Irodalommelléklet a Nők Lapja 2021/23. számából.

Hol bankolt Kószuke Hicsiró? Hát a malacperselyt választotta.

Aznap ment először iskolába. Cipője kipucolva, kivasalt egyenruhája fogason lóg. Térdzokni, rövidnadrág, nyakkendő. Hajtókájára kitűzve a Jokoszukai Általános Iskola hűvös fémjelvénye.

Tankönyvei, füzetei és uzsonnája mellé egy papírtasak szemes kukoricát is pakolt. Az iskola udvarán ugyanis tyúkokat is tartottak. Kedvence egy félénk pöttyös jószág lett, melynek taraja piros margarétára emlékeztetett. Jukának hívta, ami szelíd virágot jelent.

A nyúlketrecek lakóinak Hicsiró az árokparton szedett füvet. Sulinapját az állatokkal kezdte, utána trappolt fel az osztályba. Az emberekkel nehezebben boldogult. Az erősebb fiúk gyakran elkapták, és megráncigálták elálló fülét. Nyolcévesen Hicsiró beiratkozott karatéra, és jól elkalapálta zaklatóit. Attól kezdve békén hagyták.

Az első iskolai nap reggelén Hicsiró táskásan, egyenruhásan, jól fésülten (elálló füle alig látszott ki a hajából) kilépett a kapun. Az áprilisi napfény orrába markolt, tüsszentett egy hatalmasat. Egy idősebb hölgy rémülten kikerülte, fejét csóválta, és leporolta kiskosztümjét, mintha a tüsszentés foltot hagyhatna rajta. Hicsiró felnevetett. Visszaszaladt a házba. Később is megtehette volna, de tudta, ez az a pillanat. Elővette perselymalackáját, és ötven jent csúsztatott bele. Nem sok, de kezdetnek megteszi. Az összeget lejegyezte egy kis füzetbe, melyet becsúsztatott a lepedő alá.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!