A Nők Lapja 2020/53. számának Miért szeretem? rovatán csavartunk egyet.

Lehet ízlésről vitázni? Ugye, hogy nem? Most, hogy ilyen ügyesen kicsavartam az ostort a velem egyet nem értők kezéből, útjára bocsátom ezt az írást. Azzal az ajánlással, hogy az új évben mindannyiunknak több megértést, türelmet, a miénktől eltérő vélemények számára megengedést és nyitottságot kívánok. És persze humort!

Nem Nők Lapjá-s műfaj, belátom. Ebben a rovatban minden újságíró valami szívének kedves irodalmi művet, a tervek szerint filmet mutat be, azzal a szándékkal, hogy ha valaki netán nem látta, nem olvasta, kedvet kapjon hozzá. Na, de szilveszter van, ilyenkor mindent, vagy legalábbis többet szabad! Például nagy levegőt véve előállok azzal, hogy bizony én vagyok az az ember az országban, aki nem szereti a magyar filmklasszikust, a Tanút. A Sissiről szóló filmekkel a világból is ki lehet kergetni, nem kedvelem Brecht darabjait, Dalít, a rokokót, Harry Pottert, taszít Alain Delon és Keira Knightley. Utóbbi esetében már több éles vitát folytattam a hozzám legközelebb álló férfi családtaggal, majd abban maradtunk, hogy ízlések és pofonok… Az ilyesmiben roppant toleráns vagyok, végül is ettől színes a világ. Bár nemrég valaki azt mondta, hogy sosem szerette Andy Garcíát, mert csúnya. Csúnya?! Érti ezt valaki? Nyilván itt sem álltam le vitázni, mert mit várjak attól, akinek nincs szeme?!

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Svéd krimi és főzős műsorok egy kicsit másképp a cikk folytatásában!
Próbáld ki most kedvezményesen!