Ahogy Siófokon kisétálunk a partra, a Balaton gyönyörű zöldes árnyalatokban terül el előttünk. Egy hidegfrontnak köszönhetően úgy hullámzik, ahogy azok, akik nem itt élnek, ritkán láthatják. A másodfokú viharjelzés ellenére két bátor szörfös kihasználja, hogy a tengeren érezheti magát.
Ha a balatoni viharjelzés történetét kutatjuk, egészen az 1930-as évekig kell visszamennünk, amikor a tó környéke rendkívül népszerű üdülőhellyé vált. A vízi élet megélénkülése sajnos együtt járt azzal is, hogy a helyi viharok egyre több áldozatot követeltek. Például akkoriban gyakran utaztak Budapestről Siófokra hidroplánnal, és előfordult, hogy a hirtelen érkező zivatar erős szele felborította a vízen horgonyzó repülőket. Hogy megelőzzék a tömeges szerencsétlenségeket, dr. Hille Alfréd repülőezredes–meteorológus kezdeményezésére 1934-ben vezették be a viharjelzést a Boden-tónál működő rendszer mintájára. A kezdetben tizenöt riasztóállomáson viharágyúkkal és árbócra felhúzható, piros színű jelzőkosarakkal adták az emberek tudtára, ha érdemes volt elhagyni a vizet. A jelzések kiadását ekkor még a Légügyi Hivatal meteorológusai végezték a fővárosból, majd nyilvánvalóvá vált, hogy a tó mellől nagyobb biztonsággal lehetne figyelmeztetni az időjárás-változásra, ekkor merült fel egy balatoni viharjelző obszervatórium terve. A második világháború miatt a terv megvalósítására csak 1957-ben kerülhetett sor, ekkor már az égszakadás „hírét” (a mai első foknak megfelelő) sárga és (a másodfoknak megfelelő) piros színű rakéták vitték. A kor egyik legjobb építésze, az Ybl-díjas Molnár Péter készítette annak az épületnek a terveit, ahol ma is működik a Siófoki Viharjelző Obszervatórium. Itt elsősorban értünk, azaz a tavat élvező civilekért dolgoznak.

Üzen a szél

Az obszervatórium műszerkertjében kezdünk, ahol lefújja a fejünket a szél – de valószínűleg ez nem a legszakmaibb kifejezés arra nézve, mekkora épp a szélerősség a Balaton partján. A kertben dr. Horváth Ákos meteorológus vezetésével olyan mérőeszközöket is megnézhetünk, amelyek az országban csak itt működnek. Mérnek velük csapadékot, hőmérsékletet, nedvességet, talajhőmérsékletet, és még a felhőket is vizsgálják. Például a LIDAR nevű lézeres műszer úgy működik, mintha minden percben felengednénk egy lufit, és követnénk a sodrását.

A toronyban lévő kamerák remek time-lapse felvételeket rögzítenek, amelyek a YouTube-ra is kikerülnek

– Ha a szél a magasban, a Balaton fölött már erőteljesen fúj, a készüléknek köszönhetően meg tudjuk mondani, mikor sújt le a tóra – magyarázza kísérőnk. – Ez egyebek között azért hasznos, mert a hűvösebb tó fölé felsikló meleg déli szelek gyakran hirtelen csapnak le a vízre, és könnyen besodorhatják a fürdőzőket, vízibiciklizőket. Fontos, hogy fél-egy órával az érkezésük előtt figyelmeztetni tudjuk a nyaralókat.

A szolgálat munkatársai a víz hőmérsékletét szintén nyomon követik: itt születik meg az egész évben hitelesítetten mért és a teljes Balatonra reprezentatív vízhőadat. Ehhez egy kábelen a parttól ötven méterre vezetik be a hőmérőt, amelyet a háromméteres vízben egy méter mélyen rögzítenek. A kertből és a tóból kinyert adatok mellett a meteorológiai műholdak, a tó körül elhelyezett automata szélmérők és a HungaroMet kétszázhetven állomásból álló mérőhálózatának az információi egyaránt bekerülnek annak a szuperszámítógépnek az agyába, amit szintén megnézhetünk az obszervatórium földszintjén.

Ha az elefánt a sínre fekszik

A gépteremben – komoly zaj mellett – nagy teljesítményű szerverek dolgozzák fel az adatokat. Ezek tízpercenként frissülnek az obszervatórium tornyában szolgálatban lévő meteorológus, azaz a mai napon Szilágyi Eszter előtt sorakozó monitorokon. 

