Hivatástudat: csillagos ötös. A Nők Lapja 2021/22. számának összeállítása.

Amikor egy pedagógus ismerős meghallotta, hogy tanárok és tanítók előtt tisztelgő cikkre készülünk, sokáig ámuldozott. Le a kalappal? Előttünk? Harminc éve vagyok a pályán, de ezt soha nem hallottam, csak azt, hogy a nemzet napszámosa… Hát akkor ismételjük, hogy messzire hangozzék: le a kalappal a tanárok, tanítók döntő többsége előtt, akik rengeteget tanultak, újítottak és készültek azért, hogy az online oktatás sikeres legyen! És le a kalappal a szülők, nagyszülők előtt is, akik erejüket megfeszítve segítettek, hogy a gyerekek tanéve ne vesszen el! Hallgassunk meg néhány közszeretetnek örvendő tanárt és tanítót, akik nagyra tartják a szülői segítséget, és nem a fáradtságról, hanem hivatásuk örömforrásairól beszélnek.

Nagy mosollyal és öleléssel

Dombi Imréné, Marica, tanító – Bocskai István Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Derecske

– A következő tanév a harmincadik lesz az iskolámban, tehát a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a mai kisiskolásokat másképp kell tanítani, mint az előző generációkat. Ők már a 21. század gyermekei, sokkal több ingerre van szükség a figyelmük lekötéséhez. Ugyanolyan értékes, kedves és szeretni való gyerekek, mint a korábbiak, de gyorsabb világban élnek. Váratlan volt az átállás az online oktatásra, de nem ért felkészületlenül a váltás, hiszen már rájöttem, nekik kevés a szókártya és a munkafüzet, ezért régóta használtam a tananyag színesebb feldolgozáshoz a digitális táblát, amit megkedveltek. De azért tudtam, a napi online tanítás számomra is kihívás lesz.

Örültem, hogy a gyerekek döntő többségének volt otthon eszköze a tanuláshoz, akinek nem, az kapott az önkormányzattól, vagy eleinte papíron érkezett hozzá a lecke. Tehát megvolt a lehetőség arra, hogy eredményesen tanítsak. És ma már elmondhatom, sok tanulással eljutottam odáig, hogy a nehéz nyelvtananyaghoz jól érthető magyarázó videót készítettem. Idén tanultam meg a Youtube-ról, hogyan kell, egyedül, lépésről lépésre. Ráadásul átadtam a kolléganőmnek is, aki kidolgozott hozzá egy digitális játéksort.

Idén különösen kellett vigyáznunk a gyerekek lelkére. Járvány, betegség, az érintés-ölelés hiánya – ez is kihívást jelentett. Ügyeltem arra, hogy a reggeleink szépek legyenek. Beszélgetés, viccmesélés, és arra a tudásra is alapoztam, amelyet a boldogságóráinkon sajátítottak el. A március például az apró örömök hónapja volt, örömkereső listát készítettünk, örömkirálylányt és -királyfit választottunk, amiért a munkánkat segítő és őszinte tiszteletet érdemlő szülők is hálásak voltak. Az idei tanév nagy élménye, hogy az online tanítás során is tapasztaltam, a gyerekek követik a jót. Például az összes feladatot és értékelést úgy írtam alá: „Nagy mosollyal és öleléssel: Marica néni.” Az utóbbi időben minden leckét, üzenetet „nagy mosollyal és öleléssel” zárnak a tanítványaim. Ezért mondom, én nem dolgozni megyek az iskolába, hanem töltekezni.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Még 6 megszólaló gondolatai a cikk folytatásában!
Próbáld ki most kedvezményesen!