Jellemformáló ereje van annak, ha az ember tanyára költözik. Amióta itt élünk, magamban is érzem a változást, hamarabb észreveszem az apró szépségeket, és igyekszem nem a tárgyakban keresni az elégedettséget. A várostól való távolság különös módon közelebb visz önmagunkhoz. Ahogy telnek a napok, egyre világosabbá válik, milyen kevés – és milyen egyszerű – öröm is elegendő ahhoz, hogy megelégedésre találjunk.
De a tanya nem csupán egy tér, mely belülről formál minket – életforma is, melyet csak a gyakorlatban lehet igazán a magunkévá tenni.
Nem elég nyitott szívvel fordulni felé – egészen a részévé kell válnunk.
Ennek nyomán a városból hozott szokások lassan kikopnak belőlünk, és helyet adnak annak, ami itt magától értetődő: az évszakok rendjének és a környezettel való összehangolódásnak, amelyhez nekünk, ideérkezőknek kell igazodnunk.
Az olajban eltett paradicsomhoz tökéletesek a kevésbé szép példányok
Sokan úgy gondolják, a tanyasi élet épp ezért egyet jelent a nélkülözéssel, pedig a mai tanyák már egészen mások, mint nagyszüleink idejében voltak. A természetközeliség nem zárja ki a modern kényelmet, mindössze másként rendeződnek a hangsúlyok. A közkeletű vélekedéssel szemben van áram, gáz, internet, posta, sőt, még kiszállítás is; a futár már ösztönösen tudja, merre kell fordulnia a kivilágítatlan földúton, ha pizzát rendelünk.
Mégis, vannak dolgok, amelyek valóban másként működnek. Nincs vezetékes víz – a kút szolgáltatja, amit használunk, a meleget pedig a fatüzelésű kazán adja. A háztartás vegyszerek nélkül idomul a természethez – erre kifejezetten odafigyelünk, mivel csatorna híján minden visszakerül a földbe.
A mai tanyák már egészen mások, mint nagyszüleink idejében voltak
Az állatok nem ismernek hétvégét vagy ünnepnapot. Ugyan egyelőre csak csibéknek adunk otthont, már most látjuk, hogyan formálja majd át napjainkat a nyulak és a kecskék jelenléte. Tavasszal vetünk, nyáron kaszálunk, ősszel betakarítunk, télen fát aprítunk, és küzdünk a gyakori zord fagyokkal. Júliusi estéken, amikor alábbhagy a hőség, sötétedésig locsolunk; hajnalban pedig, még a párás hűvösben, végigjárjuk az ágyásokat, elraktározzuk magunkban az éjszaka apró változásait.
Ami máshol tudatos erőfeszítés, itt szükségszerűen a mindennapok része. Nincs rendszeres hulladékszállítás, ezért az összegyűjtött szemetet magunk visszük el a kijelölt konténerhez. Komposztálunk, esővizet gyűjtünk, és újrahasznosítunk mindent, amit csak lehet.
Júliusban nem csak a kamra telik meg színekkel – a kert és a veteményes is valósággal életre kel
