Mágikus kék zónák

– Az ember mindig vágyott a különleges tudásra, egy csodálatos elixírre, bármire, csak ne kelljen szembenéznie az elmúlással – mondja dr. Pácz Alexandra belgyógyász, kardiológus, a Pesti és Budai Magánorvosi Centrum orvosigazgatója. – Nehéz elfogadnunk a tényt, hogy aki megszületett, az sajnos egyszer meg is fog halni. Mai világunkban ráadásul azzal szembesülünk, hogy nem illik megöregedni, betegnek, elesettnek lenni, így nem csoda, hogy ismét előtérbe került az egyébként már húsz éve dokumentált jelenség, miszerint létezik a földön öt úgynevezett kék zóna, ahol az átlagosnál jóval többen élik meg a századik születésnapjukat. Sokan kutatják, mi lehet a titkuk, vajon át lehet-e venni azokat a szokásokat, amelyeknek segítségével meghosszabbíthatnánk az életünket. Az öt régiót vizsgálva leginkább az életmódban fedezhetünk fel azonosságot, például hogy sokat mozognak. Egész életüket áthatja a mozgás, és ezt nem edzőtermi sportolás formájában kell elképzelnünk, sokkal inkább hétköznapi tevékenységként. A kék zónákban lakók döntően­ gyalog közlekednek, a háztartási munkákat gépek helyett inkább maguk végzik, folyamatosan mozgásban vannak. Miután sokan közülük mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoznak, nem is állhatnak meg, ki kell menniük a földekre, illetve el kell látniuk az állataikat. Étrendjük alapját a helyi, őshonos zöldségek adják, heti egy-két alkalommal esznek húst, és akkor is csak kis mennyiségben. Mértéktartók, nem tömik tele magukat, nyolcvanszázalékos telítettségig esznek, az étel energiaforrás számukra. Az alvás, a pihenés, a rendszeres szieszta is alappillére jóllétüknek, ugyanakkor elengedhetetlen számukra, hogy értelmet adjanak létezésüknek, legyen miért felkelni minden egyes nap. A vallás gyakorlása is jellemzőbb ezeken a területeken, és általánosságban elmondható, hogy kiterjedt szociá­lis kapcsolatokat ápolnak, közösségük erős megtartóerővel bír, így szívesen tesznek is érte.

Ne fogjuk a genetikára, de figyeljünk!

Sokan csak legyintenek, mondván, könnyű annak, aki Okinaván, Szardínián, Nicoyában, Ikarián­ vagy Loma Lindában lakik, ott nyilván megfelelők a körülmények, és a helyiek jó géneket örököltek. Ezzel azonban már nem nagyon lehet takarózni, mert míg korábban az élethosszt meghatározó tényezők között a genetika szerepét kiemelkedőnek vélték, manapság kutatócsoporttól függően ezt mind­össze hat–harminc százalékra teszik.

– Az orvostudomány jelen állása szerint élethosszunk leginkább az életmódunktól, majd a genetikánktól, valamint ezzel szinte megegyező mértékben a környezeti hatásoktól függ, beleértve az ellátórendszerhez való hozzáférést is – magyarázza szakértőnk. – Genetikai állományunkat széles körben elérhetően még nem tudjuk módosítani, mégis fontos ismerni a családunkban halmozottan előforduló betegségeket. Ha tudjuk, mi okozott problémát szeretteinknek egészségügyi szempontból, akkor időben felfedezhetjük az adott betegség jeleit, lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy nálunk ne alakuljon ki. Ez a betegség súlyosságától függően kívülről nézve akár extrém lépésekre is sarkallhat minket, ilyen a rossz­ genetikai háttér miatt elvégzett szerv­eltávolító műtét, de tudatos megelőzési stratégiaként rendszeres eszközös vizsgálatokat is végeztethetünk. Például ha több családtagnál kimutatták a vastagbéltumort, akkor célszerű a rokonság körében meghatározott időközönként kolonoszkópiás vizsgálatot végeztetni. Bizonyos betegségek, például fokozott trombózishajlam esetén megelőzésként gyógyszeres kezelést alkalmazhatunk, és általános évi szűrővizsgálatokon vehetünk részt. A hozzám forduló páciensekkel mindig alaposan átbeszéljük a családi kórtörténetüket, ami sok esetben döbbenetet vált ki belőlük, hiszen soha nem néztek még így rá a családi betegségekre, nem látták egyben, összeszedetten, milyen halmozódás, minta jelenik meg náluk.

