A megfelelő iskolát megtalálni egyre bonyolultabb feladat. A legtöbb szülő olyan intézményt keresne, amely közel van, a gyereke versenyképes tudást kap, de közben nem frusztráltan indul minden reggel, hanem élményalapú oktatásban részesülve sok-sok barátot is szerez. Kérdés, hogy ezt az állami rendszerben vagy egy alternatív iskolában találjuk-e meg, és ha nem vált be az első választás, lehet-e, érdemes-e újrakezdeni egy másik intézményben. Nyilván az sem mindegy, melyik iskola mekkora anyagi vagy energiabefektetést követel a szülőtől. Kérdés az is, mit nevezhetünk kisebb összeférhetetlenségnek, amit meg lehet tanulni kezelni, és mi olyan mérvű, ami miatt muszáj elhagyni az adott helyet. Ami talán a legelső feladat, hogy a szülő felismerje, ha a gyereke kifejezetten rosszul érzi magát egy intézményben.  

– A szorongásnak nincsenek univerzális jelei – magyarázza Deliága Éva gyermekpszichológus. – Valaki magába fordulóvá válik, más sokszor hozza fel a szorongás tárgyát, rákérdez, emlegeti. Van, aki nehezen alszik el, többször ébred, érzékenyebbé, sírósabbá válik. Az a fontos, hogy a szülő, aki ismeri a gyereke hangulatváltozásait, szokásait, viselkedését, reakcióit, felfigyeljen arra, ha ezek bármelyikében negatív változás állna be, mert az utalhat a megrendült érzelmi biztonságra. Akár az iskola miatt. 

Az első nagy lépés: ovisból iskolás

– Az óvodások szüleinek azt szoktam hangsúlyozni – folytatja a szakember –, hogy az iskola közelsége, profilja, a gyerekhez passzoló attitűdje mellett érdemes elsősorban tanítót választani, hiszen elvben ő lesz az alsóssal négy évig. Sajnos még így is elképzelhető, hogy augusztus 31-én kiderül, a választott pedagógus – akihez hónapokon át iskola-előkészítőre is jártunk – végül nyugdíjba megy, iskolát vált, vagy elhagyja a pályát… Enyhíti a szorongást, ha a gyerek ismer valakit, aki az osztálytársa lesz, és remélhetőleg jó kapcsolatot ápol vele. De igazából a puding próbája az evés, tehát az osztály dinamikája, a tanítók hozzáállása akkor mutatkozik majd meg, amikor fut a tanév. A szülő mindössze igyekezhet a lehető legjobban választani, és megnyugtató válaszokat adni a gyereke kérdéseire. 

Ha az iskolakezdés miatt izgul az ovis, szülőként azzal tudunk segíteni, hogy strukturáljuk az idegen helyzetet, kézzelfoghatóbbá tesszük az intézményt: együtt tanulmányozzuk a honlapját, elsétálunk az épülethez, beszélgetünk a már odajárókkal és a szüleikkel. Segíthet, ha megnézzük, kipróbáljuk közösen, hogy melyik busszal fogunk menni reggelente, ha a gyerek tudja, hogy az osztályfőnököt Gabi néninek hívják, és a szomszéd Borcsa lesz a padtársa. A nyár folyamán további örömteli tevékenységek is átszínezhetik az ismeretlentől való félelmet: például, ha átrendezzük a leendő iskolás szobáját, hogy beférjen az íróasztala, ha neki tetsző iskolatáskát vagy tolltartót vásárolunk közösen. 

A védelmi funkció bekapcsol

Iskolaváltásnál leginkább egy biztos rossz helyzetből „menekíti ki” a szülő a gyerekét, és szorongásra az adhat okot, ha nem tudja százszázalékosan megígérni, hogy az új intézmény jobban passzol majd hozzá. A buktatókat – amelyeket szeretne elkerülni – ismeri, de hogy tényleg beválik-e az új iskola, az csak élesben derül ki. 

A teljesítménnyel kapcsolatos elvárások miatti szorongás markánsan jelen lehet azoknak a gyerekeknek az életében is, akik nem váltanak intézményt, nekik már a nyár vége felé összeszorulhat a gyomruk. 

– Abban az iskolásban is lehet „félsz”, aki tudja, mi vár rá, de izgul amiatt, megfelel-e az elvárásoknak, hogyan fog teljesíteni – mondja Deliága Éva. – Szülőként szerintem a legtöbb, amit tehetünk, hogy megkeressük a megfelelő intézményt a gyerekünknek, ahol jól érzi magát, és ki tudja bontakoztatni a benne rejlő potenciált. Konfliktus esetén pedig fontos, hogy a szülő és a pedagógus közti kommunikációra kerüljön a hangsúly. Ne csak otthon beszéljünk arról, hogy ez vagy az a pedagógus igazságtalanul hozott döntést vagy adott jegyet, hanem keressük meg személyesen, nyitott hozzáállással, és próbáljuk tisztázni a kérdéses ügyeket! A praxisom során előfordul, hogy a tanuló érzi, pikkel rá a tanár, és tarthatatlanná válik a kapcsolatuk, ami a jegyein is látszik. Ha ilyen szinten nem illik össze a pedagógus (vagy iskola) és a gyerek, akkor szülőként a védelmi funkcióknak kell bekapcsolni. A fiatalok hajlamosak beleragadni ezekbe a szituációkba: „kibírom”, „itt akarok maradni, mert itt vannak a barátaim” – mondják, és nem is várják feltétlenül, hogy a szülő bármit lépjen az érdekükben. A felnőttnek viszont vannak problémamegoldó eszközei: tud beszélni a tanárral, az igazgatóval, kereshet másik iskolát, tájékozódhat az alternatív pedagógiai módszerekről, ha azt érzi, hogy másik tanítási metódus való a gyermekének.

A félelem okait keresni

A szorongásos állapot kapcsán kiderülhet, hogy a gyereknek részképességzavara van, és – akár pedagógusi jelzésre – érdemes bevonni a tanulásába fejlesztőpedagógust, gyógypedagógust vagy logopédust. Ha egy részképességzavar nehezíti, hogy átlagos tempóban haladjon, és emiatt alakul ki egy tantárgy vagy tanár iránti pánik, akkor ezt lehet kezelni: az okok feltárása után kérhető például egyéni fejlesztési terv.