Amit a tetoválásról nem tudtunk – Mit kockáztatunk?

Egy jól elhelyezett, szépen elkészített tetoválás vonzza a tekintetet, de így van ez az elrontott vagy eltúlzott alkotásokkal is: azokat is megnézzük, csak épp más szemmel. De vajon a tetoválás csak ízlés kérdése, vagy lehet egyéb hatása is? Utánajártunk a lehetséges következményeknek.

Tetoválást egyre többen viselnek, a gyerekek, unokák mellett nem ritkán idősebb családtagokról és kollégákról is kiderül: készíttettek egyet a bokájukra, csuklójukra, esetleg testük feltűnőbb pontjára. Az alkotásokat sokan ferde szemmel nézik, mások kicsit irigykedve, de abba kevesen gondolnak bele, hogy a tetoválás milyen hatással van a szervezetre. Pedig már elkészítési módja is durva beavatkozás: a tetoválóművészek a bőr külső rétegét tűvel átszúrják, majd azon keresztül festéket fecskendeznek az alatta lévő területre. A kültakaró második rétegének elérése azért fontos, mert a felső réteg – az epidermisz – folyamatosan regenerálódik, így ha csak azt színeznék, a tetoválás nem lenne maradandó. Kevésbé mély területeken és kevésbé tartós anyagokkal, de ugyanezen az elven készülnek a sminktetoválások is.

– Az elkészítési módból adódó rizikó minden tetoválásnál ugyanaz, ebben nincs különbség: mind a hagyományos, mind a sminktetoválásoknál gondot okozhat, ha a bőrfelszínt nem fertőtlenítik megfelelően. Ilyenkor elsősorban bakteriális fertőzések léphetnek fel, amelyek jellemzően gyulladással járnak. Fontos kérdés, hogy a tetováláshoz használt tűket miként sterilizálják és milyen gyakran cserélik. Erre azért kell odafigyelni, mert a véren keresztül számos fertőzés átadható, így például a HIV vagy a hepatitis B és C. Persze a komolyabb szalonok nem engedhetik meg maguknak, hogy munkájuk nyomán komplikáció lépjen fel, de valamilyen szintű rizikó mindenképpen van. Ezek számát csak minimalizálni lehet – mondja dr. Harmos Ferenc bőr- és nemigyógyász, kozmetológus szakorvos.

Az immunrendszer lesben áll

Számít az is, hogy az adott alkotásnál milyen tetoválóanyagot, milyen színeket használnak. Ezek ugyanis számos kombinációban érhetők el, ráadásul minél profibbak a tetoválószalonok, annál többféle és tartósabb pigmentet alkalmaznak.

– A festékmolekulák a bőrbe kerülve akár egészen súlyos allergiás reakciót is okozhatnak, létrejöhetnek például hólyagok, fájdalmas és viszkető bőrtünetek. Ilyeneket már magam is láttam, de pontos statisztika nincs arról, hogy a tetoválások hány százalékánál jelentkezik ilyen panasz. Az érintettek – persze a tünetek súlyosságától függően – általában nem is fordulnak orvoshoz, mert ha a szalonban jelzik a problémát, akkor megnyugtatják őket, hogy el fog múlni. Ez igaz is, a kezelés inkább csak gyorsítja, javítja ezt a folyamatot, elkerülhető vele az esetleges hegesedés, kiterjedtebb gyulladás. Mindenesetre akinél már előfordult allergiás reakció, annak jó tisztában lennie azzal, hogy egy újabb tetoválásnál megismétlődhet, és akár súlyosabb is lehet. Érdemes tudni azt is, hogy a piros színanyagok molekulái gyakrabban okoznak allergiás reakciót, így aki ilyen árnyalatú tetoválást kér, annál nagyobb eséllyel léphetnek fel problémák – emeli ki a bőrgyógyász.

Persze a tetoválások elkészítése előtt lehet végeztetni allergiatesztet a használni kívánt pigmenttel, aminek során kiderülhet, ha valaki allergiás valamilyen összetevőre. De a vizsgálattal – mivel maga a festékanyag ilyen célra nem használható – biztosan nem lehet kizárni a reakciókat.

