Egy speedcubing- (gyorskockázós) rendezvényen teljesen megszokott, hogy az emberek úgy beszélgetnek egymással, hogy közben bűvös kockát pörgetnek a kezükben. Számukra ez annyira természetes tevékenység, mint az autóvezetésnél a sebességváltás, nem kell rajta gondolkodniuk. A kirakásokhoz szükséges több száz algoritmus már beépült az izommemóriájukba.

Hasonló kép fogad minket szombat reggel a kőbányai iskolában is, ahol a játékosok a tizenkét állomásos Hungarian All-Rounder-­versenysorozat negyedik napjára melegítenek. Az állomások neve egy-egy filmre utal, a mai a Macskafogó nevet kapta. A nézőteret ellepik a kockakupacok, a klasszikus 3 × 3-ason kívül a 2 × 2-estől a 7 × 7-esen át a különböző formákig van minden. A gyorskocka a hagyományos Rubik-kocka továbbfejlesztett változata, amely a szerkezetbe épített mágneseknek és a szilikonfolyadékoknak köszönhetően villámgyorsan forgatható.

Az asztaloknál két fiú gyakorol. Testvérek: Szabó Ádám tizenhárom, Szabó Dávid tízéves. Ma a program után a családdal autóba pattannak, mert a következő napon Szlovéniá­ban versenyeznek. Nem először: Dávid tavaly megnyert ott egy bajnokságot is. Dávidnak a 3 × 3-as kockával 5,66 másodperc a rekordja, Ádámnak 6,05. A 3,05 másodperces világrekordot a cikk írásakor egy hétéves kínai kisfiú tartja.

A közösség ereje

A Szabó testvérek édesanyja, a jogász Bodrogi-Szabó Tímea a Speedcubing Hungary Egyesület elnöke.

– A legnagyobb gyerek még a Covid előtt, egy iskolai projekthéten tanulta meg kirakni a kockát, és megtanította az öccsének is. Akkoriban jelent meg a Speedcubing – A gyorskockázás világa című dokumentumfilm. Hihetetlennek tűnt, hogy az emberek sportcsarnokokban gyűlnek össze azért, hogy kockázzanak, aztán hol kiborulnak, hol önfeledten örülnek. Ez szépen-lassan mégis a mindennapjaink részévé vált – mondja Tímea, miközben tőlünk pár méterre egy kamasz fiú éppen csuklókörzést végez. A gyerekek eleinte csak külföldi versenyeken indulhattak. Tímea viszont olyan magyar közösségről álmodott, ahol másokkal együtt hódolhatnak a szenvedélyüknek. Az első találkozót még egy bevásárlóközpontba szervezte, majd a tapasztaltabb kockásokkal megalapította az egyesületet. Ma már a nemzetközi szövetséghez tartoznak. A versenyeik annyira népsze­rűek – neveznek külföldiek is –, hogy amikor elindul a regisztráció, egy-két perc alatt betelik a létszám.

– A gyorskockázás sok szempontból ugyanazt adja, mint bármilyen sport. Kitartásra és kudarctűrésre nevel, mellette fejleszti a finommotorikát, a térlátást és az algoritmikus gondolkodásmódot is – magyarázza Tímea, aki mára szintén megtanulta kirakni a 3 × 3-as kockát (három perc alatt). Úgy látja, a játékosoknak a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy kezdőként még gyorsan, látványosan fejlődnek, viszonylag könnyen eljutnak húsz, majd tíz másodpercig. De onnantól akár egy év gyakorlásra is szükségük lehet ahhoz, hogy egy másodpercet javuljanak. Az a része viszont pozitív – teszi hozzá –, hogy a mai felgyorsult, digitalizált, fogyasztói társadalomban a gyerekek olyan tevékenységet űznek, ami nem jutalmaz azonnal, és az eredményt hosszú, kemény munkával érik el.

