A kedvesem ajánlotta, hogy jelentkezzek, az interneten olvasott róla. Azt mondta: Mindig is ezt szeretted volna, próbáld ki! – meséli Hajdu Henriett négygyermekes édesanya. – Úgy gondoltam, ez a hajó elment, én már sosem fogok tanulni. De a legidősebb fiam is, aki akkor született, amikor érettségiztem, és most lesz matektanár, biztatott, hogy vágjak bele, mert tanulni sosem késő.

Cseppentő Ágnes egy munkahelyi Facebook-csoportban olvasott a Socrates Programról, és egy kolléganőjével együtt jelentkezett. 

– Bevallom, először féltem. Vidékről került a családunk a fővárosba, és az iskolában idegen volt a többieknek a kiejtésem, az egész megjelenésem, emiatt visszahúzódó lettem. Olvasni mindig szerettem, de aki olvas, és ismeri a szavakat, nem biztos, hogy használni is tudja őket. Én is elváltam, akárcsak Heni, és az új férjem másképp beszélget, más közegben mozog, szerettem volna jobban kommunikálni vele és a kollégáimmal is. A gyerekeim már felnőttek, ők is szorgalmazták, hogy jöjjek ide tanulni.

Dira Ágnes társadalomtudományi kurzusra jelentkezett. Egyik barátnőjétől kapott hozzá kedvet, aki az elsők közt kezdte el a Socrates Programot, és lelkesen mesélt az élményeiről. 

– Elhatároztam, hogy amint indul egy új szemeszter, jelentkezem, pedig a társadalomtudományokhoz korábban soha nem volt közöm.

Nem hoz a konyhára – akkor mire jó?

Tanulni általában valamilyen minősítés megszerzéséért­ szoktunk, ami aztán megnyit egy lépcsőt fölfelé, és több pénzt hoz a házhoz. A Socrates Programtól ilyen előnyök nem várhatók. 

– Sokat használ ez a kurzus, a férjem szokott is dicsérni, hogy milyen ügyeseket mondok – sorolja az előnyeit Cseppentő Ágnes. – Jólesik beszélgetni az olvasmányélményekről, és tapasztalni, hogy sokszor más is ugyanarra gondolt, mint én. Lehet, hogy jobban megfogalmazta, de esetleg legközelebb nekem is sikerül. 

– Ez a kurzus átalakította a tanulásról alkotott képünket. Nagyon szeretem ezt a közeget, és hogy bármilyen háttérrel, tudással érkeztünk is, mindennek, amit mondunk, van tere, értéke, a tanárok kíváncsiak a gondola­tainkra – teszi hozzá Dira Ágnes. – Ide önként jön mindenki, munka után, a szabadidejét szánja rá. Készülni is kell, de nem kapok egyest, ha nem volt időm elolvasni az irodalmat, ha nem írtam leckét, hiszen nekem rosszabb végigülni az órát, amit pedig mindig lelkesen várok. 

– Nagyon jók az interakciók, többek közt ezért jövünk ide – egészíti ki Hajdu Henriett. – Olyan érzés nekem, hogy hú… mintha ablakok nyílnának ki!

A tartós változáshoz idő kell, azt mondják. Vajon mire elég néhány hónap, milyen változásokat képes elindítani? – kérdeztük három nyilatkozónktól. 

– Korábban soha nem érdekelt a politika, de most már igen – állítja Dira Ágnes. – Távoli országokkal és az ottani problémákkal is gyakran foglalkozunk, amelyek látszólag ismeretlenek a mi hétköznapjainkban. Ilyen például a faji megkülönböztetés Dél-Afrikában. 

– Nagyon jók az olvasmányok – mondja Henriett. – Megvettem a Nincsteleneket Borbély Szilárdtól – ebből van egy részlet a szemelvényeink között –, hogy összehasonlítsam, milyen a magyar nincstelenség az afrikaihoz képest. A fiaimnak is oda fogom adni. 

– Engem a Nincstelenek megviselt – vallja be Cseppentő Ágnes. – Úgy vitt vissza a gyerekkoromba, hogy a legrosszabb dolgokat hozta felszínre. 

– Ezzel én is így voltam – teszi hozzá Hajdu Hen­riett –, de azt mondtam magamnak, szembenézek vele. Úgy fogalmaztam, amikor esszét kellett írnunk a tapasztalatainkról, hogy az irodalom terápia.

A résztvevők egyöntetűen azt mondják, ezt magukért csinálják. A hétköznapok a megoldandó feladatokról szólnak, ez a kurzus viszont kiszabadulás a mókuskerékből. Akit egy barátnője csábított ide, most elhozta egy másik barátnőjét…

Itt értékesnek érezhetjük magunkat 

– A szociális szempont és az ismeretterjesztés a CEU missziójának mindig is része volt, ahogy az is, hogy Budapesten legyenek nyitottabb képzések is, amelyek a nem értelmiségi réteget célozzák meg – mondja Halmos Máté, a program vezetője. – A pandémia felgyorsította az indítást, ám amikor meghirdettük, hogy olyan diákokat veszünk fel, akik a tanulás és a tudás öröméért jönnének, fogalmunk sem volt, hányan fognak jelentkezni. Már második alkalommal százötvenen pályáztak a negyven helyre. 

– A szándékunk az volt a Socrates Programmal, hogy lehetőséget adjunk rá, hogy az is belekóstoljon a kritikai gondolkodásba, és megérezze, hogy tanulni jó, akinek nem volt még ilyen élménye – hangsúlyozza a programvezető. – Ebbe beletartozik a közösségi élmény is, és hogy bárki kipróbálhatja magát egy olyan terepen, ahol korábban sikertelennek hitte magát, és ez önbizalommal tölti el a diákjainkat. Sokan nem mernek tervezni, új célokat kitűzni, nem merik magukat becsülni. Mi visszavezetjük a résztvevőket az iskolai élményekhez, és újraírjuk a saját képességeikről alkotott képüket. Többen is elmondták, hogy világéletükben butának hitték magukat, és hogy ez az első hely, ahol, annak ellenére, hogy esetleg döcögve olvasnak, és lassabb a gondolkodásuk, szívesen elmondják a véleményüket, mert úgy érzik, mások is kíváncsiak rá, és ettől értékesnek érezhetik ­magukat.

Mivel ide eltérő tanulási múlttal, tudással és motivációval rendelkező emberek jelentkeznek, a felvételi beszélgetésnek komoly szerepe van. 

– Az interjún azt mérjük fel, ki az, aki tényleg szeretné végigcsinálni a tizenegy hetes kurzust – mondja Szentiványi Bella, a program diákokért felelős koordinátora.

A legjobb tanárokkal

Az órák este hattól fél kilencig tartanak. Legtöbbször egy jó szövegből indulnak ki, amelyet közösen dolgoznak fel, úgy, hogy az se érezze, hogy nem elég okos vagy gyors, aki nehezebben birkózott meg az olvasmánnyal. 

– Azért is jók a csoportos feladatok, mert a tanárok figyelemmel tudják kísérni a lemaradókat – magyarázza Halmos Máté. – Ebben egyébként a kurzuskoordinátorok is segítenek nekik, akik nagyon tudatosan
osztják be a csoportokat, az alapján, hogy legyen mindenhol olyan ember, aki tud segíteni a rászorulónak. Ez nagy pedagógiai kihívás, de mi olyan tanárokkal dolgozunk, akik nyitottak erre, és mi is tartunk tréningeket.

Halmos Máté a tanítás és tanulás másfajta megközelítését emelte ki a kurzus legfőbb hozadékaként. A tanulók egy biztonságosnak érzett közegben megtapasztalják,