Általában szeretjük a mézet, selymes, jó az íze, és érzelmileg is kötődünk hozzá, a belőle készülő süteményekről szép emlékeket őrzünk. Viszont ha pusztán élelmiszerként tekintünk rá, akkor a méz telített cukoroldat – 80-85 százalékban szénhidrátokat, 16-19 százalékban vizet tartalmaz, és csak alig egy százalékban virágpormaradványt, méhből származó enzimeket, ásványi anyagokat és vitaminokat.

– Ha külön nézzük a szénhidrátokat, azt látjuk, hogy 34-41 százalékuk fruktóz, 28-35 százalékuk glükóz. Mellettük vannak a mézben úgynevezett oligoszacharidok is, amelyek segítik a jótékony bélbaktériumok szaporodását. A méz tehát prebiotikus hatást is kifejt, azzal viszont számolni kell, hogy a hasznos anyagok mellett sok kalóriát is tartalmaz – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője.

Egy evőkanálnyi méz nagyjából száz kalóriát jelent, emiatt fogyókúra esetén végképp csínján kell vele bánni, és a cukorbetegek étrendjébe is csak mértékkel illeszthető be. De még az egészséges felnőtteknek is érdemes óvatosan kezelniük ezt az édesítőszert, a dietetikusok nekik sem ajánlanak napi egy evőkanálnál többet. Azoknak, akik fruktózemésztési zavarban (fruktózintoleranciában) szenvednek, a mézet abszolút kerülniük kell, és nem adható egy év alatti gyerekeknek sem. Ennek oka, hogy lehetnek benne olyan baktériumspórák, amelyek ellen a kicsik még nem tudnak védekezni.

Tényleg vitaminbomba?

Mint arra már utaltunk, a mézben rengetegféle vitamin és ásványi anyag is van – például B2-, B3- és B6-vitamin, C-vitamin és folsav –, de ezek szintje minimális. Hogy az arányokat értsük: tíz deka mézben jó esetben benne van a napi ajánlott mennyiség öt százaléka, ami annyit tesz, hogy három-négy evőkanállal kellene fogyasztunk belőle ahhoz, hogy a napi vitaminszükséglet tizedét biztosítsuk vele. Viszont már ez az adag is nagyon sok cukrot tartalmaz, így aki a mézet „vitaminként” fogyasztja, az elveszti a vámon azt, amit a réven nyer, sőt, bizonyos szempontból még rá is fizet. Vagyis ha a mézet az íze miatt használjuk édesítőszernek – esetleg a torokfájásunkat kúráljuk vele –, akkor hasznosak számunkra a benne lévő vitaminok is, de költői túlzás a mézet klasszikus vitaminforrásnak tekinteni.

Miért jó a toroknak?

A méznek és a méhészeti termékeknek gyógyhatást is tulajdonítanak, és ebben van igazság.

– A méznek két igazolt hatása van. Az egyik, hogy gyulladáscsökkentő, részben emiatt lehet jó torokfájásnál. Emellett antiszeptikus, a laikusok ezt szokták összekeverni az antibiotikus hatással. Pedig a két fogalom nem ugyanaz, az antiszeptikus tulajdonság csak felületi hatást jelent. Tehát azt, hogy ha mézet eszünk, a szájüregben kialakul a baktériumellenes hatás, de csak helyileg. Szóval a méz azért lehet jó megfázáskor, mert csökkenti a gyulladást, emiatt enyhíti a fájdalmat, másrészt pusztítja a szájban és a torokban lévő kórokozókat – mondja dr. Csupor Dezső farmakognózia- és fitoterápia-szakgyógyszerész, a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének vezetője.

Mit tud a propolisz?

A propoliszt méhszuroknak is nevezik, a méhek pedig azért is készítik, hogy önmagukat és kaptárukat megvédjék a különböző fertőzésektől. Tehát tényleg van kórokozó-ellenes hatása, de az a mézéhez hasonlóan csak lokális.