Vándorló pigmentek

– A tetoválások miatt létrejöhetnek úgynevezett granulomatózus reakciók is. Ez a sarjszövetes, sejtes gyulladással járó immunreakció lehet helyi, de érintheti az egész szervezetet is. Ilyenkor alakul ki a szarkoidózis nevű betegség, ami nem gyakori, de a tetoválás miatt mindenképp nő a rizikója. Ennél a kórképnél a belső szervek, tipikusan a tüdő vagy a nyirokcsomók adnak sejtes immunreakciót, a granulóma ennek hatására képződik a szervekben. Ezt a folyamatot azok a vegyületek indíthatják be, amelyek a tetoválással bekerülnek a szervezetbe. Viszont nem azonnali reakcióként jelentkezik, mint az allergia, hanem lassan alakul ki, panaszokat csak hónapokkal, évekkel később okoz. Emiatt nehezebb is összekötni a tetoválással. A helyi reakcióknál ez nincs így, ott az ok-okozati kapcsolat sokkal látványosabb – magyarázza a szakorvos.

A festékanyagok okozta problémákra a hatóságok is felfigyeltek, az ilyen jellegű rizikót mindenhol igyekeznek minimalizálni. Pár éve az Európai Vegyianyag-ügynökség is ennek érdekében kezdte el felmérni a tetoválófestékekben lévő vegyi anyagok egészségügyi kockázatát, a vizsgálat nyomán pedig jövő januártól korlátozzák is egyes festékanyagok felhasználhatóságát. Ezek többsége allergiás reakciót okozhat, de vannak olyan vegyületek is, amelyek mutagének lehetnek, ami azt jelenti, hogy változásokat idézhetnek elő a DNS-ben. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a korábban használatban lévő vegyületek veszélyesek, csak azt, hogy a hatóságok a legkisebb rizikót is ki akarják zárni. A fokozott elővigyázatosságra azért van szükség, mert a pigmentek a bőrből különböző szervekbe (májba, lépbe, nyirokcsomóba) vándorolhatnak, és ott tárolódhatnak.

Kétesélyes búcsú

A tetoválások esetleges kockázata mellett számolni kell azzal is, hogy ha a festékanyagok egyszer bekötődnek a szervezetbe, onnan nehezen távoznak, teljesen száműzni még mesterséges beavatkozásokkal sem mindig lehet őket. Ez még azokra a sminktetoválásokra is igaz lehet, amelyek elvileg maguktól is felszívódnak. Mert Murphy törvénye sajnos itt is igaz: a jól sikerül munkák tovatűnhetnek pár év után, de amiket elrontanak, azoknak fölszívódását sokan hiába várják akár öt-tíz éven át. Ilyenkor jönnek szóba azok az eltávolítási módszerek, amelyeknek egy részét arcon nem is lehet alkalmazni.

– Ezek közül néhány eléggé drasztikus. Kimetszéssel például eltávolíthatók kisebb tetoválások, de a helyükön heg marad. Van olyan lehetőség is, hogy a bőrbe speciális enzimeket juttatnak, amelyek feloldják a pigmenteket. Ilyenkor a festék elsősorban kifelé távozik, a helyén heg maradhat. Ezeken kívül létezik még lézeres tetováláseltávolítás, aminek alapvetően két változata van. Az egyik a nanoszekundum tartományban dolgozó lézer, amely elsősorban hővel robbantja szét a pigmenteket, hasonlóan ahhoz, mintha egy üvegpohárba forró teát öntenénk. A lézerek következő generációja pikoszekundum tartományban dolgozik, elsősorban mechanikai hatással aprítja szét a pigmenteket, úgy, mintha egy kalapáccsal csapnánk egy üveglapra. A lényeg mindkét esetben az, hogy a nagy pigmenttócsák olyan apró pigmentszemcsékre essenek szét, amelyekhez a szervezet már képes hozzáférni. Ilyenkor a „takarítósejtek” a nyirokkeringés révén – napok, hetek, hónapok alatt – hordják el a pigmentszemcséket, amelyek a szervezetből nem ürülnek ki, hanem tárolódnak. Tudni kell azt is, hogy minél professzionálisabb egy tetoválás, annál nehezebb az eltávolítása. Vannak például olyanok, amelyek lézerrel nem is hozzáférhetők – emeli ki dr. Harmos.

A tetoválások eltávolítása nemcsak a folyamat időigényessége miatt lehet kellemetlen, hanem azért is, mert az eljárás során ugyanolyan allergiás reakciók jelentkezhetnek, mint a készítésükkor. Sőt akár komolyabbak is, mert ilyenkor a festékanyag mobilizálódik, és más területekre, más szervekbe is eljuthat nagyobb mennyiségben. Emiatt is érdemes alaposan megfontolni, valóban szüksége van-e bőrünknek ilyen díszekre, a későbbiekben nem bánhatjuk-e meg az elkészíttetésüket.

Fotó: Getty Images

Ajánlott videó