– Bármilyen alaposak vagyunk, a joker mindig a légkör kezében van – fűzi hozzá Horváth­ Ákos, miközben felfele igyekszünk.
– Csak a számítógép által adott információk alapján nem lehetne a viharjelzést kiadni, nélküle viszont nem lehetne előrejelzést készíteni. A számítógépes előrejelzésekre úgy kell gondolnunk, mint egy afrikai vasút menetrendjére. A fővárosból elindulhat a vonat akár pontosan is, de ha az elefánt ráfekszik a sínre, vagy ha az utasok leugrálnak a kocsiról, akkor megállni, lassítani kényszerül, így a legritkább esetben érkezik meg időben a végállomásra. Ám a legtöbbször nagy vonalakban tartja a menetrendet. Ha viszont életvédelemről van szó, akkor nekünk nagyon pontosan kell megmondanunk, hogy a következő órákban milyen időjárás várható – nem elégedhetünk meg a körülbelül helytálló előrejelzéssel. Ehhez elengedhetetlenül fontos a folyamatosan beérkező mérések értékelése és a kollégák tudása, tapasztalata. Illetve az, hogy az ablakon keresztül milyen ügyesen tudják olvasni az ég jeleit.

Az ablak márpedig nem kicsi a szolgálati helyiségben, ahova megérkezünk. Amikor az itt készült fotót később egy ismerősömnek megmutattam, azt hitte, a Bahamákon jártam, olyan színekkel fogadott a Balaton. A lambériás szobában monitorok sora, asztalok és egy kanapé, ahol talán az éjszakai ügyeletes le is dőlhet, ha kegyes hozzá az időjárás. Általában nem az.

Szilágy Eszter meteorológusnak szenvedélye a szakmája

A Balaton őrszemei

Szilágyi Eszter – akit időjárás-­jelentőként az egyik kereskedelmi tévécsatornáról is ismerhetnek – a munkája során a hozzá beérkező grafikonokat, térképeket összehasonlítja, majd megmondja a diagnózist, ahogy az orvos teszi a leletek alapján. A legnagyobb kérdés ebben a szobában az, hogy mikor adják ki a viharjelzést – ezt egyébként, ha épp szabad szemmel nem látjuk, a HungaroMet Meteora alkalmazásában is ellenőrizhetjük a telefonunkon.

– Könnyen elképzelhető – mondja Eszter –, hogy Fonyódon még boldogan ringatózunk a gumimatracon, Füreden viszont egy zivatar miatt el kell hagyniuk a vizet a fürdőzőknek, hiszen a Balatonnál három medencére bontjuk a jelzést. A keleti medence Tihanyig tart, Tihany és Badacsony között található a középső, onnantól pedig a nyugati medence.

Amikor Horváth Ákost arról kérdezem, számára melyik a Balaton legszebb arca, azt mondja, mivel negyven éve dolgozik itt, így – mint egy hűséges férj a feleségét – a tavat mindig szépnek látja. Szerinte a mai nap időjárását, a tónak ezt az arcát azért tarthatjuk különlegesnek, mert rendkívül tiszta az idő. Tökéletesen látható szemben a Badacsony, sőt, a Velencei-tó feletti ég is, merthogy annak szemmel tartása ugyancsak a siófoki kollégákhoz tartozik. Ráadásképp a Tisza-tó viharjelzését is hozzájuk csatolták – bár erre nem látnak rá, ezért miskolci szakemberek is besegítenek nekik, plusz az ott mért adatok ide is befutnak.

A monitorokra érkező adatok elemzéséhez komoly tapasztalat kell

Nem gondolnánk, de időnként kifejezetten stresszes itt dolgozni

Viharvadász a monitor mögött

„A fejükre vigyázzanak!” – figyelmeztetnek kísérőink, miközben felvezetnek minket a torony tetejére, ahol a szél még erősebb, mint az előbb a part mentén. Úgy tíz méter magasan mellettünk villog a viharjelző lámpa, amely április elsejétől október végéig működik. A torony külső teraszán számos speciális műszert figyelhetünk meg: a felhőkameráktól kezdve a sugárzásmérőkig. Horváth Ákos gyakran feljön ide, egyrészt a műszereket ellenőrzi, másrészt innen még messzebb ellát, érzi, hallja a szelet, az időjárás-változásra jellemző illatokat. Szilágyi Eszter inkább fotózni szeret itt fent, és láthattuk is, hogy a munkatársak által elkapott kivételes pillanatokról készült képek díszítik a lenti folyosók falát. Eszter viharvadászként is aposztrofálja önmagát, a zivatarcellák kifejezetten érdeklik.

– A szabadnapjaimon – vallja be –, ha úgy látom, hogy ideálisak a körülmények egy közeli látványos vihar megfigyeléséhez, akkor a kolléganőmmel autóba pattanunk, és próbálunk elébe menni, bevárni, lefotózni. Előfordul, hogy írunk belőle egy tanulmányt, kielemezzük. De általában szerencsénk van, mert házhoz jönnek a festői jelenségek, ezért hozom magammal a fényképezőgépemet a munkába is. A hobbim egyben a hivatásom.