– Ha valamit beecsetelünk propoliszoldattal, akkor az megritkítja a kórokozókat, de belsőleg alkalmazva nem tudunk vele fertőzéseket gyógyítani. Szóval a hatás hasonló ahhoz, amit a kémiai fertőtlenítő anyagokat tartalmazó torokcukorkák is kifejtenek, a propolisz ezek alternatívája lehet – magyarázza dr. Csupor Dezső.

Csodaszer a méhpempő?

A méhpempő a méhek garatmirigyének váladéka, a királynőt táplálják vele a dolgozók. Nagyon nagy mennyiségű fehérje van benne, de tartalmaz nyomelemeket és vitaminokat is – sokkal többet, mint a méz, viszont a dózis még így sem jelentős. Van a méhpempőnek hormonhatása is, amit állatokon is kimutattak. Az viszont kérdés, hogy ezt az ösztrogénhatást terápiásan az ember hogyan tudja hasznosítani. Gyógyszerész szakértőnk említi azt is, hogy a méhpempőt Kínában öregedésellenes szer gyanánt is bevetik, de finoman szólva bizonytalan eredménnyel. Összességében azt mondhatjuk – pláne, hogy a méhpempős termékek nagyon drágák –, hogy ezek emberi alkalmazásának hasznosságát, szemben a propoliszéval és a mézével, nem támasztja alá semmi.

Mire jó a virágpor?

Ugyan a virágpor immunmoduláns hatását pár kutatás kimutatta, tényleges haszna kérdéses. Olyan klinikai vizsgálat ugyanis nincs, amelyik azt mutatná, hogy fogyasztásával bármilyen betegséget meg lehet előzni.

– Egyedül azt tudjuk, hogy vannak benne olyan fehérjék, amelyek hatnak az immunrendszerre. Emellett tartalmaz a virágok általt termelt, antioxidáns flavonoidokat is. Így fogyasztása hasznos lehet, de gyógyhatás nem társítható hozzá” – emeli ki dr. Csupor Dezső.

A virágport a pollenallergiásoknak mindenképp kerülniük kell, és nekik a többi méhészeti terméket is csak egyéni mérlegelés után szabad alkalmazniuk. Komoly allergiánál ezek is gondot okozhatnak, de enyhébb esetben jól tolerálhatók lehetnek.

Kell nekünk a lép?

A méhészeti termékek között a legnagyobb talány a méhviasz, ami nagyrészt viaszt tartalmaz, a szervezeten pedig felszívódás nélkül áthalad (nem is tudjuk megemészteni). Egyedül a kínai gyógyászat használja, és bár nyomokban tartalmazhat hasznos anyagokat, fogyasztásának túl sok értelme nincs. Egyetlen előnye igazából az, hogy jól mutat az áttetsző mézes bödönben.

Mi az a heretej?

Kevesen ismerik, de létezik heretej nevű méhészeti termék is, amiről épp a Szegedi Tudományegyetemen született doktori disszertáció. Ennek férfitermékenységet fokozó hatást tulajdonít a népgyógyászat, a dolgozatban pedig az állítás magalapozottságát vizsgálták. Ezt az anyagot a méhpempőhöz hasonlóan a dolgozó méhek állítják elő, és a hereméhek fészekaljának fő komponense. Viszkózus, sárga színű, enyhén édes folyadékról van szó, amelyet a méhészek – ezzel nagyon kevesen foglalkoznak – a mézhez hasonlóan pergetéssel nyernek ki. Patkányokon végzett vizsgálat alapján úgy találták, hogy mivel jelentős androgén hatással rendelkezik, új terápiát jelenthet a férfiak termékenységi problémáinak kezelésében. A heretej a nőstény patkányokban ösztrogénhatást mutatott, fokozta ugyanis a méhszövet tömegét. Ez azt jelenti, hogy esetleg helye lehet a nők ösztrogénhiánnyal járó zavarainak kezelésében is. Ez persze nem egyenlő azzal, hogy új orvosságról vagy csodaszerről van szó, de ezt az alapanyagot érdemes lehet tovább kutatni.

Fotó: Getty Images