Az is történelem, ami nem történt meg – Közeli Dr. Szerencsés Károly történésszel

Az egyetemi tanár, ha épp nem tanít, interjút ad. Cikk a Nők Lapja 2020/23. lapszámából.

Világos ing, nyakkendő, mellény, zakó. Előadás közben elmélyül a hangja, hirtelen felcsattan, majd elhalkul. Semmi színészi allűr, mégis odaszögezi a székhez a hallgatóságát. Hogyan tud egyfajta szélsőségektől mentes tiszta látásmódot, az erkölcs igényével fellépő, nemes lelkesültséget átsugározni az emberekre, miközben mondjuk, éppen a Trianont követő időkről beszél, nem tudtam megfejteni. De megjegyeztem egy mondatát: „Az is történelem, ami nem történt meg. Amit nem tettünk meg.”

– Már rég nem szokás az egyetemen, hogy a diákok megtapsoljanak egy-egy tanári szónoklatot. Szerencsés tanár úr előadásai után rendszerint ez történik. Zúg a taps. Gondolom, jólesik.
– „Ne szokj hozzá!” – jut eszembe ilyenkor, és persze zavarban is vagyok, téblábolok, a papírjaimmal vacakolok. Mégse hajlonghatok, mint egy színész vagy zenész. Szerencsére akad, akinek kérdése van, vagy szeretné a kezébe venni a tárgyakat, amiket be szoktam vinni. Régi útleveleket, pénzeket, egy darabkát a lakiteleki sátorból, szavazólapokat, ilyesmiket. A lényeg mégis az, hogy ha Budapest bombázásáról beszélek, és kinéznek a hatalmas ablakokon, lássák a közeledő ötszáz amerikai légierődöt, és érezzék a pincébe bújt őseik félelmét. És ha így köszönik meg, az bizony jólesik.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Változnak-e a hibáink?
Miről ír mesét egy történész nagypapa?
Próbáld ki most kedvezményesen!