Álmodj, királylány! – Molnár Csilla Andrea szépségkirálynőre emlékezünk

A Nők Lapja 2021/27. számának cikke.

35 évvel ezelőtt, 1986. július 10-én hunyt el Molnár Csilla Andrea, Magyarország Szépe. Bő fél évvel korábban nyerte el a címet, ez az időszak azonban teljesen felőrölte a tizenhét éves fonyódi lányt. Képtelen volt megvédeni magát, a személyiségét – eszköztelenül dobtak be egy gyereket egy olyan történetbe, amelynek – három és fél évtized távlatából visszatekintve – nem volt pozitív szereplője.

1985-öt írunk, ekkor már ötven éve nem volt szépségverseny Magyarországon, mert nem egyezett az effajta rendezvény szellemisége a szocialista erkölcsökkel. A nyolcvanas évek közepén persze még senki nem tudta, hogy néhány esztendő, és a rendszer megborul, a világ a feje tetejére áll… de valahogyan mégis elkezdett beszivárogni valami a „legvidámabb barakkba”. A Magyar Média nevű állami vállalat képviselői egy osztrák szépségverseny-ipari céggel állapodnak meg. Az osztrákok átadják a tudásukat – hogyan kell egy ilyen eseményt megszervezni –, és üzlet is érkezik. Egy cigarettamárkát kellene bevezetni a verseny által. Keveredik a nyugati modell a keletivel: tulajdonképpen mindenki beleteszi azt, ami a legrosszabb mindkettőben. Valami Amerika, a keleti végeken.

Pestiek vagytok?

Üvölt Antonín Dvořák „Újvilág”-szimfóniája, az égen tűzijáték-petárdák robbannak, az akkori kor diszkós sztárlemezlovasa (a DJ-ket akkoriban így hívták), Cintula el is mondja: új világ van születőben, és olyat látnak majd az emberek, amit még soha. Megválasztják Magyarország szépét. A Szépleányok című filmet Hartai László és Dér András készítette, és egyfajta videoklipszerű mozinak szánták, de aztán valami egészen más lett belőle. A diadalmas és harsány bevezető után már a szépségverseny résztvevőit látjuk. Valaki a kezét tördeli egy asztalnál, más idegesen grimaszol, és legyezi magát. A harmadik percben kerül a képbe a leendő szépségkirálynő. „Pestiek vagytok?” – kérdi a többiektől félszegen. Minden benne van ebben a kérdésben: a szorongás, a félelem a lenézéstől, az önbizalomhiány. Hogy mindez miből táplálkozik, arra is azonnal megkapjuk a választ: „Apám azt monda, menjek: legalább az első kudarc el fog érni életemben…”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!