– Jó reggelt kívánok, kedves Magyarházy Bernadett! – mondtam kedvesen, amikor egyik reggel beléptem a lányszobába, ahol nevezett éppen a számítógép fölé görnyedve gépelt valamit hevesen. Nem volt jókedve.
– Hagyjál békén, Tati! – mondta, és én jobbnak láttam így cselekedni. Bernadett ugyanis azzal a kínzó gondolattal ébredt, hogy előző este nem nézte meg, van-e angolból házi feladat, és ezért az első dolga az volt reggel, hogy elkérte az anyukája laptopját, hogy ellenőrizze a KRÉTA-rendszerben. A Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer, vagy rövidebb nevén KRÉTA egy magyarországi iskolai adminisztrációs rendszer, amelyet a közoktatási intézmények használnak. Segít a tanároknak, diákoknak és szülőknek a tanulmányi ügyek intézésében és nyomon követésében. Elektronikus napló és ellenőrzőkönyv és leckefüzet, és még sok minden más egyben, ami korábban papíralapon és külön-külön működött. És a világ legizgalmasabb dolga lehet, legalábbis kénytelen vagyok erre következtetni. Mert amikor Berni lányom elkéri valamelyikünk laptopját vagy okostelefonját, hogy megnézze, van-e például magyarból házi, akkor, ha nem figyelünk oda, képes akár órákra belefeledkezni a rendszer nézegetésébe. Mert amikor mi, szülők észbe kapunk, hogy hát hol is van a telefon vagy a laptop, a válasz mindig az, hogy „csak a KRÉTA-t nézem”. Nem tudom, mi fogja meg benne ennyire, a dizájn, a sok érdekes információ, vagy valami más, de tény, hogy alig képes elszakadni tőle. Vagy legalábbis ezt mondja.
Mi tagadás, a KRÉTA nem nagy segítség az okoseszközökkel folytatott harcban. Mert a szülő nem mondhat rá nemet. Ha azzal állítana oda a gyerek, hogy bugyuta videókat szeretne nézegetni napestig, akkor a szülő könnyű szívvel nem adja oda az okoseszközét. Ám megfigyeltem, hogy ezt soha semelyik gyerek nem mondja. Mindenki a KRÉTA-ra hivatkozik, amiből valahogy mégis mindig bugyuta videók lesznek. Jobb esetben.
Az elektronikus nyilvántartás előnyeit egyáltalán nem vonom kétségbe. Nagy könnyebbség, ha az ember bárhol bármit meg tud nézni, ha netán elfelejtette volna. Ám ennek a kényelemnek ára van. Mert például amikor kérdőre vonjuk Bernit, hogy a leckét miért nem írta fel a füzetébe, akkor csak azt feleli, „á, azt nem kell, úgyis benne lesz a KRÉTA-ban”. És ezzel a kör bezárult. Ha valamelyik képességét az ember kiszervezi egy rendszernek, ne csodálkozzon, ha az a képessége elsatnyul. Ha nem lenne KRÉTA, Magyarházy Bernadett sem hagyatkozhatna arra, hogy majd reggel megnézi, van-e lecke.
Ez után az eset után néhány nappal belépek reggel a lányszobába, és a következő látvány fogad: Angolházy Bernadett az anyukája laptopja fölé görnyedve hevesen gépel valamit…
