Mik voltak a diadal történelmi előzményei, és mi történt pontosan a csatában? Milyen szerepe volt a sikerben a legendás történelmi alakoknak és a kevésbé ismert háttérszereplőknek? Na és mi a helyzet a nőkkel? Az évforduló kapcsán Cseh Valentin történész segítségével eredtünk a magyar történelem identitásformáló eseménysorozatának nyomába. 

Jön a török

1453-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt. Ezzel megszűnt a Bizánci Birodalom, és az Oszmán Birodalom súlya jelentősen megnőtt Délkelet-Euró­pában: a győzelem után Mehmed már Magyarország, és azon keresztül Nyugat-Európa felé tekintett. Önbizalmát jól jellemzi, hogy a korabeli anekdota szerint reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben tervezte elfogyasztani.

Elképzelése megvalósításában a Magyar Királyság és Nándorfehérvár jelentette az első akadályt, és 1456-ra Mehmed a kor egyik legerősebb seregét vezette a kapukhoz. A történészek által hetvenezresre becsült sereg – persze a számokkal kapcsolatban már beszélgetésünk elején óvatosságra int a szakember – magját hivatásosok: janicsárok és szpáhik képezték, és Mehmed mintegy háromszáz ágyúval készült megvívni a vár ostromát. 

Ki fog harcolni?

Magyarország helyzete eközben korántsem volt kedvező. A trónt épp egy tizenéves király, V. László foglalta el, aki 1456-ban – amikor nyilvánvalóvá vált Mehmed támadási szándéka – el is hagyta az országot: Bécsbe távozott „vadászat” ürügyén. Ez a példátlan lépés megbénította a főúri összefogást, és sokan nem vonultak hadba, látva, hogy maga a király sem áll ki az ország védelméért.

A védekezés megszervezése végső soron így „három Jánosra” hárult: az akkorra már törökverő legenda, korábbi kormányzó és a végvári védekezésért felelős Hunyadi János mellett Kapisztrán János szerzetes és Juan Carvajal bíboros, a pápa legátusa vállalt vezető szerepet benne. 

III. Callixtus pápa 1455-ben keresztes hadjáratot hirdetett, és Carvajal közvetítésével jelentős anyagi és erkölcsi támogatást juttatott Magyarországnak, miközben Kapisztrán bejárta az országot, hogy prédikációival és személyes példájával tömegeket toborozzon. Emellett érkeztek önkéntesek a Német-római Birodalomból, Lengyelországból és Csehországból is.

II. Mehmed szultán egy korabeli ábrázoláson

Ostrom és diadal

1456 júliusában II. Mehmed szultán ostrom alá vette a stratégiai helyen, a Duna és a Száva összefolyásánál fekvő Nándorfehérvárt. Az oszmán flotta hatvannégy hajóból álló folyami flottillával zárta le a Dunát, hogy északról ne juthasson utánpótlás a várba. A várat kezdetben Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védte 5-7 ezer emberrel, de a túlerő és az ágyútűz egyre súlyosabb károkat okozott.

Július 14-én Hunyadi János 10-12 ezres seregével és Kapisztrán kereszteseivel a Dunán érkezett, és vakmerő csatában áttörte a török hajózárat, így utánpótlást és erősítést juttatott be a várba. 

Kapcsolódó: Ki volt valójában Hunyadi János?

Július 21-én a szultán döntő támadást indított: katonái éjjel-nappal rohamozták a falakat, de a védők minden támadást visszavertek. Másnap aztán váratlan fordulat történt: a keresztesek önálló támadást indítottak, Kapisztrán pedig – látva, hogy nem tudja visszatartani őket – az élükre állt. Lerohanták az oszmán ütegeket, és súlyos zavart keltettek a török táborban.

Hunyadi kihasználta a pillanatot, kitört a várból, és hátba támadta az ellenséget. A törökök így két tűz közé kerültek, II. Mehmed megsebesült, seregében pánik tört ki, végül menekülésbe kezdtek.

Hunyadi Jánost Kádár L. Gellért alakította a népszerű sorozatban

Az ostrom július 22-én véget ért: a keresztény sereg fényes győzelmet aratott. Bár járvány tört ki a táborban, és nem sokkal később Hunyadi, majd Kapisztrán is meghalt, Nándorfehérvár megvédése hosszú időre feltartóztatta a török terjeszkedést, és a magyar történelem egyik legnagyobb diadalává vált.

Európai visszhang és a diadal jelentősége

A győzelem híre szinte hihetetlennek tűnt a kortársak szemében. Európában sokan csodaként élték meg, hiszen Konstantinápoly eleste után a törököt egyenesen legyőzhetetlennek hitték. A pápai udvarban hatalmas ünnepséget csaptak augusztus 6-án, amikor Rómába ért a dia­dal híre. A pápa elrendelte, hogy minden évben ezen a napon emlékezzenek meg a keresztények a győzelemről (Urunk színeváltozásának ünnepe).

A diadalhoz kapcsolódik a már korábban a török elleni harcok miatt elrendelt déli harangszó is. A magyar történeti emlékezet alapján a templomok harangjai azóta minden délben a nándorfehérvári hősökre emlékeztetnek.

A győzelem nem vetett végleg véget az oszmán hódításnak, de elodázta azt. A török terjeszkedés lendülete Magyarország felé megtorpant: míg a következő években a Balkánon folytatódtak a hódítások, Magyarország hatvanöt évnyi lélegzetvételhez jutott. II. Mehmed 1456-os kudarca után egy teljes emberöltőn át nem indult hasonló volumenű támadás a Magyar ­Királyság ellen. 