Öngondoskodás

Dr. Pácz Alexandra hangsúlyozza, hogy egészségünkért, testünkért, személyes harmóniánkért mi magunk vagyunk felelősek. Természetesen vannak megváltoztathatatlan adottságaink, ezeket el kell fogadnunk, de abból, ami megadatott, kötelességünk a lehető legjobbat kihozni.

– Születésünkkor egy többé-­kevésbé kiválóan működő szervezetet kapunk, ezt kell szolgálnunk oly módon, hogy megfelelően tápláljuk, mozgatjuk, pihentetjük, kezeljük – mondja. – Szívesen hozom példaként a gépkocsikat. Ha dízel autóba benzint tankolunk, a motor leáll; ha koccanás után belátható időn belül nem visszük szervizbe, rozsdásodni fog, állapota tovább romlik; ha nem kap alvázvédelmet, elrohad az alja; ha télen nyári gumival futtatjuk, megcsúszik, összetörik. Nem mindegy, hogy garázsban tartjuk-e télen, hogy óvjuk-e nyáron az erős napfénytől, jó minőségű aszfalton vezetjük-e, vagy kátyúkkal teli földúton. Összességében, ha nem bánunk jól a kocsinkkal, akkor az élettartama csökken. A fenti analógia alapján könnyen érthető, hogy testünk védelmében hasonló intézkedéseket kell tennünk. Óvnunk kell a túlzott napfénytől, UV-B sugárzástól, a kiszáradástól, fontos megfelelő módon táplálnunk magas minőségű „üzemanyaggal”, nem szabad túlhajtanunk, időt kell adnunk neki a regenerálódásra megfelelő mennyiségű és mélységű alvással, mozgatnunk kell, hogy ne lustuljon el, el kell vinnünk a rendszeres ellenőrzésekre, és ha meghibásodást észlelünk, késlekedés nélkül, a nagyobb baj elkerülése érdekében muszáj szervizeltetnünk.

A számok nem hazudnak

A felnőttségnek jogilag van konkrét időpontja: a tizennyolcadik a szü­letésnap, az időskorra azonban
nagyon sokáig úgy gondolunk, hogy messze van még. A kutatások sajnos azt mutatják, hogy ez rossz stratégia. Milánkovics Kingát, a Hekate Tudatos Öregedés Alapítvány társalapítóját arról faggattuk, miért van szükség arra, hogy tudatosan öregedjünk.

– Azért, mert tovább élünk, így több az idős ember – mondja. – Más lehetőségeink és más kényszereink vannak ötven-, hatvan-, hetvenéves korunkban, mint az előző generá­ciók­nak voltak. Nagyon gyorsan változik a világ, és fontos, hogy erre ismerettel, tudással, felkészülten reagáljunk. 1930-ban 49 900 olyan ember élt Magyarországon, aki elmúlt nyolcvanéves, ez 0,6 százaléka volt a teljes lakosságnak. 2025-ben 450 ezren vannak nyolcvan év fölött, vagyis tízszer annyian, ez már 4,8 százaléka a lakosságnak, minden huszadik ember. A fejünkben még mindig a száz évvel ezelőtti korfa él, pedig ma sokkal kevesebb a fiatal, jelen pillanatban többen vagyunk 50 és 65 között, mint 0 és 15 között. A mai ötvenpluszosok – látva azt a sok kihívást, amit a szülőkről való gondoskodás jelent – rákényszerülnek, hogy a saját öregkorukra is elkezdjenek készülni. Generációs szinten ebben a formában nálunk jelenik meg először ez a témakör, de a fejlett társadalmakban mindez korábban következett be, ott hamarabb felismerték, hogy senki nem tekintheti készpénznek azt, hogy majd valaki gondoskodik róla. És ez a valaki szinte mindig nő. Az, hogy kinek milyen lesz az öregkora, tagadhatatlanul erőforrás kérdése is, ideértve a ráfordítható időt, valamint pénzt, és régiónként óriásiak a különbségek, de első lépésként azt mindenki megteheti, hogy elkezd foglalkozni a jövőjével.

