Azonnal, mindjárt, majd – Dudics Emese írása
Vasárnap délelőtt. A kanapén heverészünk, a lányom az ölembe hajtja a fejét, zenét hallgatunk. Áldott idő. Ilyenkor mindig az jár a fejemben: „Most nézd meg jól, most jegyezd meg az orra ívét, a tökéletes bőre árnyalatát, a légvétele ritmusát a tenyered alatt.” Hiszen mindjárt felnő. A születése napjától mondogatom magamnak, hogy tíz (kilenc, nyolc…) évem van kiélvezni […]
