Miért pont hasra hízunk a változókorban? Endokrinológus válaszol

A mindenkit feszítő kérdés: mitől hízunk a változókorban, amikor nem változott az életmódunk?

Pont ez a baj! A tudomány mai állása szerint egy életen át hízunk, ami jellemzően a negyvenes, ötvenes éveinkre kezd igazán láthatóvá válni. Senki nem úgy néz ki már, mint tizennyolc évesen, részben a mindennapos mozgás csökkenésével, gondolok itt például az autózásra, a lifthasználatra, az általános elkényelmesedésre, másrészt sokkal egészségtelenebbül táplálkozunk, mint, mondjuk, negyven éve, hiszen azóta jött divatba a feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszer, ami hizlal.

Ráadásul ebben az életkorban már lelassul az anyagcsere, és az ösztrogén hormon szintjének csökkenése sem tesz jót, mert sajnos megváltoztatja az izom és a zsír arányát a szervezetben. Elkezd csökkenni az izomtömeg, és megnövekedik a zsír mennyisége. A tesztoszteron és az ösztrogén arányának megváltozása következtében az eddig nőies körte alakunk férfiakra jellemző almává válik.

Miért rakódnak a pluszkilók éppen a hasra?

Mitől keletkezik a hastájéki zsír?

Ez egy zsigeri zsír, amely elsősorban a belső szerveinket öleli körül, és sok mindenben különbözik a bőr alatt felhalmozódó zsírszövettől. 

A petefészek a perimenopauza során egyre kevesebb ösztrogént termel, az agyunk meg egyre csak küldi neki az impulzust, hogy dolgozzon, csakhogy sajnos ösztrogénből nem lesz feltétlenül több, viszont megnövekszik az FSH és az LH hormonok szintje – ez a menopauzára jellemző fő hormonváltozás. Ezek azok a hormonok, amelyek az agyalapi mirigyben termelődnek, és a ciklusunkat szabályozzák.

A probléma az, hogy nemcsak a petefészekben vannak ilyen receptorok, hanem a zsigeri zsírsejteken is. Tehát miközben az agy a petefészkeket próbálja ostorozni, stimulálja ezeket a zsírsejteket, és növekedni kezd a zsír mennyisége a hastájékon, ami elrontja az inzulinérzékenységünket. Vagyis az anyagcserét a raktározás irányába tolja.

Az izomépítés lehet az egyik leghatékonyabb ellenszer

Létezik „csodafegyver”?

Csodafegyver lehet például az izomtömeg-építés. Az izommunka ugyanis képes inzulinfüggetlen cukorfelvételt kiváltani. Ha mozgatom az izmaimat, azzal ki tudom trükközni az inzulinrezisztenciámat, mert el tudom tüntetni a keringésből a cukrot, azaz el tudom égetni a kalóriákat anélkül, hogy inzulint kellene használnom.

Emellett a menopauzában fokozottan fenyeget a csontritkulás, márpedig a csontokat inak mozgatják, tehát ha eleget mozgunk, akkor a csonttömeg leépülését is lassítjuk. Fontos, hogy soha nem késő elkezdeni! Csak így tudjuk elkerülni, hogy hetven-nyolcvan évesen ne roppanjon össze valamelyik csigolyánk, és ne hajoljon meg a gerincünk.

Mit tudnak a fogyasztó gyógyszerek, és mit nem?

A másik csodafegyver, ha jól sejtem, a fogyasztó gyógyszer. Miért ­endokrinológusnál kell felíratni?

Valójában bármilyen orvos felírhatja a fogyasztó gyógyszereket, és mivel a túlsúly nagyon gyakori probléma, szükséges is, hogy sok szakma foglalkozzon vele. Annak, hogy a túlsúly problémája alapvetően az endokrinológusoknál parkolt le, az az oka, hogy ezek a fogyasztószerek a diabétesz irányából érkeztek. Tizenöt éven át kizárólag cukorbetegek gyógyítására használták őket, mostanra pedig már a túlsúly mellett a kardiológiai alkalmazásuk is megjelent.

De csak huszonhetes testtömegindex fölött javasolt a használatuk, illetve valamilyen társbetegség esetén. Hozzám olyan páciensek fordulnak, akiket már zavar a túlsúlyuk, esetleg nemrég szültek, krízishelyzetben szaladtak fel a kilók, és szeretnének tőlük megszabadulni, illetve a súlyuk egészségügyi problémákat, társbetegségeket okoz.

A gyógyszert csak orvos írhatja fel, mert a kezelést be kell állítani és nyomon kell követni. Hetente egyszer szükséges beadni az injekciót, ilyen hosszan tart a hatása, és egy év alatt eredményhez szokott vezetni, attól függően, mi a cél.

Hogyan működnek ezek a gyógyszerek?

