,,A valóság is tévedhet, ha nincs elég jól megírva” – Címlapinterjú Vámos Miklóssal

Olvasási és írási szokások a Nők Lapja 2020/46. számának címlapinterjújában.

Vámos Miklós azzal a reménnyel kezd neki minden új könyvének, hogy akik elolvassák, azoknak valamiképpen jobb lesz tőle az életük. Oravecz Éva Csilla interjúja.

A Száz év magány című regényt azonnal elolvastam, amikor megjelent magyarul. Tátva maradt a szám. Az világos volt, hogy én sosem írhatok ilyesfélét, kétmilliós nagyvárosba születtem, tájam aligha lehet egy keletkező falu a latin-amerikai tengerpart közelében, egy folyó partján, amelyben őskori tojás nagyságú köveken hömpölyög a víz. Annak azonban nem volt akadálya, hogy Gabriel García Márquez többi könyvét is magamévá tegyem, az itthoni kiadások sorrendjében. Aztán kisregényt írtam arról, mi történnék, ha a daganatos betegséggel küzdő GGM – Gabó – Budapestre látogatna, és nálam szállna meg. (Márkez meg én.) Akkoriban nekiláttam, hogy megtanuljak spanyolul (félsiker), nem nyughattam, míg el nem tudtam olvasni a Cien años de soledadot az eredeti nyelvén. Mindeközben az Apák könyve című munkám kiszabadult a világba, és huszonnégy nyelven boldogította azokat, akik megvették. Az egyesült államokbeli változat hatására azt írta egy amerikai írónő, Tama Janowitz, hogy én vagyok Kelet-Európa García Márqueze. Szép. Bár bevallom, én inkább Kelet-Európa – és valamennyi földrész – Vámos Miklósa szeretnék lenni.

– A Tárki kutatása szerint az elmúlt tizenöt év során 25%-ról 12%-ra csökkent a rendszeresen olvasó magyarok aránya. Veszélyeztetett, kihalófélben lévő állatfaj lenne az olvasó ember?
– Szokás ezt gondolni, de szerintem nem így van. Nincs olyan felmérés, aminek az eredményében ne kellene kételkedni, és szerintem talán érdemesebb lenne az országban egy év alatt eladott könyvek számából kiindulni. Azok az adatok sem túl fényesek, ám az olvasás ma már nem csak a hagyományos módon történhet. Ráadásul már majdnem minden könyvet le lehet tölteni valahonnan, sokszor ingyen. Az is olvasás, amikor a kamasz a mobilján olvas mindenfélét. Ha innen nézzük, akkor talán sokkal többet olvasnak, mint régen. A magam részéről javíthatatlan derűlátó vagyok, szerintem ez a mostani visszaesés csak egy hullámvölgy a könyvek történetében. Amikor annak idején elkezdtek mozielőadásokat tartani, a színházak beadvánnyal fordultak a polgármesteri hivatalhoz, hogy tiltsák be a napi többszöri vetítéseket, mert különben ők csődbe fognak menni. Íme, itt vagyunk 2020-ban, a színház túlélte a mozi megjelenését, a film a tévéét, és szerintem a könyvek is túlélnek mindent.

– Amikor Mark Twaint megkérdezték, szerinte milyen az ideális könyvtár, azt felelte, egy kritériuma van: nincs benne Jane Austen-regény. Ön szerint milyen a jó könyvtár?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Fikció és nem fikció - hogyan vélekedik erről az író?
Mikor dőlt el, hogy ezt a pályát választja majd?
Kulisszatitkok a legújabb, Dunapest című regénye kapcsán.
Próbáld ki most kedvezményesen!