Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2020/46. számának tartalmából:
És lőn világosság
Áll Strasbourg egyik terén, nem messze a székesegyháztól egy bronzszobor. Hosszú szakállas, magas férfit ábrázol, a vállán prémes köpennyel, a lábánál masszív préssel, a kezében tartott papírlapon Mózes 1. könyvének szavaival: „És lőn világosság.” A komoly tekintetű férfi ú Johannes Gutenberg, aki mainzi szülőhazáját átmenetileg maga mögött hagyva 1439 és 1444 között az elzászi városban dolgozott, és a hagyomány szerint már ott kísérletezett a mozgatható betűkkel történő nyomtatással. Erre utalt annak az emléktáblának a szövege is, amelyet 1894-ben helyeztek el egykori lakóhelye falán: „Itt, a Zöld hegyen találták fel a könyvnyomtatás művészetét, és innen terjedt el a fény a világban.”
A Gutenberg-galaxis lakóiként ma már annyira természetesnek tartjuk, hogy könyvek vesznek minket körül, hogy ritkán jut eszünkbe eltűnődni rajta, mi mindent köszönhetünk nekik. Valóban a fényt, a tudás fényét terjesztették el a világban, minden olvasni tudó számára elérhetővé téve a korábban kevesek által birtokolt információkat. A könyvek azóta is a társaink, a tanítóink és, mint e heti számunkból kiderül, a menedékünk. Ahogyan Jónap Rita idézi a Nők Lapja Témában Vekerdy Tamás szavait, segítenek élni, átélni és túlélni. Már nem tudom, ki elevenítette fel katonakori emlékeit, amikor előfelvételis bölcsészhallgatóként mindenhová magával hurcolta az Odüsszeiát, halálra bosszantva ezzel ostoba és kegyetlen felettesét. Az őrmester ugyanis képtelen volt elviselni, hogy ha a kiskatona kinyitja a könyvét, meg tud szökni előle egy olyan világba, ahol neki már nincsen hatalma fölötte.
Mindannyian, akik rendszeresen olvasunk, gyűjtünk hasonló élményeket, megtapasztalva, hogy a könyv, akárcsak a zene és úgy általában a kultúra, védőburokként vesz körül minket. A könyv osztozik az örömünkben, ahogyan kedvenc irodalmi hősük ruhájába bújt íróink mesélnek róla. És mellettünk áll a bánatunkban: mint a biblioterápiával is foglalkozó pszichológus elmagyarázza, az olvasásnak köszönhetően jobban megfogalmazhatjuk és megérthetjük az érzéseinket. Az a fény, amelyet Gutenberg gyújtott majd hatszáz évvel ezelőtt, akkor is világít, amikor úgy tűnik, körülöttünk minden sötétbe borul.
Mörk Leonóra, vezetőszerkesztő