Fejben dől el

A verseny a 3 × 3-as kocka kirakásával indul, a résztvevőket több csoportba osztják. Mivel ez a játék speciális tudást igényel, általában a segítők feladatait – például a kocka keverését, az időmérést vagy a kirakás ellenőrzését – azok a versenyzők végzik, akik éppen szabadok. A többiek leadják a kockájukat, hogy melyik kié, azt egy kis cetli, úgynevezett pontkártya jelzi. A segítők egy laptopon futó, keverésgeneráló program alapján bekeverik a kockákat, majd fekete papírdobozokba teszik őket, hogy a mintázatot senki ne lássa. Akik még a sorukra várnak, másik terembe vonulnak, hogy ne figyelhessék meg a többieket kirakás közben.

Amikor következnek, a bíró már az asztalnál várja őket a kockájukkal, amelyet tizenöt másodpercig nézhetnek, mielőtt kirakják.
Öt különböző keverést kapnak, az öt eredményből csak a három középső átlaga számít.

A versenyzők különböző számokban, különböző kockákkal tehetik magukat próbára. Az egyik számban a kockát vakon, szemfedőben kell kirakniuk. A lelátó előtt éppen erre melegít a műfaj egyik hazai legjobbja, Bóna Alexander, akinek a rekordja 20,45 másodperc. A vakon kirakásnak több technikája létezik. A leggyakoribb az, hogy minden elemhez rendelnek egy betűt, és amikor a memorizálásnál meghatározzák a sorrendet, a betűkből szavakat alkotnak, azokat jegyzik meg. Ha például az A sarok után a G jön, Alexander az ÁG szó miatt egy faágat képzel el. Kirakás közben pedig a képeket, szavakat fordítja vissza az algoritmusokra.

Magabiztossá tesz

A kockázás világában jóval kevesebb a lány – az elnök Bodrogi-Szabó­ ­Tímea szerint a fiúkhoz közelebb áll az algoritmikus gondolkodás és a tornákon érezhető versenyszellem –, de azért több lány nevezett a mai programra is. A legfiatalabb résztvevő például egy hatéves indiai kislány, Ryka Kunwar.

– Ryka január óta kockázik. ­Indiában már több online versenyen elindult, de amikor megláttam, hogy itt lesz egy élő, személyes rendezvény, arra gondoltam, jó lehetőség lenne, ha megnézhetné más országok versenyzőit is – osztja meg velünk az édesanyja. A család hazánkban él, de Indiából segíti őket egy oktató.

Amíg beszélgetünk, végez a tizenhat éves Szily Fanni is. Az első kockáját még kisgyerekként kapta karácsonyra. A netről megtanulta kirakni, de igazán csak másfél éve kattant rá. Tavaly április óta naponta több százszor, pontosan harmincezerszer rakta ki a kockát.
Az osztálytársaival is rendeztek maguknak versenyt.

A huszonkilenc éves Vásárhelyi Lilla a párjával, Török Ágostonnal érkezett.

– Személyiség- és temperamentumfüggő, kiből mit hoz ki a versenyhelyzet. Én alapvetően szorongó típus vagyok, tehát nekem ez nagy kihívás, és egyben fejlődési lehetőség is, hogyan tudom kezelni ezt a szorongást. Vannak jobb napok, amikor nyugodtabb maradok, de sokszor még a kezeim is remegnek, és a feszültség miatt lassabban veszek észre egyes helyzeteket, amiket otthoni gyakorláskor könnyen megtalálok – árulja el Lilla, aki civilben gyógypedagógus és svédmasszőr. – Ezeket a tapasztalatokat viszont az élet többi területén kamatoztathatom. A versenyzés magabiztosabbá tesz, bátrabban beleugrom olyan helyzetekbe, amelyektől félek. Ilyen például egy vizsgaszituáció, vagy amikor mások előtt kell nyilvánosan beszélnem. Segít, hogy a versenyzés során többször megélhetem azt, hogy félek valamitől, de utána nem szakad le az ég.

Lillának a Rubik-kocka szépségeit a párja mutatta meg, a kezdő kirakási módszert az ő oktató­videóiból sajátította el. Ma már együtt járnak versenyezni.