„Fáj, de annyiban hagyom. Lehet, hogy a srácnak komoly gondjai vannak, és egyszerűen elpattant benne valami” – mondta az angol Tutu Alapítvány szociális munkásának egy bekötött nyakú kamasz fiú, akit megkéseltek. Akkoriban éppen az ősi, afrikai életfilozófiáról, az ubunturól tanult, ami a közösség és a szeretet erejét hirdeti.

„Ha képesek vagyunk arra, hogy meglássuk magunkat másokban, akkor a kapcsolataink óhatatlanul gazdagabbak lesznek, és szükségszerűen jobban bánunk embertársainkkal. Ez az ubuntu lényege” – írja Ubuntu – Boldogság afrikai módra című könyvében Mungi Ngomane, a Nobel-békedíjas Desmond Tutu püspök unokája.

Az ubuntu kifejezés a „bantu” („emberek”) szóban gyökerezik, és filozófiáját szinte egész Afrikában ismerik. Alapértelmezése: emberiesség másokkal szemben, de beleszámít minden, amitől jobbá válhatunk. Csak néhány elv a dél-afrikai Ngomane könyvéből: Egységben az erő. (Vagy ahogy a bondei közmondás tartja: kötegbe fogva törhetetlen a nádszál.) Gondolkodjunk el a másik álláspontján. Tiszteljük a többieket. Higgyünk a mindenkiben ott rejlő jóban. A megbocsátás szabadságot ad. A humor nagy ajándék a hétköznapokban. Fogadjuk el a sokszínűséget. Az apróságokért is legyünk hálásak.

Az ubuntu egyik legismertebb képviselője Nelson Mandela volt. „A régi időkben, amikor még fiatalok voltunk, ha egy vándor érkezett a faluba, nem kellett kérnie, mert amint megállt, az emberek maguktól vittek neki enni- és innivalót – mesélte egyszer a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke. – A kérdés mindig az, hogy itt és most mit tehetünk azért, hogy gyarapítsuk a közösségünket.”

Ez a humanizmus empátiára nevel. A szerző édesanyja és nagyapja például békeaktivistaként harcolt a hazájukban 1994-ig fennálló faji szegregáció ellen. „Anyám látta a feketék lakta nyomornegyedeket, és mellettük a gazdag, rendezettebb kerületeket, ahol a fehérek éltek. De ahelyett, hogy elítélte volna a fehéreket, feltette magának a kérdést: »Vajon akkor is szembeszállnék a rendszerrel, ha fehérnek születtem volna?« Többé már nem tekintette gonosznak a fehéreket. Úgy gondolt rájuk, mint akik kiélvezik az előnyüket, miközben nem firtatják, hogy másoknak milyen káruk származik belőle” – szemlélteti az ubuntu erejét Ngomane. Leírja azt is, amikor egyetemista korában a lakótársa ellopta egy vendég ékszerét. Ngomane az anyja tanácsára előbb lehiggadt, és csak utána beszélt a tolvajjal. Akkor tudta meg, hogy a lány bulimiával és szorongással küzd. Végül segített neki talpra állni.

Politikusok és utcagyerekek

– A nyugatiak fejében az a romantikus elképzelés él, hogy az ubuntu az afrikaiak különlegessége, pedig nagyjából ugyanaz a lényege, mint a kereszténységnek vagy akár Konfuciusz tanításainak: hogy szeressük, segítsük egymást – magyarázza dr. Kása Gyula, aki 1990 óta él a Dél-afrikai Köztársaságban. Fogorvosként három évtizedig praktizált, de a térségbe látogató magyaroknak a mai napig szervez turistautakat, például szafarikat a Kruger Nemzeti Parkba, jól ismeri Mozambikot és Zambiát is. ‒ A tapasztalatom az, hogy ezek a tényleg csodálatos elvek a mindennapokban már nem igazán jellemzők. Az ubuntuval főleg vidéken, Afrika elmaradott részein találkozhatunk, ahol a kormányok magukra hagyták az embereket: nincs kórház, nincs áram, nincs víz, a gyerekek iskola helyett egy fa alatt tanulnak. Ezeknél a törzseknél tényleg mindenki segít a másiknak. Ha a szülők például meghalnak AIDS-ben, a gyerekeket akár a szomszédok is felnevelik. Viszont a modern városokban a kapitalizmus kezdi kikoptatni az együttérzést az emberekből.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .