eleinte nagyon kevés ember volt.

Főleg kí­naiak jöttek. Aztán felfedezték a magyarok is, és mára ez lett – mutat körbe. 

A piac délután ötkor nyit, és tizenegykor zár. Mi hatra érkeztünk, és már szállingóztak az emberek. Hét körül már szellős telt ház van, nyolcra pedig megtelik a placc. A piac egyébként májusban kezd működni, és szeptember 15-éig tart nyitva, és bár szárnyra kaptak mendemondák a költözéséről is, Wang szerint inkább csak néhány méterrel odébb, nagyobb területen nyit újra jövőre. Esőnap nincs: rossz idő esetén sem zár be a hely.

Az evős piacoknak nagy hagyományuk van a világban – ezek olyan helyek, ahol friss és autentikus alapanyagot lehet vásárolni, de meg is lehet kóstolni a legtöbb fogást. Wang szerint az egyik leghíresebb a londoni, amely már száz éve működik. És szerinte jó, hogy vannak ilyen helyek, mert az ételeken és az étkezésen keresztül könnyebben meg lehet ismerni egymás kultúráját.

Itt, a pia­con pedig az is feltárul mindenki előtt, hogy a „kínai konyha”, mint olyan, nem létezik. Vagyis létezik, de ezerféle. Wang is minden éttermében különböző régiók – például Szecsuán, Hunan – ízvilágát mutatja be, és itt, a piacon is meg lehet merítkezni a különféle stílusú fogásokban. 

– Szinte ahány város, annyiféle konyha létezik – mondja mosolyogva. – A magyarok pedig egyre nyitottabbak, és általában jó visszajelzések jönnek. A negatív kritika többnyire az, hogy ez itt nem olyan, mint amilyen kínai koszthoz a plázákban hozzászoktak – nevet.

De hát a plázák kínai büféi a magyar gyomorhoz és ízlelőbimbókhoz vannak hozzáigazítva.

Kézműveskonyha: a tál befejezése nagy műgonddal zajlik

Színes-szagos mustra

Aki ide kijön, azonnal érzi, hogy ez valami más. Azt tanítják az újságíró-iskolában, hogy az igazi riportnak – az ilyen típusú cikkeknek – legyen színe, íze, szaga-­illata. Ha ennyi a követelmény, akkor a Chinatown ­Terasz Night Market a legideálisabb riporthelyszín.

Az L alakban elrendezett street food (utcai kaja) árus kocsik előtt sátor alatt lehet üldögélni. Aki feszeng az elegáns helyeken, annak ez maga a paradicsom: a berendezés nem túl trendi. Műanyag asztalok mellett, támla nélküli műanyag székeken üldögélhet a közönség. Ha leszáll az este, fehér LED-fények világítják meg a népeket.

Ilyenkor már olyan a hangulat, mintha a Szárnyas fejvadász című film nagyvárosi jeleneteit keresztezték volna az alsóbélatelepi strand büféjével: elsőre talán zavarba ejtő, de egyszerre izgalmas és otthonos. 

A hangulaton sokat dobnak az illatok: Wang mesterrel a saját standja előtt parkoltunk le, de mellette úgynevezett „hot pot”-os egység áll. A hot pot azt jelenti, hogy forró levesbe kell mártogatnunk a belevalókat – tulajdonképpen magunknak főzünk. Viszont a fűszereket már előtte beleteszik, és ha fejbe nem is kólint az illatok áradata, de ha legközelebb becsukott szemmel visz ki valaki ide (miért tenne ilyet?), azonnal tudnám, hol járunk. 

Az alapanyagok nagy része Vietnámból érkezik

Tíznél is több étterem kínálja a portékáját. Vannak itt olyan helyek, amelyek a kínai konyhát jól ismerő közönség favoritjai – Wangon kívül a Spicy Fish (fűszeres hal) vagy a HeHe étterem –, de sok olyan is, amelyről most hallok először.

És ha valaki nem kifejezetten a kínai ételekre gyúr, akkor vietnámi és japán stílusú helyet is talál magának. Akárhogy is: mellényúlni egyikkel sem lehet, mert minőségben és ízben mindenki hozza a kiválót.

És árban is elviselhető a hely, mert ha valaki jóllakni jön, hat-hétezer forintból már megvacsorázhat.

Érdemes figyelembe venni, hogy a szokatlan, fűszeres és különleges ízű ételekkel valahogy hamarabb megtelik az ember, mint egy tál mákos tésztával. (Pedig az is de finom!)

Wang Li a HeHe étterem kioszkjánál

Az egyutcányira található HeHe étterem tulajdonosa, Wang Li (aki nincs rokonságban Wang mesterrel) is tizenkét éve kint van a piacon – ha esik, ha fúj. Jelenleg két standot visz, és nagyon szeret itt lenni: azt mondja, egészen más a hangulata, mint az étteremnek.

Míg Wang mester Pekingből származik, ő Honan tartományból jött. Próbál képbe helyezni földrajzilag: ott van a sao­lin kolostor, ami a kungfu őshazája. Az ételek Honanban sokkal fűszeresebbek, mint a fővárosban.

Wang Li nagyon jól érzi magát Magyarországon: mindenki barátságos vele, és remekül kijön a vendégekkel.

Ezt onnan tudni, hogy sokan fotózkodnak is vele. Mint ahogy Wang mesterrel is – aki, úgy tűnik számomra, valóságos celebritás a vendégek szemében. Nem győzik lőni a közös szelfiket. Ilyen az, ha valakit kétszázezren követnek a TikTokon… 

Jöjjön a kóstolás!