Dugovics Titusz magával rántja a török harcost Wágner Sándor festményén

Hunyadi, Kapisztrán és Szilágyi – a győzelem kovácsai

A diadal három kulcsfigurája Hunyadi János, Kapisztrán Szent János és Szilágyi Mihály volt, és a történész megfogalmazása szerint mindhárman a maguk területén megcselekedték azt, amit megkövetelt a haza. Hunyadi hadvezéri zsenialitása döntő tényezőnek bizonyult. A tapasztalt törökverő hadúr ismerte az oszmán hadviselés taktikáit, és kitűnő helyzetfelismerő képességgel irányította a védelmet. 

– Hadvezérként igen gyorsan lereagálta, hogy olyan „ziccer” alakult ki, amit ki kell használnia, s amit katonaként meg kellett tenni, azt meg is lépte – mutatott rá Cseh Valentin a kritikus pillanatban hozott döntésre. A július 22-i fordulat idején Hunyadi villámgyors reagálása és bátor kitörése nélkül aligha sikerült volna szétzúzni a szultán seregét.

Kapcsolódó: Interjú a Hunyadit alakító Kádár L. Gellérttel

Kapisztrán János különleges, karizmatikus vezető volt, de nem katonai szakember. A hetvenéves ferences szerzetes inkább lelki vezetőként járult hozzá a diadalhoz. Az ő tüzes prédikációi nélkül aligha állt volna össze a nagyjából 25-30 ezer fős keresztes néphad.

Szilágyi Mihály karaktere gyakran háttérbe szorul a két nagyobb név mögött, pedig ő is nélkülözhetetlen hőse a történetnek. Július 4-től Hunyadi beérkezéséig ő irányította a vár védelmét, és sikeresen helytállt a legnehezebb első két hétben is. A közös diadal nem véletlenül lett a nemzeti összefogás jelképe.

A nők szerepe

Bár a középkori krónikák többnyire nem említik név szerint a nőket, ez nem jelenti azt, hogy tétlenek maradtak volna. 1456-ban is bizonyosan fontos feladatok hárultak az asszonyokra a várban és a táborban is – erről pedig korabeli források is fennmaradtak. 

Amint azt Giovanni da Taglia­cozzo megfogalmazta pár évvel később: „Éjfél körül Mária-Magdolna ünnepén, harmadszor kísérlették meg a törökök a vár bevételét; az összes török sereg megrohanta a várat, különböző gépeket és eszközöket hozva magukkal; mindenfelől körülvették a várat, s a legádázabb harcra keltek… erősen ellentállottak, visszaűzték az ellenséget, s kövekkel agyonsújtottak nagyon sokakat közülök; egymást gyámolították;

a harcban részt vettek az asszonyok is, akik azonban nem gyönge nőknek, hanem erős oroszlánoknak látszottak;

férfimódra felövezve, s férfias bátorsággal a harcoló férfiaknak nyilakat, köveket, s más harci eszközöket adtak kézhez, a férfiakat a védelemre, sőt a támadásra is lelkesítették, a sebesülteket a falaktól a vár belsejébe hurcolták, a nyilak vasát kézzel vagy fogukkal a sebekből kihúzták; úgy látszik a hadviselés ezen teendőiben igen jártasok voltak. Nem is csoda, ily nagy szükségben nem is tehettek mást, mint »Ex necessitate facere virtutem« – szükségből erényt gyakorolni –, mert

ezen cselekedeteik által szemérmetességüket, tisztességüket, szűziességüket védték, jól tudván, hogy elvesztik azt, ha török kezébe jutnak.

A vár belsejében levő testvérek pedig mind buzgóbban imádkoztak.” 

– A nők tehát harcoltak, ha kellett, s ellátták a sebeket, ápolták a betegeket, főztek és vizet hordtak a szomjazó vitézeknek. Gondoskodásukkal biztosították a mindennapi hátországot a falakon belül. Ezt egyébként a Hunyadi-­sorozat filmes ábrázolása is szépen kiemeli – mondja Valentin.

Sorozat

A nándorfehérvári diadal epikusságának ismeretében nem meglepő, hogy az idén tavasszal debütáló Hunyadi nemcsak hazánk eddigi legdrágább, de legnézettebb történelmi sorozata is lett: a premierhétvégén csaknem egymillióan nézték meg a nyitó epizódokat. A sorozat sikerének titka több tényező szerencsés találkozása. A grandiózus látványvilág, a modern filmes technika és az ikonikus magyar hős, Hunyadi János személyes története megragadó kombinációnak bizonyult. 

– Egy filmet, még hogyha történelmi filmről, esetünkben sorozatról is van szó, nehéz a történeti hitelesség szempontjait alapul véve értékelni. Ugyanis a történelmi filmek akarva-akaratlanul is eltérnek a valóságtól. A Hunyadi filmsorozat kapcsán általánosságban megjegyezhető, hogy nem annyira Hunyadi János hadvezéri képességei kerültek a film középpontjába, hanem inkább a filmkészítők által kitalált személyes motiváció határozza meg a főhős személyiségét – mondja Valentin. 

Vigyük magunkkal!

A diadal évfordulója fontos üzenetet hordoz a ma embere számára is. Elsősorban azt példázza, hogy kitartással és hittel egy reménytelennek tűnő helyzet is nyerhető. Ugyanakkor a diadal azt is üzeni, hogy a nemzet együttműködése óriási erő, és napjaink­ban is olyan érték, aminek a megőrzésére törekedni mindannyiunk­ feladata. Ha más mostanság nem is, a déli harangszó mindennap emlékeztet bennünket arra, mire vagyunk képesek, ha összefogunk. 

Kapcsolódó: Interjúnk a Hunyadi-regények írójával, Bán Jánossal

Fotó: Wikipédia, TV2 / Press.tv2.hu