Amikor Perczel Béla 1909-ben létrehozta Bonyhádon a Magyar Zománczmű és Fémárugyárat, hazánkban épp hat hasonló intézmény létezett. Az alapító ugyan a történelmi Perczel család leszármazottja volt, de nem állt túl ügyes üzletember hírében, emiatt vállalkozásának rövid életet jósoltak. Ehhez képest ma, 2025-ben a még mindig működő gyár előtt parkolunk le, hogy megnézzük, hol készül a pöttyös bögre és a piros lábas.
„Kihajolni veszélyes!”
A gyár irodaépületébe belépve igazi időutazásba csöppennünk fotós kolléganőmmel. Első pillantásra itt ötven éve alig változott valami, a retró hangulat imádói a mennyországban érezhetnék magukat. Persze, valójában elég sok minden változott az utóbbi időben, amit az is mutat, hogy a gyárat üzemeltető cég két vezető munkatársa, két fiatal hölgy fogad bennünket. A marketingért felelős Dimén Vanessza és Kincses-Varga Roberta kereskedelmi vezető kíséretében fedezhetjük fel a hatalmas területen, nyolc hektáron található üzemet.
– Minden épület más funkcióval bír – magyarázza Roberta, aki tősgyökeres bonyhádi, és tíz éve kereskedelmi asszisztensként kezdett itt.
A folyosón muszáj megtorpannunk, a falat ugyanis a gyárhoz köthető ismertebb zománctáblák díszítik. Itt találták ki a Zwack Unicum vízből felbukkanó ikonikus reklámfiguráját, mellette a Dreher és a Julius Meinl cégérei lógnak. Ugyancsak innen származnak a vonatokon látható „Kihajolni veszélyes!”, a „Nagyfeszültség”, a „Harapós kutya” vagy a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú zománctáblák, amelyekkel országszerte találkozhatunk.
A táblaosztály remekei
Utcanév- és házszámtáblákat Németországba, Ausztriába, Törökországba is készítettek – a gyár történetének kezdetén például Isztambulból százezer darabot rendeltek. Egyedi kéréseket a mai napig fogadnak: például egy francia cukrászdában az itt gyártott zománctáblákat asztallapként használja a tulajdonos.
Dél-Koreában is kedvencek a bonyhádi edények
– Ma több mint tízfajta edénycsalád készül nálunk, amelyekhez hat-nyolc különböző méretű edény tartozik – tudjuk meg Robertától –, de a lábosok, fazekak mellett a hagyományos „medencéket”, más néven „vájlingokat”, a zsírosbödönöket, az úgynevezett ceglédi kannát ugyanúgy viszik napjainkban, mint nagyanyáink korában. Sok helyen látjuk, hogy újra is hasznosítják a régi vagy hibás darabokat: virágokat ültetnek a zsírbödönökbe, a kannákba, és ezekkel díszítik a kerteket, a házak ablakait.
A zománc, és akik mindent tudnak róla (Galéria):
Lehet, hogy egyik-másik még a dédié volt, és bár a konyhában már nem használják, ragaszkodnak hozzájuk, mert emlékeket idéznek.
Egy kék lábost felismerek, nekem is van otthon, anyukámtól kaptam, és nem is tudtam, hogy bonyhádi.
– Ebből a típusból most a krémszínű a legfrissebb – teszi hozzá Vanessza –, Szlovákiába sokat rendelnek belőle. A fiataloknak már fontos, hogy az edények színe passzoljon a konyhacsempe árnyalatához, stílusához, ezért kísérletezünk.
Vanessza négy éve dolgozik itt, egy közeli településről, Tevelről származik, de már Bonyhádon él, és nem is tervez messzebbre költözni.
Kapcsolódó: Most akkor veszélyes a teflon edény vagy sem?
Miközben elhagyjuk magunk mögött a különböző munkafázisok nevét viselő épületeket – például a leszabót, a sajtolót vagy a zománcozót –, a pöttyös darabokra kérdezek rá, és megtudom, hogy ezek folyamatosan készülnek, abszolút slágertermékek. De
a legtöbbet a kívül piros, belül a jellegzetes, szürke-fehér gránitos mintával díszített edényekből adnak el még mindig.
Hihetetlen, hogy Dél-Koreában is nagyon szeretik a bonyhádi edényeket, ott a belül fekete, kívül fekete-piros színátmenetes darabokat harminc éve veszik töretlenül.
– Náluk ez kötelező darab a konyhákban, és tudják is, hogy Magyarországon gyártják – árulja el Roberta, majd megmutat egy ovális, hosszúkás lábost, ami kacsasütő névre hallgat, és görög vásárlóik kedvence. Ebben a kenyér, a rakott krumpli vagy a muszaka is remekül megsül, és mehet be a sütőbe, mint szinte az összes zománcedény, amelyhez nem üvegfedő tartozik.
Vanessza sima fazékban kuglófot is szokott sütni, és mutatja is, hogy az edények alján ott egy rajzos használati utasítás, amely alapján tájékozódhatunk. Rácsodálkozom, hogy az indukciós tűzhelyet is bírják az edények, kivéve a hagyományos darabok, mert azok vékonyabb anyagból készülnek.