Több összetevős történet

Az alapítványnál „a tudatos öregedés kerekével” illusztrálják, mikre kell figyelnünk. A modell fontos eleme a munka, a tanulás és a bevétel. Az élethosszig tartó tanulás azért fontos, mert a gyorsan változó világhoz muszáj alkalmazkodnunk, és a mentális egészséget is egyebek közt tanulással tudjuk karbantartani. Fontos terület a lakhatás és az életkörülmények, végig kell gondolnunk, hol fogunk élni idős korunkban, az mennyire idősbarát, mennyire közösségbarát, mennyire praktikus. Fontos szempont a pénzügyi fenntarthatóság, és itt nemcsak arról van szó, hogy mire lesz elég a nyugdíjunk, lesz-e nyugdíjrendszer, hanem arról is, miképp tudjuk úgy átstrukturálni a kiadásainkat, hogy minőségi életet élhessünk.

– Az aktív állampolgárság jelenleg alultárgyalt Magyarországon, pedig nagyon fontos, hogy mindenki részt vegyen a közéletben – teszi hozzá Milánkovics Kinga. – Észnél kell lennünk, ne csak hagyjuk, hogy a dolgok történjenek velünk, fontos, hogy mi is odahathatunk, és akarjunk odahatni, ezt most tanuljuk. Fontos lépést tartani a digitális fejlődéssel, ugyanakkor óvnunk kell a digitális egészségünket, hogy ne függjünk rá például a Facebookra, ami gyakran előfordul idős embereknél. A testi erő mellett nagyon fontos a szellemi frissesség, a mentális kiegyensúlyozottság, valamint a szociális háló; számít, hogy milyen közösség tagjai vagyunk, ott mit vállalunk, hogyan viselkedünk. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a jó öregkor nagymértékben múlik a társas kapcsolatokon. Akár már ötvenévesen is gondolkodhatunk azzal a logikával, hogy egy-egy közösség miért lesz jó nekünk öregkorunkban. Lehet ez túraklub, valamiféle hobbi köré szerveződő csapat, vagy önkénteskedés is. Ha nincs saját unokánk, vagy külföldön él, kereshetünk olyanokat, akiknek nagy segítség lenne egy-egy lelkes pótnagymama. És van még egy kérdéskör, amiről nem szabad elfeledkeznünk: a méltóságteljes életvég. Az élet végi tervezés része, hogy miképp szabadulunk meg a felhalmozódott limlomoktól, hogyan végrendelkezünk, mi lesz a Facebookunkkal, és egyáltalán mi lesz velünk a haldoklásunkban. Ez nem tűnik vidám témának, de nem egészséges elkerülni, és hozhat egyfajta megnyugvást annak, aki foglalkozik vele.

Próbáljuk meg élvezni

Egy, a Yale Egyetemen 2002-ben végzett kutatás szerint azok, akik pozitívabban tekintenek az öregedésre, átlagosan hét és fél évvel tovább élhetnek. Ennek oka, hogy az idősödéssel kapcsolatos gondolataink és hiedelmeink hatással vannak arra, mennyire aktívan teszünk lépéseket a saját harmonikus öregkorunk érdekében.