Úgy csökkentik a súlyt, hogy annak nyolcvan százaléka a zsírból megy le, sokkal kisebb mellette az izomvesztés, mint ha csak koplalnánk. Ha koplalunk, a vércukorszintet – amire az agynak szüksége van – csak azon az áron tudjuk tartani, ha lebontjuk a fehérjét. Ha ugyanis nem eszünk, a szervezet csak a fehérjéből tud cukrot csinálni.

Így gyorsabban fogjuk elveszteni az izmunkat. A fogyasztó gyógyszerek mellett azonban nincs akkora izomvesztés, pláne ha valaki még jól is eszik. Visszautalnék arra, hogy a menopauzában megváltozik az izom és a zsír aránya, tehát a gyógyszer ennek a kiegyensúlyozására is jó. Nagy előnye még, hogy csökkenti a szívinfarktus és az agyvérzés rizikóját. Sőt, a máj elzsírosodását is képes visszafordítani.

Mire kell vigyázni?

Hogy eleget igyunk, mert nagy a kiszáradás veszélye, valamint hogy az a kevés, amit megeszünk, minőségi élelmiszerekből, sok fehérjéből és rostból álljon, különben hiánybetegség léphet fel. A gyógyszer radikálisan lecsökkenti az étvágyat, és párhuzamosan lehalkítja az „ételhangokat” is az agyunkban, amelyek időről időre arra ösztökélnek, hogy kapjunk be egy falatot. Gyakori mellékhatása az émelygés, hiszen sokáig pang az étel a gyomorban, de ez idővel el szokott múlni.

Hozzátenném: nem varázspálca! Ha nem tesszük mellé a mozgást, a helyes táplálkozást, nem változtatunk gyökeresen a szokásainkon, akkor a kúra befejezte után gyorsan visszakúsznak a kilók. Az én betegeim egyébként kész önismereti utazásként élik meg a fogyás időszakát, hiszen óriásiak a változások, és közben egy csomó elakadást felgöngyölítenek a múltjukban, a jelenükben.

Érdemes a változókorban igénybe venni a kognitív viselkedésterápiát is! Ez segíthet a legjobban abban, hogy el tudjuk fogadni az átstrukturálódott testünket, lelkünket, miközben azt is átgondolhatjuk, mit kezdjünk magunkkal az elkövetkező új életszakaszban.

Mire kell figyelni a változókorban?

Mire hívná fel még a figyelmünket túlsúly esetén?

A kardiovaszkuláris rizikót már említettem, de a pajzsmirigyről is szólnom kell. Ha túltermel, vagy keveset termel, az problémát jelent. Ennek­ kiszűrésére elég a TSH hormon szintjét nézni laborvizsgálat során. A változókorú nők nagyjából hatvan százalékának göbös a pajzsmirigye, amit egy fizikai vizsgálattal meg lehet állapítani.

Javasolja-e az endokrinológus a hormonterápiát klimax idején?

Nem feltétlenül van rá szükség, de ha annyira erősek a tünetek, hogy zavarják a munkavégzést, a mindennapi életvitelt, mindenképpen érdemes megpróbálkozni vele. Manapság az ösztrogén transzdermális, bőrön át felszívódó fajtája a legoptimálisabb terápiaforma, a hőhullámok leküzdésétől a nyugodt alvásig sok mindenen segíthet.

Az alvás és a lelki támogatás sem mellékes

És ha mégsem tudunk aludni? Éjszaka felébredünk, és nézzük a plafont?

Altatót akkor sem javasolnék. Az alvási apnoét, vagyis az éjszakai légzésnehézséget mindenesetre ki kell zárni. A fogyás ezen is segíthet, ellenkező esetben marad az alvássegítő maszk. Ha ilyen probléma nincs, a több mozgást és az alváshigiénét ajánlom. Ez nem csupán azt jelenti, hogy „feküdj le időben!”, hanem mindazon szokások összességét, amelyek az alvást segíthetik.

Ha nem alszunk eleget, az könnyen hízáshoz vezethet. Az emésztőrendszerünk éjszaka piheni ki az előző tizenhat óra munkáját, és ha ez nem történik meg, vagy ha például éjszaka még bedobunk valami harapnivalót, az megbosszulja magát.

A fogyókúrás lehetőségek közül ­melyiket tartja a legjobbnak?

Mindenképpen a komplex megközelítést: hosszú távú sikert és az egészségnyereséget csak helyes táplálkozással, rendszeres mozgással, lehetőleg pszichés támogatással, és szükség esetén a társbetegségek kezelésével, illetve a gyógyszeres kezelés kombinációjával lehet elérni. Ha nem próbáljuk megspórolni egyiket sem, hosszú évekre jó lehet még az életminőségünk.

Illusztráció: Getty Images